„És leszel döbbenetté, példázattá és szóbeszéd tárgyává mind a népek között, ahova elvezet téged az Örökkévaló.” (Biblia, 5M 28:37.)
A zsidóság évszázadokon keresztül nem volt alanya a politikai diskurzusnak – nem szólalt meg saját nevében, saját hangján. A „zsidó” elsősorban metaforaként volt a közbeszéd gyakori tárgya. A zsidók emancipációját, e folyamat előrehaladását, megtorpanását, a „ki felelős a holokausztért”, a „ki antiszemita”, a „ki az antiszemitább” és hasonló kérdéseket a politika aktorai, a közbeszéd hangadói instrumentalizálták, saját céljaik elérésére használták.
A „zsidó” fontos volt, de nem azért, amit mondott, hanem azért, amit róla mondtak.
Mára emancipálódtunk. Nem jogi értelemben, azon jó ideje túl vagyunk. Politikai értelemben. A „zsidókérdés” ma már metaforikus értelemben sem „kelendő” politikai termék. Itt az idő, hogy ne elégedjünk meg azzal, amit rólunk mondanak, hanem kezdjünk el mi is mondani valamit. Mert van mondanivalónk, ami fontos és hasznos mindenki számára.
Egy olyan korban, amikor minden kapaszkodó elveszni látszik, amikor a nagy eszmények egytől egyig fuccsot mondanak, amikor előbb Európa meghalt Auschwitzban és mára Auschwitz is meghalt Európában, amikor mindent áthat az – elsősorban – szellemi értelemben vett bizonytalanság és az erkölcsi mérce hiánya, kell legyen mondandója a zsidóságnak. Az az ethosz, amely évezredekkel ezelőtt forradalmian változtatta meg a világot, ma is létezik, és van olyan üzenete, ami érdemes a világ figyelmére.
„Nem mivel számosabbak vagytok mind a népeknél […] hisz ti vagytok a legkevesebben mind a népek között; mert az a ti bölcsességetek és értelmetek a népek szemeiben, amelyek hallják mindezeket a törvényeket és mondják majd: Bizony bölcs és értelmes ez a nagy nemzet!” (Biblia, 5M 7:7.; 4:6.)
Csurkáról nem lehet őszintén azt gondolni, hogy ne lett volna antiszemita
Az utóbbi néhány hét kedélyeit érdekes módon nem borzolta túlságosan az a próbálkozás, amely alighanem vitát akart generálni az abszurd felvetésből, hogy antiszemita volt-e Csurka? Nehéz őszintén komolyan venni ezt a kérdést, hiszen a kilencvenes évek antiszemitizmusának hangadójáról van szó. A „mindig más köntösben visszatérő ejtőernyősökről”, „tel-avivi összekötőkről”, „a holokauszttal a hátuk mögött az új világfelosztásra felkészülő”, „néhány million bőrébe nem férő, izgága hangoskodóról” előszeretettel beszélő, rendszeresen zsidózó író-politikusról nem lehet őszintén azt gondolni, hogy ne lett volna antiszemita. De miért lett ez a téma éppen most aktuális, és mi az, amiről ennek apropóján valóban érdemes elgondolkodnunk?
32 év távlatából, a hírhedt Csurka-dolgozat („Néhány gondolat…”) után talán eljött az idő, hogy újra megvizsgáljunk néhány alapkérdést társadalmi együttélésről, fundamentális értékekről, politikai szerepekről és mindebben a magyarországi zsidóság feladatáról.
Több mint ironikusak, egyenesen az Isteni terv fanyar humoráról árulkodnak az elmúlt néhány hét szemfelnyitó eseményei.
Hosszú ideje töprengek egy érdekes, eddig magyarázhatatlannak tűnő ellentmondáson, amely a világban erősödő (baloldali) antiszemitizmus, Izrael-ellenesség bántóan agresszív mélyrétegei és a hagyományos jobboldali antiszemitizmus teljes kiüresedése – Európa legtöbb országában eljelentéktelenedése, hazánkban pedig lényegében eltűnése – között feszül. Van itt valami, amire egy sok szempontból kiváló képességekkel megáldott, de mégiscsak virtigli antiszemita rehabilitációjának csendes, már-már erőtlen kísérlete világított rá félreérthetetlenül. Ugyanis nincs az ügynek sem politikai súlya, sem politikai tétje; nem lehetett a kortárs politikai diskurzusok, dichotómiák, szembenállások regisztereiben elhelyezni.
