Izraeli szakértők ellentétes véleményeket fogalmaztak meg arról, hogy mi lesz Oroszország szíriai katonai bázisaival.
Szíria diktátorának, Bassár el-Aszadnak a megbuktatását követően továbbra is bizonytalan, hogy Oroszország képes lesz-e megőrizni tengeri és légibázisait. Eközben Törökország drámaian növeli befolyását és pozícióit az országban, ami potenciálisan negatív következményekkel járhat Izrael számára – írja a JNS.
Orosz jelenlét Szíriában
A nyugat-szíriai Khmeimim orosz légibázis Moszkva egyik kulcsfontosságú közel-keleti bázisaként szolgált, ahol a hírek szerint többek között Szu-34, Szu-35 és MiG-29 vadászgépek, valamint fejlett radarrendszerek találhatók.
Egyes beszámolók az elmúlt hetekben azt állították, hogy Oroszország jelentősen korlátozta tevékenységét a Khmeimim bázison, miután a Hayat Tahrir al-Sham vezette szunnita dzsihadisták – akiket az Al-Kaida egykori tagja, Ahmad al-Sharaa vezet – megbuktatták Aszadot.
Khmeimim azonban csak az egyike a két kritikus fontosságú szíriai orosz létesítménynek. A másik Tartuszban van, amellyel kapcsolatban a szíriai média január 21-én arról számolt be, hogy az ország új vezetői felmondták azt a 49 évre szóló szerződést, amely Oroszországnak biztosította a hadikikötő használatát.
A tartuszi kikőtő és a Khmeimim légi bázis kritikus fontosságú Moszkva regionális ambíciói szempontjából.
Mint ismert, Vlagyimir Putyin orosz elnök 2015-ben katonailag is beavatkozott a szíriai polgárháborúba, hogy támogassa Aszadot. Aszad eltávolítása ellenére Putyin bagatellizálta a bukása jelentette stratégiai kudarcot, és ragaszkodik ahhoz, hogy Moszkva elérte céljait Szíriában.
Február 6-án Szíria új védelmi minisztere, Murhaf Abu Kaszra azt nyilatkozta a The Washington Postnak, hogy Szíria új kormánya nyitott arra, hogy Oroszország megtarthassa stratégiai katonai bázisait az országban.
„Ha ebből Szíria számára előnyök származnak, akkor igen”
– mondta.
Hozzátette, hogy Oroszország álláspontja Szíria új kormányával szemben „jelentősen javult” Aszad bukása után, és hogy kormánya azt szeretné, ha Moszkva kijavítaná „a múltbeli hibákat”.
Nem titok, hogy Oroszország rendszeresen bombázta Idlíb tartományt, ahol a Hayat Tahrir al-Sham székhelye volt, mielőtt 2024 decemberében elfoglalta volna Szíria többi részét.
Izraeli helyzetértékelés
Eyal Zisser professzor, a Tel Aviv-i Egyetem rektorhelyettese és a Közel-Kelet Kortárs Történetének tanszékvezetője február 17-én a JNS-nek elmondta, hogy „Sharaa elnök természetesen gazdasági segítséget és támogatást akar, ami kulcsfontosságú a rezsimje túlélésének biztosításához. Ehhez udvarol az Öböl-államoknak, elsősorban Szaúd-Arábiának és Katarnak is, de leginkább a Nyugatra és az Egyesült Államokra van szüksége a szankciók feloldásához. Az amerikaiak egyelőre nem igazán segítettek neki, ők még mindig mérlegelik a politikájukat”.
Ebben a kiszolgáltatott helyzetben Sharaa nem törekszik az oroszokkal való összetűzésre, „ellentétben az irániakkal és a Hezbollahhal, akiket megvet” – mondta.
Ugyanakkor Sharaa „nem bocsátotta meg és nem felejtette el, amit az oroszok tettek Szíriában”
– tette hozzá.
Sharaa pragmatikus álláspontot képviselt, hogy elkerülje, hogy Oroszországot ellenséggé tegye – mondta Zisser -, és egyelőre hajlandó megengedni Oroszországnak, hogy egy új megállapodás részeként megtartsa bázisait.
Sharaa arra is kérte Oroszországot, hogy adja ki a Moszkvába menekült Aszadot.
