Törökország agresszív külpolitikai stratégiája számos frontot hozott létre Irakban és Szíriában. Ez nem csoda, hiszen Recep Tayyip Erdogan elnök három évtizedet töltött el komoly hadiipar kiépítésével, amely drónokat, hadihajókat, sőt repülőgéphordozókat és fejlett harci repülőket is előállít — írja elemzésében az Israel Hayom.
A szíriai északkeleti részén fekvő Kobani kurd lakosai számos megpróbáltatáson mentek keresztül. Az Aszad-rezsim brutális elnyomásától kezdve az ISIS terrorszervezet hosszan tartó ostromáig, amely pusztítást és halált hozott az egykor békés határvárosra.
Most azonban félelemmel tekintenek észak felé. A város központjától csak pár méterre, a határon túl olyan fenyegetés tornyosul, amelytől még a kurd milícia harcosai is tartanak: Erdogan török hadigépezete.
„Oly sok szenvedésen mentünk keresztül,” mondta Sara Haso kobani lakos egy amerikai rádióadásnak adott interjújában, és egy ISIS ellen harcoló női harcosokat ábrázoló szobor előtt állva hozzátette: „Az ISIS elűzött bennünket az otthonainkból, hosszú száműzetést szenvedtünk el, és most félünk, hogy ismét el kell hagynunk mindent.”
A Kobani kurdjai és az északkelet-szíriai kurd autonómia, azaz Rojava lakói számára minden okuk megvan attól tartani, hogy Törökország inváziót indít ellenük. Erdogan épp a múlt héten fenyegetőzött azzal, hogy „megsemmisíti” a Szíriai Demokratikus Erőket (SDF), amely az autonómiát védő milíciák ernyőszervezete.
Míg a kurdok részben sikeresen visszaverték a törökök által támogatott lázadó csoportokat, a török hadsereggel való szembeszállás teljesen más kihívást jelent.
Példátlan katonai megerősítés, Erdogan külpolitikai törekvései messze túllépnek Szírián és Rojaván. Törökország számos katonai frontot hozott létre, ahol a szavakból gyorsan katonai cselekvés válhat, amely Ankara dominanciájának megerősítését célozza a régióban és azon túl. Például Törökország légicsapásokat hajtott végre az iraki kurd PKK szervezet bázisai ellen, és mélyen iraki területre nyúló katonai támaszpontokat tart fenn.
A nyugat-európai NATO-szövetségesekkel ellentétben – akik hadseregüket jelentősen leépítették a Szovjetunió összeomlása után – Törökország katonai ereje megerősött. Modern harckocsikból 700 darabbal rendelkezik, többel, mint Németország és Franciaország összesen, valamint további 1 500 régebbi harckocsival, amelyeket részben vagy teljesen modernizáltak az elmúlt két évtizedben. Ráadásul tavaly Törökország megkezdte a saját gyártású Altay nehéz harckocsik tömeggyártását.
A 2016-os puccskísérlet óta Erdogan és az általa vezetett Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) megszilárdította az irányítást a hadsereg felett, eltávolítva a szekuláris kemalista ideológiához kötőd
Erdogan ezzel párhuzamosan bővítette és modernizálta Törökország szárazföldi erőit, hogy támogassa azon törekvéseit, amelyek Törökországot regionális nagyhatalommá kívánják tenni.
Ciprus, Görögország és azon túl
A szíriai és iraki határok mellett Erdogan más területeken is igyekszik kiterjeszteni a török befolyást. Ciprus továbbra is megosztott: az egyik oldalon egy független, görög nyelvű állam, amely az Európai Unió tagja, a másik oldalon pedig egy török nyelvű bábállam, amelyet Ankara irányít. Eközben Görögország, egy erős NATO-szövetséges, egyre növekvő török fenyegetésekkel néz szembe.
Ebben a hónapban Törökország tervezi a „Mavi Vatan” („Kék Haza”) hadgyakorlat végrehajtását az Égei-tengeren, amely során tucatnyi hadihajót vetnek be. Ez a gyakorlat Erdogan azon törekvéseit jelképezi, hogy az egész keleti Földközi-tengert „török tengerré” alakítsa.
A keleti Földközi-tenger fölötti uralom megszerzése érdekében – beleértve annak hatalmas gázmezőit is – Törökország példátlan méretű haditengerészeti erőt épít ki, amelyhez hasonló az Oszmán Birodalom óta nem volt.
Tavaly a török haditengerészet bemutatta az „Anadolu” nevű, spanyol tervezés alapján átalakított támadóhajót és drónhordozót, amely Törökország drónflottájának „kinyújtott karjaként” szolgál. Alig egy héttel ezelőtt Ankara három új hajó beszerzését jelentette be: egy helyben gyártott fejlett tengeralattjárót, egy légvédelmi rakétákkal felszerelt rombolót, és Törökország első repülőgép-hordozóját, egy hatalmas hajót „Mugham” néven.