Királyhegyi Pál szellemes névadását kölcsönvéve Csur (hiszen egy ilyen rosszindulatú zsidógyűlölőt nem szabad becézni) tényszerű antiszemitizmusának megkérdőjelezése – annak provokatív jellegével együtt is – súlytalannak és érdektelennek bizonyult 2024-ben. Az antiszemita egy roskatag mellszoborként került – nem a panteonba, hanem – egy lakiteleki parkba, a zsidók meg zavartalanul élik tovább az életüket.
És ekkor ráeszmélünk: hiszen az emancipáció programja Magyarországon elérte célját.
A politikai antiszemitizmus ügyének rendszerváltás utáni legkarakteresebb képviselőjének, szimbólumának rehabilitációjára tett kísérlet – az obligát, de fékezett habzású hümmögés és az alig hallható ováció villámgyors lecsengése után – egyenlő mértékű érdektelenséget vált ki zsidókból és nem zsidókból. Létrejött egy olyan társadalom-lélektani szimmetria, amelyben már nincs szükség érzékenységek versenyére. A zsidók 1867-ben vállalt emancipatorikus ambícióikat ki- és beteljesítették, a többségi társadalom pedig ezt általánosan elfogadta, és igyekszik együtt élni vele.
Mit jelent emancipálódni?
Érdemes itt megállnunk egy pillanatra egy kis fogalomtörténeti áttekintés céljából. Mit is értünk emancipáción és annak sikerén? Bár világnézetem nem éppen erről a forrásvidékről származik, egy gondolatkísérlet erejéig komolyan veszem a premarxista Karl Marx emancipációfogalmát. Már Kant a „Mi a felvilágosodás?”-ban a felvilágosodás lényegét is egy emancipációs jellegű folyamatban érte tetten, miszerint a magunk okozta kiskorúságból lábalunk ki, de Marx értelmezésében a „szülői felügyelet joga” alól mentesülő ember vagy társadalmi csoport így elnyert szabadságánál többről és érdekesebbről van szó. Egy teljes szemléletváltásról, arról, ahogy az atyáskodó autoritás (esetünkben ez a többségi társadalomé) „elmúlásával” létrejövő szabadság átformálja a tudatot, megváltoztatja annak reflexeit, első reakcióit, a világ hétköznapi jelenségeire adott primer válaszait.
Nos, a rendszerváltozás idején éledezni kezdő, majd a következő generációban kiteljesedő önazonos zsidó tudat a többségi társadalmi környezethez való viszonyában mára visszafordíthatatlanul átformálódott: sem alárendeltséget, sem kiszolgáltatottságot, sem lekötelezettséget, sem állandó kétértelműségek közötti tájékozódás kényszerét vagy annak képtelenségét nem érzi.
Létrejött egy történelmi állapot, melyben az ország, a politikai osztály és a nemzetközi környezet speciális együttállásai és feszültségei a környező világgal erős kontrasztban megnyugtatóan otthonos hellyé tették a Kárpát-medencét, miközben felnőtt a holokauszt utáni harmadik és negyedik generáció, amelynek tagjai már nem sérelmek mentén próbálnak identitásukról gondolkodni.
Ebben a szó legnemesebb értelmében módosult tudatban egy Csurka-rehabilitációs kísérlet inkább szánalmas, mint félelmetes.
De ha ez így van, nincs-e itt az ideje valami valóban újnak?
A „zsidókérdés” súlyvesztése
Magyarországon az elmúlt 150 évben a zsidókérdésnek pozitív vagy negatív előjellel, de mindig volt politikai súlya. A Habsburgokról való leválás, a magyar politikai önrendelkezésért folytatott küzdelem éveiben a zsidók a történelmi Magyarország területének egyetlen olyan kisebbsége volt, amellyel a magyar nemzetiség többségi arányait meg lehetett tartani a többi nemzetiséggel szemben. A zsidók „elmagyarosodása” eminens érdek volt a szuverenitásáért küzdő magyar politika számára, és ebből fakadt a zsidóság politikai súlya.
A polgárosodás évtizedei után az első világháborút és a kommünt követő évtizedekben a zsidók elleni gyűlölet magas hőfokon tartása mögött ugyancsak rideg politikai érdek bújt meg. A korábbi rendszer nyerteseiként felmutatható zsidókat könnyű volt a gondok okaként megjelölni, így a zsidókérdés politikai súlya a korábbi időszakhoz képest ellentétes előjellel maradt továbbra is jelentős.
