Ezer évvel azután, hogy egy drúz próféta megmentette a kairói zsidókat, most Izrael nyújt védelmet a szíriai drúz közösségnek.
Yisrael Shapira írása a drúzok és zsidók kapcsolatának hosszú múltra visszavezethető történelméről.
Drúz vallás alapítója, aki megmentette a zsidókat
1012 januárjában, a zsidó svát hónapban Kairóban egy zsidó temetés tragédiába torkollott. Egy kántor búcsúztatásáról hazafelé tartó zsidó csoportot muszlim lázadók támadtak meg és számos közösségi vezetőt bebörtönöztek.
A zsidó közösség sorsa ekkor kilátástalannak tűnt – egészen addig, amíg meg nem érkezett a segítség egy váratlan helyről.
A foglyokat másnap reggel váratlan módon szabadon engedték. A parancsot személyesen Al-Hakim bi-Amr Allah, a Fátimida Kalifátus uralkodója adta ki. Ez az uralkodó különleges helyet foglal el a történelemben: 11 évesen lépett trónra, majd 1017-ben isteni prófétának nyilvánította magát, ezzel megalapítva a drúz vallás alapjait. A drúz közösség őt és tanítványát, Hamza ibn Alit később szentként tisztelte.
A szabadulás után Shmuel ben Hoshana rabbi, a kor egyik neves zsidó költője hálája jeléül megírta Megillat Mitzrayim („Egyiptom tekercse”) című költeményét, melyben így nevezte Al-Hakimot: „Mesterünk, Isten szavának bírája.”
A kortárs bagdadi Abbászida-dinasztia számára Al-Hakim vallási újításai elfogadhatatlanok voltak. Politikai támadásként azt a vádat terjesztették róla, hogy valójában zsidó származású – ezzel kívánták hitelteleníteni őt és a fátimidákat. A valóságtartalma ennek máig vitatott, de történelmi és genetikai kutatások szerint a drúz népesség valóban mutathat rokonságot a zsidókkal. Akár igaz, akár nem, Al-Hakim jószándékú viszonya a zsidó közösséghez kétségtelen.
1021-ben a kalifa egy éjszakai lovaglás után nyomtalanul eltűnt – csak gondosan összehajtott ruhái kerültek elő. A drúz hagyomány szerint nem halt meg, hanem elrejtőzött, hogy egy napon messiásként visszatérjen.
Drúzok kiáltanak, Izrael válaszol
Ugorjunk az időben ezer évet: a mai Szíriában, a Dzsabal al-Druz térségében szunnita milíciák drúz civileket támadnak. A hírek drúzok elleni vérengzésekről, kegyetlen megtorlásokról szólnak – és ezúttal Izrael az, aki a segítségükre siet.
Benjamin Netanjahu miniszterelnök gyors reakcióval katonai lépéseket rendelt el. A drúz közösség izraeli spirituális vezetőjével, Mowafaq Tarif sejkkel folytatott megbeszélésén így fogalmazott:
„A holokauszt idején a zsidók segítségért kiáltottak, de senki sem jött. Ma a drúzok kiáltanak – és Izrael állama válaszol.”
Az izraeli hadsereg célzott csapásokat mért azokra a szíriai erőkre, amelyek a drúzok ellen követtek el atrocitásokat. Netanjahu határozott vörös vonalat húzott: Damaszkusz déli részén nem enged mozgást semmilyen katonai erőnek, amely fenyegetést jelenthet a drúz közösségre.
A múlt és jelen tükrében az események nem csupán történelmi érdekességként értelmezhetők, hanem élő példájaként annak, hogy az ősi erkölcsi kötelesség – a hála és a segítség viszonzása – ezer év távlatából is érvényes maradhat.
Ahogy Shmuel ben Hoshana rabbi egykor verssel köszönte meg a zsidók megmentését, úgy ma Izrael tettekkel fizeti vissza az ezeréves adósságot.
Még ha Al-Hakim zsidó származása csupán legenda is, a zsidók és drúzok közötti kapcsolat ma már nagyon is valós – és közös fenyegetettség idején egyre erősebb.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
