A legtöbb titkosszolgálat kreálta puccsnak, forradalomnak van egy előpróbája, amikor tesztelik a társadalmat. Kornéli Beáta történész és Közel-Kelet kutató írása.
Nagyon aggasztó az az újfajta „startup puccs jelenség”, amit bizonyos gazdasági és ilyen-olyan érdekeltségek művelnek a jelenlegi amerikai adminisztráció stratégiai irányvonala ellen.
A társadalom tesztelése
Egy nagyon kedves olvasóm tett fel, szokása szerint most is egy nagyon okos kérdést az iráni hidzsábos írásomhoz. A felvetése nagyjából ez volt: vajon a Mahsza Amini halálát követő spontán felkelést miért nem használta ki a CIA és miért nem döntötte meg az iráni vezetést? Elvégre is volt már rá jó pár példa a történelemben.
Mivel a kérdés nagyon jó, a válasz olyan amilyen, de egyrészt érdemes elgondolkozni rajta, főleg, hogy napjaink eseményeivel egyfajta startup szabotázsok korát éljük, gondoltam összerakom a választ egy bejegyzéssé. Szokás szerint a magam módján.
Makai György mondta még az ’80-as években, hogy a legtöbb titkosszolgálat kreálta puccsnak, forradalomnak van egy előpróbája. Amikor tesztelik a társadalmat, a reakciókat, hogy belevágjanak-e az akcióba vagy sem, mert ha lebuknak az igen nagy blamázs lenne a világpolitikában. Nem tudom, hogy így van-e, de egy biztos Makai György anno értette a csíziót. Ahhoz a régi gárdához tartozott, aki még értette a Közel-Kelet és a Nyugat viszonyát. Értette, hogyan működik a világ, hogyan gondolkoznak a nagyhatalmak, mit jelent a raison d’état, a kolonizáció és a rekolonizáció. Vagyis értette a britek, a franciák majd az amerikaiak észjárását.
Én mindenkit arra biztatok, ha bárki meg akarja érteni mindezt, nem kell flancos oxfordi, meg harvardi szakirodalmat olvasni. Elég csak megrendelni Makai fillérekért kapható könyveit, lehántani róla a komcsi retorikát, mert ugye enélkül nem adták volna ki a munkáit a ’80-as években és minden meg fog világosodni.
Peter Frankopan mondta az iraki háborúval kapcsolatban, hogy a mai amerikai, nyugati döntéshozók Közel-Kelettel kapcsolatos inkompetenciája, ad hoc döntései, pillanatnyi megoldásokra való törekvései a hosszú távú stratégia helyett borzalmasan károsak (ugyanez vonatkozik Kelet-Európára is.) Felhígult a rendszer, a minőség és a stratégia rovására, így lehet, hogy az egészet egyszerűen nem vették észre és elszalasztották ezt a remek lehetőséget.
Kinek az érdeke?
Igen fontos kérdés a: Cui prodest? (Kinek az érdeke?) A hidegháborúban Iránnak óriásira nőtt az ázsiója az amerikai feltartóztatási politikában, két szempontból. Egyrészt szükség volt az olajára, hogy kiépítsenek egy gazdaságilag erős Nyugat-Európát a szovjet feltartóztatás jegyében. Másrészt szükségük volt az iráni terepre, hogy szemmel tarthassák a Szovjetunió ellenük irányuló katonai fejlesztéseit, lépéseit. Szóval akkor megérte befektetni Iránba, megérte kockáztatni egy-egy puccsot.
A kérdés az, hogy ebben a jelenleg felbomló egypólusú világban, mekkora stratégiai értéke van ma Iránnak, hogy az USA megmozdítsa érte a kisujját? Kihasználja-e ezt a feminista mozgalmat a saját stratégiai, politikai céljai mentén vagy sem? Eddig úgy néz ki a képlet, hogy nem, vagy csak egyszerűen bénák, az iráni vezetés pedig még mindig egy lépéssel előttük jár.
Ráadásul úgy tűnik az amerikai adminisztráció inkább kiegyezésre törekszik az orosszal, így Irán jelenleg nem annyira fontos, kivéve talán az atomprogramját. Hogy mi zajlik a háttérben annak meg az Örökkévaló a megmondhatója.
Ami ennél sokkal aggasztóbb, az az újfajta „startup puccs jelenség”, amit bizonyos gazdasági és ilyen-olyan érdekeltségek művelnek a jelenlegi amerikai adminisztráció stratégiai irányvonala ellen, és ami a Közel-Keletre éppolyan veszélyes, mint Kelet-Európára nézve. Egy óriási különbséggel.
Kié a hatalom?
Míg a Közel-Keleten az arab kormányok a klasszikus arab hagyományok miatt szabotálják Trump Gáza-tervét, addig itt Európában megbomlott az egyensúly az állam végrehajtó ereje és a különféle gazdasági/látens politikai érdekcsoportok lobbitevékenysége között.
Ez a harc évszázadok óta zajlik. Mindig is voltak hatalmas gazdasági erővel rendelkező konszernek, trösztök, amelyek próbáltak befolyást gyakorolni az amerikai adminisztrációra. Válaszul a kormányok meghozták az ilyen-olyan trösztellenes, lobbi-ellenes törvényeket, kiegyeztek a gazdasági cápákkal és továbbra is a kezükben tartották a gyeplőt, mind a belpolitikában, mind a külpolitikában.
Na, ezzel, hogy a Hajlandóak Koalíciója, pontosabban a mögöttük álló erők megpuccsolták Trump ukrán béketervét az első jele annak, hogy megbillent az erőegyensúly a trösztök és lobbik javára, ami ránk hétköznapi halandókra semmi jót nem jelent.
Harari szerint az AI a legnagyobb veszély a jövőnkre nézve. De mi van, ha ez a megbomló erőegyensúly az állam és a különféle lobbitevékenység között plusz az AI lesz a legnagyobb veszedelem ránk nézve? Mert innentől kezdve nincs senki, aki képviselje az érdekeinket és képes lesz felheccelni, támogatni a radikális csoportokat a saját érdekeik mentén?
Ez az írás eredetileg a Kalandos Közel-Kelet oldalán jelent meg. Kornéli Beáta további írásai itt olvashatóak.
dr. Kornéli Beáta összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.