A rendszerváltozást követő két évtizedben pedig a bal- és jobboldali politikai diskurzus legitimáló és delegitimáló eszköze lett a szimbolikus zsidó a nagy hagyományokkal rendelkező népi-urbánus vitában csakúgy, mint a huszadik század borzalmait felidéző politikai ketrecharcban. A holokauszt árnyékát a politikai jobb-, a kommunizmus bűneiét pedig a baloldalra lehetett könnyen rávetíteni, és mindkét sémában kiváló szimbólumnak bizonyultak a zsidók. Ennek a diskurzusnak volt szélsőséges szereplője Csurka és az ő MIÉP-es elvtársai.
Az érintettség a magyar zsidóság tényleges politikai kötődéseit is befolyásolta, így lett sok zsidó kommunista vagy – később – szadeszes.
Csakhogy a 21. század második évtizedére ez a keretezés kifulladni látszik. A szereplők és a szimbólumok megváltoztak. A világ egészen másképp néz ki, és a politika is másképp néz a világra. Mindeközben tőlünk nyugatra óriási sebeséggel terjed az antiszemitizmus vírusának legújabb variánsa, de itt és most lehetőségünk lenne a zsidóság saját hangját hallatva, aktív szereplőként tényezővé válni a közbeszéd tereiben, és nem azáltal, amit mások mondanak a zsidókról.
A jobboldal ritmusváltása
2024-re lecsengett a népi-urbánus vita, nincs liberális és klasszikus baloldali párt, mást jelent jobboldalinak lenni, és a zsidó identitások összképe is sokat változott.
A rendszerváltozást követő első 25 évben a jobboldaliság fontos identitásképző eleme volt Trianon, a revizionizmus, a Horthy-nosztalgia, és sokak számára mindez bizony együtt járt minimum egyfajta szalon-antiszemitizmussal.
Orbán Viktor 2010-es hatalomra kerülésének jelentős vívmánya volt a jobboldaliság szisztematikus újrakeretezése, a magyar jobboldal áramvonalasítására tett kísérlet.
Ma a nemzeti szuverenitásért folytatott küzdelem, a család, a nemzeti kultúra védelme, a keresztény (egyre gyakrabban „zsidó-keresztény”) értékrend megőrzése, az illegális migráció elleni fellépés középpontba állítása mellett jelentős a változás a zsidósághoz és Izraelhez való hozzáállásban is. Izrael a nemzeti szuverenitásért folyó küzdelem példaképe, a judaizmus a „kereszténység idősebb testvére” lett.
Mindeközben pedig Magyarország Európa egyik legbiztonságosabb országa lett, ahol az identitását megélő zsidóságnak nincs oka félni.
Az október hetedike utáni világban pedig mindez még nagyobb súlyt kapott. Magyarország már nem a szégyenpadba ültetett „antiszemita ország”, hanem „Izrael legjobb barátja Európában”, ahová nyugodtan jöhetnek az izraeli focisták, amely nem engedélyezi a terror párti tüntetéseket, és amelynek miniszterelnöke nyilvánosan ítéli el a hágai „bíróság” antiszemita döntését. A jobboldal áramvonalasítása a nemzetközi trendeknek is megfelel, a magyar miniszterelnök pedig példát mutatott azzal, ahogy lépésről lépésre tisztította meg saját oldalát az antiszemita stichtől a „két lépést előre, egyet hátra” stratégiájával elkerülendő, hogy „a politikai vezetőt magára hagyja tábora”.
Talán nem szerénytelenség megemlíteni, hogy ehhez a folyamathoz az EMIH-nek is volt hozzájárulása.
Azzal, hogy a zsidó identitás megélésének a vallás értékeit középpontba állító és a politikai participációtól független alternatíváját kínáltuk, méghozzá úgy, hogy az a magyar nyilvánosságban is teret nyert, lehetőség adódott a politikai térben való viszonyulások újrarendeződésére is. Hosszú – nem egyszer fájdalmas áldozatokkal járó – folyamat volt. De kijelenthetjük, mára a változás nem letagadható. Mi sem példázza jobban ezt a történelminek is nevezhető változást, mint az a tény, hogy most van először olyan helyzet a magyar politikai diskurzusban, amikor a zsidóság vagy a zsidó ügy nem témája a politikai diskurzusnak.
Bal- és liberális oldal praktikusan nincs, a Fidesz új ellenfele, a Tisza egyelőre nem nyilvánult meg a témával kapcsolatban. Látszólag még a Jobbik-utódpárt, a Mi Hazánk is ritmust váltott, és az erőtlen Csurka-restauráció is az illető antiszemitizmusát feledtetné leginkább. Az élesedő politikai versenyben nyilván meg kellene szólítani a szélsőjobboldali szavazókat is, de az antiszemitizmus elhagyásával.
Az antiszemitizmus kiszorulni látszik a politikai közbeszédből, a zsidóság biztonságban van, Izrael támogatása megkérdőjelezhetetlen, a zsidóság pedig végre nem kapcsolódik össze a politikai participációval.
