Egy figyelemre méltó beszédben, amelyet kedden egy baráti közönség előtt mondott el Rijádban, Donald Trump amerikai elnök élesen bírálta a Közel-Keleten zajló „nyugati beavatkozások” hosszú történetét. Kritikával illette a neokonzervatívokat, a héjákat és a „nemzetépítőket”, akik hagyományosan önmagukat nevezték ki annak eldöntésére, hogy ki vezesse a térséget – miközben demokráciát és emberi jogokat próbáltak „bevezetni” megszállások és sokkoló, látványos erődemonstrációk révén. „Az úgynevezett nemzetépítők,” mondta, „sokkal több nemzetet romboltak le, mint amennyit felépítettek, és a beavatkozók olyan összetett társadalmakba avatkoztak be, amelyeket maguk sem értettek.” Trump csodálattal beszélt Rijád és Abu-Dzabi „ragyogó felhőkarcolóiról” is – hangsúlyozva, hogy a „modern Közel-Kelet” vívmányai teljes mértékben saját érdemük — írja Lily Lynch publicista az Unherd oldalán.
De Trump beavatkozásellenes beszédének legfontosabb része nem a retorikában, hanem a politikai bejelentésben rejlett.
Egy drámai bejelentés során közölte, hogy utasítást ad a „szankciók megszüntetésére” Szíriával szemben. Ez – mint mondta – lehetőséget adna az új damaszkuszi kormánynak „a nagyság elérésére”. A régióból szinte hallani lehetett a kollektív megkönnyebbülés sóhaját.
A világ egyik legszigorúbb szankcióit Szíria ellen még az Aszad család hosszú uralma alatt vezették be, kezdve a hetvenes évektől. A legsúlyosabb korlátozások azonban az elmúlt években sújtották az országot, miközben Bássár el-Aszad uralma fokozatosan meggyengült – végül 2024 decemberében megbuktatta őt Ahmed al-Sharaa, az iszlamista felkelők vezette új szíriai kormány de facto elnöke. A térség stabilitásában érdekelt vezetők – köztük sokan, akik Rijádban is jelen voltak – attól tartottak, hogy
ha a szankciókat nem oldják fel, Szíria hamarosan bukott állammá válhat – egy olyan entitássá, amely akár teljes szektariánus polgárháborúba is zuhanhat, sőt széthullhat, újabb menekülthullámokat indítva Törökország és Európa felé.
Szíriában, ahol sok állami alkalmazott hónapok óta nem kapott fizetést, a szankciók megfojtották a gazdaságot, visszafogták a külföldi befektetéseket, akadályozták a humanitárius segélyek eljuttatását, és súlyosbították a társadalmi törésvonalakat.
A bejelentés hatására a szír font erősödni kezdett a dollárral szemben – erre évek óta nem volt példa.
A szankciók enyhítése – párosulva Trump tegnapi rövid találkozójával Sharaa-val, ami az első ilyen szintű egyeztetés volt amerikai és szíriai vezető között 25 év óta – gyökeresen megváltoztatta a két ország közötti kapcsolatokat.
Ez részben annak köszönhető, hogy Sharaa bölcsen úgy döntött, jelentős energiákat fektet Szíria és Szaúd-Arábia kapcsolatainak kiépítésébe, és agresszív diplomáciai offenzívát indított rögtön azután, hogy hatalomra került. Meggyőzni a régiót és a Nyugatot arról, hogy múltja ellenére megbízható vezető lehet – ez volt új kormánya legfontosabb kommunikációs célkitűzése. Az amerikai megszállás idején Sharaa éveket töltött egy olyan hírhedt amerikai börtönben, amely hírhedt volt arról, hogy dzsihadistákat „nevel ki”. Szabadulása után először az ISIS-szel, majd az al-Kaidával harcolt, később mindkettőtől elszakadva létrehozta saját, mérsékeltebbnek tűnő formációját, a Hayat Tahrir al-Sham-ot (HTS). Aszad megbuktatása óta Sharaa a befogadás nyelvét használja, kisebbségi vezetőkkel találkozik, és óvatos támogatást szerzett több uniós szereplőtől is.
Mégis, a szektariánus erőszak időszakos fellángolásai némileg visszavetették a kezdeti optimizmust.
Szíriában széles körű ünneplés kísérte a szankciók enyhítésének hírét
Ám az amerikai szankciók eltörlése nem lesz olyan egyszerű, mint sokan remélik. Ahogy Alexander Langlois, a Defense Priorities munkatársa magyarázza: Szíriát „többféle szankciós rezsim sújtja” – ezek feloldása bonyolult folyamat. Egyeseket, például a külföldi terrorszervezetként való nyilvántartást (FTO) vagy egyes elnöki rendeleteket (EO) az elnök saját hatáskörben megszüntethet. A Caesar-törvény szankcióinak eltörlése azonban már kongresszusi jóváhagyást igényel.
Az elnök csupán 180 napra függesztheti fel azokat, ehhez is különböző kongresszusi bizottságok felé kell igazolnia, hogy ez az Egyesült Államok nemzetbiztonsági érdekében áll.
Egy alternatíva lehetne egyszerűen figyelmen kívül hagyni a törvényt a hat hónap letelte után – amire a jelenlegi adminisztráció más ügyekben is hajlandóságot mutatott. Ám – mint Giorgio Cafiero, a Gulf State Analytics vezérigazgatója mondja – nem mindenki Washingtonban lelkesedik az új szíriai kormány támogatásáért.