Ez a növekvő haditengerészeti képesség hamarosan lehetővé teszi Törökország számára, hogy légi támogatást nyújtson távoli régiókban, tovább erősítve jelenlétét olyan térségekben, mint Északkelet-Afrika, Katar és Líbia.
A védelmi ipar megerősödése
Törökország légi, tengeri és szárazföldi katonai kapacitásának bővítése mögött egy gyorsan növekvő védelmi ipar áll. Erdogan azon döntése, hogy katonai törekvéseit a hazai gyártásra alapozza, egyre fejlettebb és folyamatosan javuló török védelmi szektorra támaszkodik, amely magán- és állami tulajdonú vállalatok széles skáláját foglalja magában.
Az elmúlt három évtizedben Törökország ipari szektora figyelemre méltó növekedésen ment keresztül, bevonzva szakértőket, mérnököket és ipari szaktudást, amely ma már a védelmi iparágat hajtja. A Baykar nevű magáncég globálisan elismertté vált drónjai révén, beleértve a Bayraktar Kizilelma-t, amely az első ilyen jellegű, többcélú, pilóta nélküli harci repülőgép. Emellett a Turkish Aerospace Industries, egy állami tulajdonú vállalat, nemrégiben végezte el a „Kaan” nevű, ember vezette lopakodó vadászgép első tesztrepülését, amely az amerikai F-16-os flotta helyettesítésére készült.
Fegyvergyártási forradalom
Törökország védelmi ipari átalakulása modern csodának számít. Dr. Assa Ophir, az izraeli Ariel Egyetem Közel-Keleti Tanulmányok és Politikai Tudományok Tanszékének török szakértője szerint:
„Az elmúlt két évtizedben Törökország jelentős katonai megerősödésen ment keresztül, és független védelmi ipart hozott létre. A 2000-es évek elején Törökország még a világ egyik legnagyobb fegyverimportőre volt, és szinte semmit nem tudott saját maga gyártani.
Az 1990-es évek végére azonban a török kormány stratégiai döntést hozott egy olyan védelmi ipar kifejlesztésére, amely képes kielégíteni az ország katonai igényeit és csökkenteni a külföldi hatalmaktól való függést.
Az irányadó elv az volt, hogy növeljék a hazai gyártást, ösztönözzék a befektetéseket és az exportot, valamint fogadják a külföldi partnereket.”
„Két évtized alatt Törökország szinte védelmi ipar nélküli országból vezető fegyverexportőrré vált, amely tengeri és szárazföldi rendszereket gyárt és értékesít világszerte. Ma már négy török vállalat szerepel a világ 100 legnagyobb védelmi cége között. Óriási előrelépéseket tettek viszonylag rövid idő alatt. Több mint 2000 török védelmi vállalat hajt végre több tízmilliárd dollár értékű projekteket. A 2024-es védelmi export várhatóan meghaladja a 7 milliárd dollárt, ezzel Törökország a világ vezető muszlim fegyverexportőre lesz. Bár még nem tartozik a globális fegyverexportőrök első osztályába, mint az USA, Kína, Oroszország, Franciaország és az Egyesült Királyság, elérte a második szintet olyan országokkal együtt, mint Hollandia, Svédország, Lengyelország és Ausztrália. Úgy vélem, hogy
néhány éven belül Törökország bekerül a világ tíz legnagyobb fegyverexportőre közé.”
Törökország befolyásának növelése Szíriában
Miközben Erdoğan Törökországa ambiciózus célokat tűzött ki a Földközi-tenger, az Égei-tenger és a kurd határvidékek mentén, Dr. Ophir a török szerepvállalás azonnali kiterjedését jósolja Szíriában is.
„Most, hogy Aszad rezsimjének összeomlása és Erdogan sikere a lázadók fegyverekkel, pénzügyi támogatással és kiképzéssel való segítésében eufóriát váltott ki, várhatóan tovább nő az étvágya és kockázatvállalási hajlandósága. Ankara tanácsadókat és szakértőket fog biztosítani Szíria haditengerészeti, légi és szárazföldi erőinek átszervezéséhez.
A török katonai tanácsadók az irániakat váltják fel, és Törökország tervezi, hogy az ország különböző pontjain helyezi el erőit. Újjá kívánják építeni Szíriát, ám ennek természetesen ára van”
– zárta gondolatait Dr. Ophir.
- 19:28
2019. október 23. - 13:05
2019. október 6. - 18:20
2019. február 19. - 09:00
2022. május 24. - 09:11
2019. október 16. - 15:13
2019. július 26.