150 évnyi társadalmi és emberkísérlet eredményeként ma a politikai térben, a nyilvánosságban a zsidókérdésnek nincsen helye, ha mégis, akkor egészen bizonyosan nem csurkai, 1945 előtti módon van jelentősége. Zsidókérdés – Könyves Kálmánnal szólva – márpedig nincsen!
De akkor mi van? Mi lehet a történelmi feladat?
Releváns kérdések egy korszakváltó bizonytalanságban
Csurka személye és gondolatvilága többnyire érdektelen a mai társadalom számára, az ifjabb generációk körében pedig ismeretlen. Az ő „néhány gondolata” jól mutatja, milyen mérhetetlenül változott meg 32 év alatt a politikai diskurzus, pedig mennyi a hasonlóság az akkori és a mai kor égető létkérdései között. Csurka dolgozata szinte soronként váltakozva vált ki az olvasóból undort és rácsodálkozást. Megvetést a kilencvenes években félelmetesnek, ma inkább szánalmasnak tűnő antiszemita kliséket olvasva, majd ámulatot, hogy még a hagymázas Csurka-gondolatok is milyen húsba vágóan fontos kérdéseket feszegettek ahhoz képest, ahol a mai közbeszéd tart.
Mit jelent egy nemzet szabadsága? Lehet-e egy kis ország valóban nagyhatalmi érdekektől szabad és független? Léteznek nagy eszmék, amelyek a huszadik század végén emberek tömegeit tudják megmozgatni, vagy a jólét íze mindenkit fásultságba taszít? Mi lesz, ha a jólét a többség számára illúziónak bizonyul? Olyan kérdések ezek, amelyeket most, a szemünk láttára átalakuló világrend évtizedében is fontosak.
Ma is fel kell tenni a létkérdéseket!
Ma egy olyan korban élünk, amelyben a legtöbb intézmény felmondta a szolgálatot, amelyben megmásíthatatlannak hitt emberi kondíciók kerülnek megkérdőjelezésre. Mit jelent a nemiség, amikor a szexualitás a legfontosabb identitáspillérnek mutatkozik? Mi az identitás, amikor az önazonosságnak minden eleme szabadon választottnak van hazudva? Mit jelent a teljesítmény, ha – az emberiség történetében először – egy robot az embernél nagyobb szellemi kapacitással bír? Mit jelent az érzelem, ha a gép megtévesztően hitelesen tud érzelmeket szimulálni?
Mit jelent a szabadság, amikor a szabadság végtelen bizonytalanságérzettel jár együtt?
Olyan kérdések ezek, amelyekről többnyire hallgatunk, feltehetően azért, mert hozzászoktunk, hogy az elmúlt 200/2000 évben kialakított intézményeink válaszolnak helyettünk.
A világmegváltó eszmék sorra kudarcosnak vagy hamisnak bizonyultak. A lojalitás intézményét erodálta az individualizmus szélsőséges istenítése. A család intézményét feltörte a szexuális szabadság forradalma. Az objektív igazság intézményét elkoptatta a korrumpált nyilvánosság. A király tekintélyét elkoptatta a végtelen szabadságot és egyenlőséget ígérő demokrácia, a demokrácia intézményei pedig éppen most számolódnak fel hatalomért folytatott harc oltárán.
A szólásszabadság pedig küszködik a közösségi médiában szabadon áradó gyűlölettel.
Minden szétesőben van, a mesterséges intelligencia beláthatatlan erejével felgyorsítva.
Ne azzal, amit rólunk mondanak, hanem amit mi magunk mondunk
Éppen ez az a pillanat, amikor a zsidóságnak mint eszmének – és nem mint az örök áldozatszimbólumnak – lehet releváns keresnivalója.
Egy új civilizáció hajnalán nekünk, zsidóságnak kell legyen olyan mondani valónk, amely mások gondolkodását is inspirálja, megtermékenyíti: „mert az a ti bölcsességetek és értelmetek a népek szemeiben” (Biblia, 5M 4:6.).
A zsidóság különlegessége abban rejlik, hogy saját, sokat megélt és túlélt kultúránk, sok ezer éves civilizációnk örök bölcsességforrásából merítve tud olyat mondani a világnak, amit mindenki hasznosíthat.
Ez lehet az érdemi hozzájárulásunk mindannyiunk túléléséhez, és érdemalapja annak, hogy bár „ti vagytok a legkevesebben mind a népek között”, legyen létjogosultsága létezésünknek.