„Vannak olyan szereplők Washingtonban, akik rendkívül szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy Sharaa valóban túllépett-e szélsőséges múltján”
– mondja Cafiero. Ők azt szeretnék, ha a szankciók hosszabb ideig maradnának érvényben.
A szankciók bejelentése mögött azonban volt egy csendesebb üzenet is, amely kisebb figyelmet kapott:
a szankciók eltörlése Szíriával szemben egyfajta kilépési stratégia az Egyesült Államok számára.
Miközben Trump dicsérte a térség vezetőit, és elutasította a nyugati nemzetépítés kudarcait, szinte kimondatlanul is megfogalmazódott az adminisztráció új közel-keleti irányvonala:
a nyugati függés helyett regionális önállóságot, és az amerikai csapatok részleges vagy akár teljes kivonását északkelet-Szíriából.
Az amerikai katonai jelenlét célja a helyi erők támogatása az ISIS elleni harcban, de a kivonulás lehetősége már Trump novemberi választási győzelme óta a levegőben lógott. Aszad néhány héttel későbbi bukása újragondolásra kényszerítette a washingtoni döntéshozókat. Egészen eddig a hétig az amerikai kormányzatnak nem volt koherens Szíria-stratégiája. Sőt, az adminisztráció egyes szereplői továbbra is nyíltan szkeptikusak Sharaa-val szemben. Sebastian Gorka, a Nemzetbiztonsági Tanács terrorelhárítási igazgatója februárban így fogalmazott: „Hosszú ideig dzsihadista volt. Megváltozott volna? Jobb ember lett? Hisz-e a képviseleti kormányzásban?
Huszonnégy év dzsihadista mozgalmak tanulmányozása után még soha nem láttam olyat, hogy egy sikeres dzsihadista vezető demokratává váljon.”
„Trump új szíriai politikája tehát saját csapata több tagjával is konfliktusba kerülhet.”
Ráadásul Trump jelenlegi hírszerzési főnöke, Tulsi Gabbard az év eleji megerősítő meghallgatásán elítélte Sharaa-t, amiért „örömtáncot járt 9/11 napján.” A védelmi miniszter, Pete Hegseth, nem fogalmazott ilyen élesen, de finom jelek arra utalnak, hogy nem támogatja a damaszkuszi iszlamista vezetést:
márciusban például előkerült egy fotó róla, amelyen karján arab nyelven a „kafir” – „hitetlen” – szó tetoválása látható.
Mindezek fényében különösen figyelemre méltóak a hét eseményei. A Sharaa-val való találkozó után Trump csupa elismerő szóval illette őt: „fiatal, jóképű fickó, kemény srác, erős múlttal”.
Ez az új szíriai politika nemcsak belső feszültségeket jelez, hanem azt is sugallja, hogy más, erős külső szereplők jelentős befolyással bírnak Trump döntéseire.
Trump maga is elismerte, hogy Sharaa két legelkötelezettebb regionális támogatója, Mohammed bin Salman szaúdi koronaherceg és Recep Tayyip Erdoğan török elnök győzték meg őt a szankciók feloldásáról. Ez arra utal, hogy Rijád és Ankara immár kiemelkedő szerepet játszanak Washington közel-keleti politikájának alakításában. Egyúttal azt is jelzi, hogy Trump nem minden döntését egyezteti Izraellel. Korábban olyan hírek láttak napvilágot, hogy Izrael arra kérte az Egyesült Államokat, hogy tartsa érvényben a szankciókat Szíriával szemben. Pár hete az izraeli hadsereg bombázott is a damaszkuszi elnöki palota közelében – csak egy volt a sok támadás közül, amelyeket Aszad bukása óta indítottak. Most pedig Trump barátságos viszonyt alakít ki az új szíriai elnökkel – egy olyan közel-keleti látogatás során, amely Izraelt nem is érinti.
Valóban, ez a hét újra megmutatta Trump hajlamát arra, hogy egykori ellenfelekkel kössön szövetséget.
Trump hangsúlyozta: „Készen állok arra, hogy véget vessek a múlt konfliktusainak, és új partnerségeket építsek egy jobb és stabilabb világ érdekében, még ha nézeteltéréseink mélyek is… Soha nem hittem abban, hogy örök ellenségeink legyenek.” És Trump világában az új kapcsolatok legbiztosabb alapja az üzlet. Az e heti megállapodások történelmi méretűek voltak: kedden Szaúd-Arábia 600 milliárd dolláros amerikai beruházási kötelezettségvállalást tett. Sharaa gyorsan tanult: bár Szíriának nincsenek szaúdi méretű erőforrásai, a hírek szerint felajánlott egy Trump-tornyot Damaszkuszban. A tegnapi találkozón Trumpot arra is meghívta, hogy az Egyesült Államok fektessen be a szíriai olaj- és gázszektorba.
Cafiero szerint azonban az amerikai befektetők valószínűleg eleinte óvatosak maradnak.
Sokkal valószínűbb, hogy Szaúd-Arábia, Katar és az Egyesült Arab Emírségek lesznek Szíria legfontosabb gazdasági partnerei. Bár a szankciók hamarosan eltűnhetnek, a terrorizmussal kapcsolatos minősítések miatt a nyugati kormányok és vállalatok még sokáig vonakodhatnak a közvetlen befektetéstől. Az Egyesült Államok eközben csökkentené katonai jelenlétét, de gazdasági partnerségeit erősítené – Trump barátai a Perzsa-öbölben pedig készen állnak arra, hogy megszilárdítsák befolyásukat az új Szíriában.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
- 18:17
2020. augusztus 19. - 18:00
2025. március 31. - 10:30
2020. november 24.
