A Hamász saját érdekében hosszabbítja a gázai emberek szenvedését, még akkor is, ha a nyugati kormányok többsége azonnali békét követelve Izraelt vádolja.
Hiába adnak ki közös nyilatkozatot nyugati és arab országok az azonnali békekötést követelve Izraeltől, ha egy alapvető dolgot nem vesznek figyelembe. Mégpedig, hogy a háború azonnali befejezése figyelemen kívül hagyná a Hamász szerepét és felelősségét — írja Jeremy Havardi újságíró a The Jewish News-on megjelent véleménycikkében.
Izrael tűzszünetet akart
A Trump-adminisztráció szerint Izrael lényegében beleegyezett volna egy 60 napos tűzszünetbe, amely után tárgyalások következhettek volna a háború lezárásáról. Ezzel szemben a Hamász egyértelműen akadályozta a tűzszüneti tárgyalásokat. Olyannyira, hogy a katari és egyiptomi közvetítők még csak meg sem osztották az izraeli delegációval a Hamász javaslatait, annyira elfogadhatatlanok voltak.
A hírek szerint a Hamász azt követelte, hogy a Gázai Humanitárius Alap (GHF) állítson le minden segélyosztást, valamint hogy több, izraeli börtönben lévő terroristát engedjenek szabadon, köztük az október 7-i mészárlásban részt vevő Nakba kommandósokat.
Ennek hatására Steve Witkoff bejelentette, hogy az Egyesült Államok hazahívja tárgyalócsapatát, mivel a Hamász nem hajlandó komoly tárgyalásokat folytatni.
Minden áron háború
Más szóval: az a terrorszervezet, amely kétségbeesetten próbálja meggyőzni a világot arról, hogy Gázában népirtás zajlik, valójában mindent megtesz annak érdekében, hogy a háború ne érjen véget.
És az, hogy a Hamász kész feláldozni saját népét, aligha meglepő, különösen mivel
Jahja Szinvár maga mondta: 100.000 palesztin halála is elfogadható lenne számára a győzelem érdekében.
Az igazán felháborító az, hogy ezt az embertelenséget a nyugati vezetők figyelmen kívül hagyják. Trump legalább felismeri, hogy a Hamász ugyanolyan gonosz, barbár és fanatikus szervezet, mint 2023. október 7-én volt, amikor kb. 1200 embert mészároltak le Izraelben. Más nyugati vezetők talán elfelejtették ezt az egyszerű igazságot – valószínűleg belpolitikai megfontolásokból.
A Hamász cinizmusa, valamint a nemzetközi segélyszervezetek felelőtlensége a segélyek kapcsán is megmutatkozik. Kétségtelen, hogy sokan élelmezési válsággal küzdenek Gázában – erről tanúskodik az élelmiszerárak meredek növekedése és az alultáplált gyermekek számának emelkedése. Ez nyilvánvalóan nem áll Izrael érdekében sem. Amikor az ételhiány súlyossá válik, az élelem kereskedelmi eszközzé válik, amit a Hamász a saját céljaira használ ki.
A Hamász túlélése katasztrófa lenne nemcsak az izraeliek, hanem a palesztinok számára is – és egy örökös háborút kényszerítene mindkét népre.
Izrael nem lehet a bűnbak
Az a gondolat pedig, hogy a humanitárius válság kizárólag Izrael hibája, egyszerűen téves. Friss jelentések szerint a Hamász harcosai rendszeresen lefoglalják a segélyszállítmányokat, majd feketepiacon árusítják, ahol a fő kedvezményezettek saját embereik.
A háború korábbi szakaszában kereskedelmi termékekre kivetett adókból, humanitárius készletek lefoglalásából, helyi vállalkozók zsarolásából, üzemanyaglopásokból, valamint ENSZ- és egyéb non-profit szervezetek kifosztásából jutottak bevételhez.
A Hamász lefegyverzése a megoldás
A humanitárius válság csak akkor érhet véget érdemben, ha olyan tűzszünet jön létre, amely a Hamász lefegyverzésével és eltávolításával jár együtt a Gázai övezet éléről.
Ehhez világos elképzelések kellenek Gáza jövőbeli kormányzásáról: egy olyan alternatív hatóságról, amely a segélyelosztásért, a kormányzásért és a biztonságért is felelne.
A Hamász túlélése mindkét nép tragédiája lenne, mivel az állandó háborús spirált kényszerítene mindenkire. A Hamász nemcsak Izrael elpusztítására törekszik, hanem arra is, hogy megtorolja és kivégezze saját belső ellenfeleit Gázában.
A Hamásznak mennie kell
Mégis, amikor a nyugati szövetségesek egyoldalúan ítélik el Izraelt, azzal csak azt érik el, hogy a Hamász tovább erősödik. Minden alkalommal, amikor ezek a politikusok elítélik Izrael háborúját, amikor visszhangozzák a Hamász propagandáját a civil szenvedésről, vagy amikor ENSZ-határozatokban bírálják Izrael fellépését, az a Hamászt erősíti.
Ez meggyőzi a Hamászt arról, hogy minél jobban ellenáll, annál nagyobb lesz a civil szenvedés, és annál inkább Izraelre hárul majd a felelősség. Így pedig a háború végét jelentő lehetőség egyre távolabb kerül.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