A zsidóság örök képessége arra, hogy a világ új helyzeteihez alkalmazkodva hű maradjon konzervatív értékeihez, és így régi bölcsességekben találjon választ a legújabb kérdésekre, nos, ez olyan erény, amit érdemes lehet a széles nyilvánossággal is megismertetni.
A zsidóságnak van mondanivalója tekintélyről, identitásról, háborúról, erkölcsről, genderről, családról, életről, halálról, szabadságról, kollektíváról és individuumról, tehát az emberi kondíció alapkérdéseiről. Olyan teremtő gondolatok, amelyek képesek lehetnek hozzájárulni a romokon épülő új világ alapozásához.
Vége egy korszaknak, és egy új korszak küszöbén állunk. A történelem Istene kezünkbe adta a történelem formálásának felelősségét. Ha lusták vagy gyávák vagyunk, és nem élünk vele, passzív elszenvedői leszünk a következő korszaknak, pedig aktív alakítói is lehetünk.
Ettől a felelősségtől mi, magyar zsidók sem fogunk elugrani.
Ez a cikk eredetileg az Index oldalán jelent meg.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Értelmes, jól összeszedett, felelősségteljes írás! Köves Slomo alaposat nőtt a szememben.
Magam itt három alapvető mondandó taglalását és összekötését vélem felfedezni.
– Leköszönőben van Magyarországon a régi idők "zsidókérdéssel" terhelt időszaka. (Aminek körülményeit is viszonylag röviden körüljárja Köves Slomo.)
– Kialakulóban van Magyarországon egy új, zsidózástól mentes valóság, társadalmi és politikai értelemben egyaránt, aminek megteremtésében Köves Orbán antiszemitizmus-ellenes, és Izraelbarát törekvéseinek eredményét látja.
Ebben az új magyarországi valóságban, amelyet az ezzel sokban ellentétes előjelű nemzetközi környezet vesz körül (az antiszemitizmust illetően) a zsidóságnak lehetősége, sőt kötelessége adódik szóhoz jutni, és ezzel hozzájárulni egy jobb, egészségesebb emberi-társadalmi környezethez.
– A világunkat hatalmába kerítő, eddigi értékrendet ezer területen és módon tagadó és felborító válság idején a zsidóság hozzájárulása a válság leküzdéséhez az ősi, időtálló bölcs felfogás hirdetése lehet, amely felfogás a zsidóság 3 évezredes megmaradását is biztosította. Ennek a feladatnak a teljesítése, amire a fent említett új valóság hazánkban lehetőséget biztosít, kezdődhet és kezdődjön itt, Magyarországon.
Igen, ezek aktuális gondolatok, felvetések, amikkel egyetérthet vallásos és nem hívő egyaránt. Akkor is, ha tudjuk, hogy az új orbáni valóság (ami a zsidóság magyarországi helyzetét illeti) nem indult túl derűsen és a leírt folyamat eredménye még nagyon-nagyon új (és talán ingatag) Magyarországon. A zsidókkal való vagdalkozástól, a "kérdés" kihasználásától bizony nem volt mentes a "nemzeti oldal" meglehetősen sokáig. Sok volt a minimum kritizálható, antiszemitáknak adományozott kitüntetés, zsidózó Bayer cikk, genetikus meghatározottság csiksomlyói emlegetése és hasonló – nem is sorolom.
Hogy mi lapul a társadalmi mélységben, szintén nem negligálható. De most a fentebb vázolt helyzet nyer teret, és ennek érdemes örülni, ezt érdemes értékelni és élni a lehetőségeivel.
Szépen összefoglaltad, gratulálok.
Nyilvános vitánk nincs, de kérdésem van.
Egy olyan egyeddel mi legyen, aki Izraelből irányítja az árokásást?
https://uploads.disquscdn.com/images/ac6e545cd5f70f985ce6e72864e71024824f8cc2655a6d00431a3ad86cdf5a2c.png
https://uploads.disquscdn.com/images/25f04ed38ef013913fd3ec24d0c3ebb0badb78306325e82549cfc7a51345432b.png
Hosszantartó jó erőt kívánok.
Azt hiszem, hogy az Amerikai Népszaga rossz úton jár.
Illene lelépned onnan.
https://uploads.disquscdn.com/images/5c932bd8453b1f7656ff7a63801bbdae50b921b9be3c06139c63a1e700c2f7af.png
https://uploads.disquscdn.com/images/ab9eb682dfd70124e891dde5b305aea28489b0a7ad4bfaa790da003946a5afc8.png
Bartus nem komplett. Vele nem érdemes foglakozni. Aki neki ellentmond azt kitiltja.
https://uploads.disquscdn.com/images/88ba91d5b9b13768532dfa5d0425fb558af290aded144232b332eeda20b9649f.png
Ez a Te háborúd, aminek sem a hátterét, sem a részleteit nem ismerem. Ezért a "mi legyen" -re sincs válaszom. Annyit azért hozzá tennék, hogy Orbán jó Izraelnek (függetlenül a személyes motivációjától a dologban), ami a Te érdeked is.