Mindazonáltal Zisser úgy értékelte, hogy Oroszország hosszú távú jelenléte Szíriában valószínűleg nem tartható fenn. „Nem hiszem, hogy az oroszok hosszú távon akarnak vagy képesek lennének Szíriában maradni, amely ellenséges környezetté vált számukra” – mondta.
Törökország a maga részéről segíthetné Oroszországot, és közvetítőként léphetne fel a nevében Sharaa felé, de Ankara maga „nem örül annak, hogy az oroszok maradnak, és a saját érdekei miatt jobban szeretné, ha távoznának, és Szíria török befolyás alatt maradna” – tette hozzá Zisser.
Zisser szerint Izraelnek valóban a török, nem pedig az oroszok szíriai megerősödése miatt kell aggódnia a jövőben. „Az oroszok nem igazán segítettek Izraelnek, amikor Szíriában voltak, és most sem tudnak sokat tenni. Izrael számára a közeljövő problémája Szíriában Törökország. Ha eddig az orosz repülőgépek miatt aggódtunk, most török repülőgépek vannak [Szíriában], és ez súrlódásokat okozhat” – mondta.
Oroszország marad?
Kobi Michael professzor, a Tel-Avivban működő Misgav Nemzetbiztonsági és Cionista Stratégiai Intézet és a Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézetének vezető kutatója azonban úgy véli, hogy Oroszország nem fogja gyorsan feladni szíriai pozícióit.
„Oroszország érdeke Szíriában valóban kulcsfontosságú, és ezért az érdekért cserébe hajlandóak lennének elég nagy erőfeszítéseket tenni”
– mondta a JNS-nek.
Michael szerint az új szíriai rezsimnek is érdeke az Oroszországgal való együttműködés, mivel a nemzetközi közösség, különösen az Egyesült Államok továbbra is erősen szankcionálja őket. „Úgymond át kell gondolnia minden olyan biztonsági garanciát, amelyet saját maga számára megteremthet, és az erő pozíciójából bizonyos feltételeket diktálhat az oroszoknak” – mondta Michael.
Sharaa gazdasági engedményeket tudna kicsikarni Oroszországból, és ami még fontosabb, katonai szállítmányokat, „mert az új szíriai hadseregnek nincs működő hadereje, és az amerikaiak vagy az európaiak nem adnának el nekik fegyvereket” – mondta, hozzátéve: „Nem vagyok biztos benne, hogy a kínaiak hajlandóak lennének sokat eladni nekik”. Ennek következtében az új szíriai rezsim katonai eszközöket követelhetne az oroszoktól cserébe azért, hogy hagyják őket maradni.
Úgy tűnik, Törökország is feltudja szerelni az új szíriai hadsereget, de képességei még mindig elmaradnak Oroszországétól ebben a tekintetben
– mondta Michael.
Oroszország „mindenképpen” meg akarja tartani a lábát Tartuszban – az egyetlen bázisát a Földközi-tengeren. Tartusz nagy jelentőséggel bír Oroszország erőkivetítő képessége szempontjából – magyarázta Michael, megjegyezve, hogy Moszkva még mindig világhatalomnak tekinti magát.
„Jól ismerik Tartuszt, és földrajzilag is kényelmes számukra” – tette hozzá.
Izraellel kapcsolatban Michael elmondta, hogy a folyamatos orosz jelenlét Szíriában nem feltétlenül ellentétes Jeruzsálem érdekeivel.
Ez a jelenlét „bizonyos körülmények között jó lehet Izraelnek”, mivel ellensúlyozhatja a török befolyást Szíriában
– mondta.
„A túl nagy török befolyás Szíriában nem jó nekünk” – figyelmeztetett. „Ha Törökország nagyon mélyen beépül, az zavarhat minket, és problémás súrlódási területeket hozhat létre”.
Arra a kérdésre, hogy mit szólt ahhoz a nagy mennyiségű orosz fegyverhez, amelyet az izraeli erők a Hezbollah dél-libanoni létesítményeiben találtak, Michael azt mondta: „Ezek az orosz fegyverek Iránon keresztül jutottak el a Hezbollahhoz”.
Moszkva – folytatta – „minden bizonnyal” tudott ezekről a szállítmányokról. „Én azonban nem nevezném Oroszországot az iráni tengely szerves részének. Irán és Oroszország egyfajta partnerséget alkotott. Nem hiszem, hogy most azt látjuk majd, hogy Oroszország fegyvert szállít a Hezbollahnak, mert ez aláásná Oroszország erőfeszítéseit, hogy Szíriában maradjon”.