Aliya Herman, a Jeruzsálemi Műszaki Főiskola mentális egészséggel foglalkozó oktatójának véleménycikke az izraeli helyzetről.
Huszonegy hónap telt el azóta, hogy a 2023. október 7-i szörnyű események megrengették az izraeliek biztonságérzetét, és kezdetét vette Izrael történelmének egyik legkegyetlenebb és legösszetettebb háborúja.
Hosszan tartó lelki sérülések
Mindannyian túlélők vagyunk: terrortámadásokat, rakétazáporokat, a gázai szárazföldi hadműveletet, az északi front feszültségeit, és nemrégiben még Irán elleni megelőző csapásokat is átvészeltük.
Több millió izraeli hónapok óta túlélő üzemmódban él – otthonaikból kitelepítve, közösségeiktől elszakítva, hosszú tartalékos szolgálatban, folyamatos anyagi és érzelmi megterhelés alatt.
Miközben a fizikai sérülések és az infrastrukturális károk jól láthatók, a több fronton zajló, elhúzódó háború pszichés terhei kevésbé láthatóak – és talán sokkal tartósabbak is.
A háború kezdete óta a mentálhigiénés szakemberek példátlan mértékű szorongásnövekedésről számolnak be. A krízisvonalakra érkező segélyhívások száma többszörösére nőtt, és most először fordult elő, hogy a segítséget kérők több mint 60%-a férfi – köztük sokan tartalékos katonák, mások pedig civilek, akik elképzelhetetlen traumákon estek keresztül.
Meglepő módon, a szorongás drámai növekedése ellenére az öngyilkosságok száma október 7. óta csökkenő tendenciát mutat – feltehetően a megerősödött társadalmi összefogásnak és a közös cél érzetének köszönhetően. Ez a jelenség összhangban áll a korábbi válsághelyzetek tapasztalataival, amikor a nemzeti összefogás átmenetileg ellensúlyozni tudta a lelki összeomlást.
Ez az összetartás azonban nem tart örökké. A korábbi háborúk és globális katasztrófák tanulsága szerint
az öngyilkossági gondolatok és a poszttraumás stressz zavar gyakran csak hónapokkal, sőt évekkel később törnek a felszínre.
Bár egyes sebek látszólag begyógyultak, a trauma továbbra is ott lappang a mélyben.
A bizonytalanság végkimerülést okozott
A Tel-avivi Egyetem friss kutatása szerint a tartalékos katonák 12%-a poszttraumás stressz zavarra utaló tüneteket mutat. A szorongás és a depresszió esetei – különösen a nemrég szült anyák körében – ugrásszerűen megnőttek. Emelkednek a függőségi mutatók is: meredeken nő a szorongásoldó gyógyszerek és a kábító fájdalomcsillapítók használata.
Ez az érzelmi nyomás az otthonokban is egyre erősebben érződik. 2024-ben a válások száma jelentősen megemelkedett az előző évhez képest, különösen a Gázai övezet határ menti településein, valamint az ország északi részén. Rekordszámú pár és család fordul terapeutákhoz segítségért.
Kezd egyértelművé válni, hogy a korábban stabilitást nyújtó párkapcsolatok sem bírják tovább a tartós bizonytalanság terhét.
Abraham Maslow jól ismert szükséglethierarchiája emlékeztet arra, hogy válsághelyzetben az emberek ösztönösen az alapvető szükségletekre – élelemre, menedékre, biztonságra – összpontosítanak. A háború azonban nemcsak a kényelmet veszi el, hanem megzavarja a valahová tartozás érzését, az önbecsülést és az élet értelmébe vetett hitet is.
A történelem mégis azt mutatja, hogy az emberek a legsötétebb időkben is képesek értelmet keresni. A holokauszt idején például sokan az elképzelhetetlen körülmények ellenére is tovább tanultak, alkottak, kapcsolatokat építettek. Ez a szellem ma is él: az izraeliek továbbra is kiállnak egymásért, a családjukért és az országukért.
„Még az oroszlánok is elfáradnak”
A szakértő szerint a gyógyuláshoz először is fel kell hagyni azzal, hogy a mentális egészség másodlagos kérdésként legyen kezelve, hiszen ez a kérdés ugyanolyan sürgető és létfontosságú feladat, mint a katonai felkészülés a háborúra. Ez azt jelenti, hogy bővíteni kell a reziliencia-központok hálózatát, a pszichológiai elsősegélyhez és a közösségi beavatkozásokhoz való hozzáférést.
Körülbelül negyedmillió katona már részt vett úgynevezett „feldolgozó napokon” harci bevetések után – ezek olyan csoportos foglalkozások, amelyek célja az érzelmi elfojtás csökkentése és a poszttraumás stressz zavar (PTSD) megelőzése. Ezek a kezdeményezések rendkívül értékesek – de önmagukban nem elegendők.
A mentális egészségügyi ellátásnak legalább olyan láthatónak és hozzáférhetőnek kell lennie, mint a fizikai egészségügyi szolgáltatásoknak.
Ez magában foglalja az elsősegélynyújtók pszichológiai képzésének erősítését, az iskolai tanácsadói rendszer finanszírozásának bővítését, valamint a mentális egészségre nevelés beépítését a mindennapi élet különböző színtereibe – a zsinagógáktól kezdve egészen a közösségi médiáig.
A lakosságnak is szüksége van megbízható és könnyen hozzáférhető információkra hiteles forrásokból – legyen szó a Polgári Védelemről, az egészségbiztosítói hálózatokról vagy a mentális egészségügyi vészhelyzeti weboldalakról. Az érzelmi intelligencia életeket menthet: ha megértjük saját reakcióinkat, nagyobb eséllyel tudunk másokon segíteni, vagy bátorítani őket, hogy időben forduljanak segítségért.
A nehéz idők ellenére az izraeli társadalom rendkívüli lelki szilárdságról tett tanúbizonyságot. A spontán polgári mozgósítás, az önkéntesek önzetlensége és a közösségi összetartozás iránti elkötelezettség az, ami ma is erőt ad az országnak.
De a lelki ellenálló képesség sem végtelen. Időre, erőforrásokra és empátiára van szükség ahhoz, hogy megőrizhessük. Normalizálnunk kell a segítségkérést, le kell bontanunk a szorongással kapcsolatos stigmákat, és emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy még az oroszlánok is elfáradnak.
Mindannyiunk felelőssége, hogy felemeljük egymást.
Ha van valaki a környezetünkben, aki nehézségekkel küzd, szólítsuk meg. Egyetlen pillanatnyi együttérzés is megváltoztathatja valakinek az életét.
Az öngyilkosság megelőzhető – de csak akkor, ha időben és együtt teszünk ellene.
Ha ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes lelkielsősegély-számot! Krízishelyzetben lévő gyerek esetében kérjen segítséget a mobilról is ingyenesen elérhető 116-111 telefonszámon vagy online cseten! Ha öngyilkossági gondolatai vannak, kérjük, olvassa el ezt az oldalt, mielőtt kárt tenne magában. Ha másvalakiért aggódik, ezen az oldalon talál tanácsokat, mit tud tenni.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