Tény, hogy "Orbán jó Izraelnek" és ezt Köves Slomo is biztosan igy értékeli, sőt valszeg nagyra értékeli. Mint ahogyan az is tény, hogy annak semmi értelme nem lenne, ha hitközségi vezetőként, Köves széllel szemben pisilne és kritizálná Orbánt. illetve az Orbán kormányt. Ettől függetlenül a Csurka nevű fekete "bika" fehérre-mosdatása abban "az új magyarországi valóságban" feltétlenül nem az az út amely egy "zsidózástól mentes valósághoz" és egy "egészségesebb emberi-társadalmi környezethez" vezető út egyik állomása.
Én nem látom Slomo írásában Csurka fehérre mosdatását. A cikk első része éppen Csurka virtigli antiszemita voltáról értekezik. Amit Slomo mond, az az én meglátásom szerint abban áll, hogy az antiszemita Csurka mondandója ma már lecsengett, nem talál érdeklődésre és új hívekre. Ettől a mgerögzöttek maradnak amik – de Csurkától függetlenül.
Félreérthettél mivel én nem nem arra gondoltam, hogy "Slomo mosdatja Csurkát fehérre az irásában", hanem arra, hogy momentán Csurka fehérre mosdatása folyik a magyar közéletben. Mint pl. konkrétan ezzel:
„Csurkának mindenben túl korán volt igaza. De az életben és a politikában az időzítés a legfontosabb dolog. Csurka rossz időzítő volt.” – foglalta össze Schmidt Mária szerdán a Terror Háza Múzeumban.
Schmidt szerint ahogy Csurka képviselte magát, az „újszerű volt, ezért ellenszélben találta magát”. Az igazgató szerint Csurka karaktere azért szorul még ma is tisztázásra, mert korában „Trianon tragédiája nem lett kibeszélve, ezért is érte Csurkát karaktergyilkosság”.
Schmidt Mária beszédéből megtudtuk, hogy bár bár Csurka István „nincs velünk több mint egy évtizede, mégis hallgatás övezi a személyét”. Schmidt szerint Csurka „a magyarság ügyét” képviselte „azokban az időkben, amikor a magyar szuverenitás nem volt teljes, és a magyar politika nem volt szabad”. A múzeumigazgató szerint Csurka olyan feladatokat vállalt magára, mint Zrínyi Miklós, Petőfi Sándor vagy Jókai Mór: „az ő hagyatékukat folytatta”. Persze, mondta Schmidt, a „karaktergyilkosság” azért is érhette el őt, mert „Trianon akkor még nem volt kibeszélve”.
Természetesen erre lehet azt mondani, hogy ez nem nagy dolog, meg, hogy kit érdekel, mert hát "az antiszemita Csurka mondandója ma már lecsengett, nem talál érdeklődésre és új hívekre"! Én viszont másképpen látom ezt innen az óceán másik oldaláról! Sokkal veszélyesebbnek és jóval kártékonyabbnak gondolom mint te. Ugyanis szvsz nem szabad legyinteni és elbagatelizálni ezeket a dolgokat, már csak az itteni, amerikai történések alapján illetve azokból okulva sem. Ezért irtam fentebb azt, hogy a Csurka nevű fekete "bika" fehérre-mosdatása abban "az új magyarországi valóságban" feltétlenül nem az az út amely egy "zsidózástól mentes valósághoz" és egy "egészségesebb emberi-társadalmi környezethez" vezető út egyik állomása.
Ebben igazságod vagyon, Smidt Mária csúnyán csúsztat és sunyi hülyeséget beszél, mint már sok éve. Csurkát nyilvánvalóan nem Trianont illető szövegei miatt "éri kritika", hanem antiszemita tevékenysége miatt – ez nem is szorul további bizonyításra.
De megjegyezném, hogy pont az a tény, hogy nem emiatt mosdatja az egyenes tekintetű hölgyemény Csurkát, hanem mondvacsinált ürüggyel, azt mutatja, hogy a zsidózás már ezekben a körökben sem szalonképes. A politika persze olyan amilyen, és a Fidesznek minden elérhető szavazatra szüksége van, ezért Smidtmariskát hagyják süketelni.
