A szakértők az ökológiai válságot a civilizáció mélyebb válságának tüneteként írják le.
A Neshama TV „50 perc” című műsorában Nagy Orsolya pszichológus és Takács-Sánta András, az ELTE humánökológia szakigazgatója beszélgetett Szalai Kálmán műsorvezetővel az ökológiai válságról, a fenntartható fejlődés illúziójáról és arról, hogy miként lehet jó életet kialakítani ebben a kritikus korszakban. A beszélgetés központjában az ember és a természet kapcsolata, a közösségek ereje és az egyéni döntések súlya állt.
Az ökológiai válság mélységei
Takács-Sánta András az ökológiai válságot a civilizáció mélyebb válságának tüneteként írta le. „Nemcsak a klímaváltozás, hanem a fajok tömeges kihalása, a talajok pusztulása és a szennyezett levegő mind olyan problémák, amelyek egymással összefüggnek” – mondta. A fenntartható fejlődésről szkeptikusan beszélt, kiemelve, hogy az „a gazdasági növekedés fétisének” fenntartására törekszik, miközben a valódi megoldás gyökeres változásokkal járna.
Az új könyvében, a Világeleje című műben három hozzáállást vázol fel a jelenlegi helyzethez: a status quo fenntartására irányuló törekvést, az elkerülhetetlen összeomlás elfogadását, valamint a „cselekvő remény” útját, amely a civilizáció alapjainak újragondolására és az egyéni, közösségi cselekvésre épül.
A klímaválság pszichológiai hatásai
Nagy Orsolya pszichológusként a válság emberi aspektusait emelte ki. „Az ökoérzelmek – mint az ökogyász, az ökobűntudat vagy az ökoszorongás – ma már részei a pszichológiai diskurzusnak” – magyarázta. Hozzátette, hogy ezek az érzelmek átfordíthatók pozitív cselekvésbe, különösen akkor, ha az emberek közösségekbe kapcsolódnak, ahol egymást támogatva dolgozhatnak a fenntartható megoldásokon.
Orsolya hangsúlyozta, hogy az ökológiai válság kezelésében fontos az emberek természethez való kapcsolódásának újrafelfedezése, valamint az, hogy megtanuljunk örömöt találni az élet apró csodáiban. „Az ökológiai gondolkodás nemcsak a rettegésről szólhat, hanem a hála és az életöröm megéléséről is” – mondta.
A közösségek ereje
A beszélgetés során mindkét vendég egyetértett abban, hogy a közösségeknek kulcsszerepük van az ökológiai válság megoldásában. Takács-Sánta András az általa alapított Kisközösségi Programot emelte ki, amely helyi ökoközösségek létrehozását és megerősítését támogatja. „Az első lépés, hogy találj hasonlóan gondolkodó társakat, és kezdjetek el együtt cselekedni” – tanácsolta. Ezen kívül a kiutak.hu portálon elérhető gyakorlati tippek segítik azokat, akik konkrét lépéseket szeretnének tenni.
Nagy Orsolya hozzátette, hogy a közösségek nemcsak gyakorlati, hanem érzelmi támogatást is nyújtanak, amely segít a válság súlyával való megküzdésben.
„A közösségi élet nemcsak a fenntarthatóság, hanem a mentális egészség szempontjából is kulcsfontosságú”
– tette hozzá.
Új megközelítések és remény
Takács-Sánta András szerint a válság lehetőséget is kínál arra, hogy újraértelmezzük civilizációnkat. „Ez egy mítikus időszak, amelyben új hősökre – akár kicsi, helyi hősökre – van szükség” – mondta. Úgy véli, hogy a három fő újrakapcsolódás – a közösségekhez, a természethez és a transzcendenshez való viszonyunk újragondolása – kulcsfontosságú a jövő alakításában.
A beszélgetés végén a vendégek optimistán zárták gondolataikat: a változás lehetséges, és mindannyian hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a jövő jobb legyen.
„A közös cselekvés és az új szemléletmódok révén nemcsak a környezetet menthetjük meg, hanem saját életminőségünket is javíthatjuk”
– foglalta össze Nagy Orsolya.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