Na de kiket szólit meg Smidt Mária azzal amit elmondott Csurkáról az előadásában? Szerintem nem téged, nem Kövest és nem a MO-i vallásos vagy éppen nem hívő zsidóságot, hanem azt a réteget amelyik vevő a SmidtMariska féle süketelésére; a "csúnya csúsztatásokra és a sunyi hülyeségekre". Én konkrétan ebben látom a veszélyt! Gondolom te is ismered a viccet:
– Mondja bácsikám van maguknál antiszemitizmus?
– Antiszemitizmus természetesen nincs, de igény az lenne rá!
Árokásást az orgoványi erdőben?
Vagy a német "megszállási" emlékműnél?
Vagy az államilag támogatott "kitörés" túrán?
Vagy a 12. kerületi turul szobornál?
most pukkantsd a pezsgőt falubolondja ×D
Ne mindig csak politikáról beszéljünk, jó?
BemutatJÜK a "Shalom" illetve a "Vizsga" nevű autót.
https://uploads.disquscdn.com/images/25624d0b47b3dc3ebe5a4be614178197678ac7d2d2c63411d6064e7e196a7d1c.png
https://uploads.disquscdn.com/images/680cbfbf2e6b465c4080f897b0b59afb26a395347a5d3e3b6cb0196c4d8038ba.png
Részemről kitiltottam. Fanatikussal nincs mit vitatkozni
Tévedés. A hagyományos antiszemitizmus most is itt van közöttünk csak a kormánypolitika miatt rejtőzködik, legföljebb a social médiában lehet nyíltan találkozni vele. Csodálom, hogy Slomo nem ismeri fel.
Mi is lenne a tévedés? Senki sem állította, hogy a hagyományos antiszemitizmus eltünt volna, legkevésbé magam (ez ott áll a kommentem végén). Évezredes beállítottságok nem szünnek meg néhány év alatt, nyilvánvalóan. De az is érzékelhető, hogy a téma lekerült a napirend éléről, és csak a megrögzött antiszemita szemét erőlködik a komment -felületeken, mint itt is. Ezek nemigen változnak, de a fáma nem róluk szól, hanem a nyilvános közbeszédről és a "hivatalos" álláspontról, valamint az utánpótlásról, ami a cikk szerint már egyre kevésbé alany az antiszemitizmus átvételére.
Slomo és mások ugyan ezt nem említik, de megjegyzem, hogy a nemzetközi baloldallal ellentétben a magyar baloldal részéről sem tapasztaltam zsidóság – és Izrael ellenes retorikát.
"a magyar baloldal részéről sem tapasztaltam zsidóság – és Izrael ellenes retorikát"
Nézz körül a Mé rce.hu portálon — ez egyértelműen baloldali és bőven fogsz találni Izrael-ellenes publicisztikát, Izrael-barátot viszont egyet sem. Elismerem, hogy a Mércén nem zsidóznak (legalábbis megítélésem szerint nem) — viszont van egy állítás, mely szerint a zsidóellenességet és az Izrael-ellenességet nem lehet elválasztani. (ennek témájába nem kívánok mélyebben belemenni, de annyit csak megjegyeznék, hogy a zsidóellenesség és az Izrael-ellenesség szerintem sokszor különbözik és jól megkülönböztethető, máskor viszont egybeolvad.)
De ha ez nem elég, akkor megemlíthetem a Telex.hu -t vagy a 444-hu-t is. Ezek politikai irányvonala eltér a Mércétől —leginkább globalistának mondanám ezeket, viszont magyar/belpolitikai értelemben ezen portálok egyértelműen baloldalinak számítanak. Ezen 2 portál 2023. október 7. óta tömve van igen Izrael-kritikus, netán egyenesen Izrael-ellenes cikkekkel.
Update: a fentiekkel nem azt állítom, hogy a magyar baloldal egységesen Izrael-ellenes lett. Azt viszont igen, hogy a hangadók a baloldalon Izrael-ellenes kinyilatkoztatások-megnyilvánulások tömegét teszik – számomra is döbbenetesen. Ez az elmozdulás a baloldalon már korábban is érezhető volt, viszont az elmúlt már több, mint 1 évben teljesen nyilvánvalóvá és világossá vált.
Én egyik említett oldalt sem olvasom. Baloldali megnyilatkozások alatt ezért a "hivatalos" baloldalt értem – ha egyáltalán lehet ma ilyenről beszélni. Az ő vezetőiktől nem olvastam, még idézet formájában sem, Izraelt görcsösen elítélő szövegeket, ilyen jellegű tendenciózus állásfoglalást. Tán az én hibám…
Amúgy minden oldalon akad beprogramozott, szerény számú bit-el rendelkező figura, akik viszont a hiányzó szellemi képességeket pótlandó rendkívül harcosak és hangosak. Magam viszont az ilyenekre csak legyintek.
A neten olvashato antiszemita mocskolodas, a buszmegalloban hallgatott beszelgetes, amiben zsidoznak, a bejarati postaladara irt "zsidok takarodjatok", es egyeb meggyilvanulasok talan jok honvagy ellen, ha valaki nem MO-on el. De amig ott eltem, es a barataim szamara, akik ott elnek, ezek nagyon is sertoek voltak es ma is azok. Valoban kevesbe sulyos helyzet, mintha a hivatalos kozbeszed is antiszemita lenne, de a kozerzeten nem javit.
Az "egyéb" megnyilvánulások is jók honvágy ellen.
Úgy látom, hogy Izraelben élvén, amúgy teljesen érthetően, sok fontos részinformáció nem jut el hozzád. Ezért válaszomat elég távolról indítom, bár több részletét azért biztos ismered, csak nem tudom, melyiket igen és melyiket nem:
Abban teljesen igazad van, hogy a baloldali pártok vezetői az Izraelt elítélő szövegektől nyíltan tartózkodnak. Viszont például kb. egy éve kormánypárti indítványra a parlament megszavazott határozat-csomagot, benne Izraelt támogató/Hamaszt elítélő résszel. A baloldali ellenzék a szavazásnál részben tartózkodott, részben ellene szavazott. Ezen magatartásban nem volt semmi direkt Izrael-ellenesség, csak a kormánypárti kezdeményezés váltott ki kicsinyességet. Ha megszavazzák, akkor sem lett volna sok következménye a határozatnak, mert az egész "csak" egy gesztus volt, mégis egy szép gesztus lett volna szerintem az egységes támogatás. Dehát vannak a baloldalnak nehezen érthető gesztusai.
Ennél sokkal egyértelműbb viszont a baloldal együttműködése a Jobbikkal. A magyar parlamentben 2010 óta van ez a Jobbik nevű párt képviselve. A párt radikális pártként definiálta önmagát, programja eredetileg is elég „színes”/katyvaszos volt, ráadásul az évek során sokat változott a „néppártosodási” folyamata során. Ám a pártban a kezdetektől együtt voltak voltak az épelméjűnek/normálisnak tekinthetőek, mondjuk az EU-szkeptikusok és a „rendpártiak”, valamint az abnormális cigánygyűlölők, antiszemiták, stb. Arra, hogy a „normálisok” hogyan/miként sodródtak egy párt alá és tolerálták az”abnormálisokat”, arra számomra nincs magyarázat.
Úgyhogy a Jobbik pártban kezdetektől volt egy antiszemita irányzat is – ha nem is direkt effektív pártprogram-szinten, és a Jobbik-vezetés által általában tagadottan, de érdemi politikai szintjén mindenképpen. A párt elnöke a közelmúltig pl. az a Gyöngyösi Márton volt, aki kirívó esetként pár éve a zsidó parlamenti képviselőket nemzetbiztonsági kockázatnak minősítette és ezért listába kívánta venni őket. Érdekes módon azonban a Jobbik „néppártosodása” során a többi nehezen/nem tolerálható irányzat erősen lekopott, netán kikopott, sőt az eredeti EU-szkeptikusság mostanra állítólagosan EU-baráttá változott, ám az antiszemita irányzat változatlanul megmaradt. Noha a „katyvaszpártiság” miatt távolról sem állítom, hogy a Jobbik-szavazók mind antiszemiták a voltak, vagy azt, hogy a Jobbik képviselők mind azok lettek volna, ám az, hogy legalábbis a Jobbik-vezetésben elég sok antiszemita volt/van, az tuti és tagadhatatlan. És még egyszer, a nyomaték kedvéért: arra, hogy a „normálisok” hogyan/miként tolerálták az”abnormálisokat”, arra számomra nincs magyarázat. A Jobbik az évek során teljesen lejáratta és marginalizálta magát, a következő választáskor már nem fog bejutni a parlamentbe.
De most nem is ez az igazi lényeg, hanem az, hogy a Jobbik és a baloldali pártok az elmúlt 10 évben FOLYAMATOSAN együttműködnek. Az együttműködést még 2012-13 tájékán vetette fel Karácsony Gergely, a Párbeszéd nevű baloldali párt akkori elnöke (Budapest jelenlegi főpolgármestere) „technikai koalíció” néven. A 2014-es választáson az együttműködés a baloldal és a Jobbik között már megvalósult, igaz, akkor még kicsit szégyenlősen/rejtegetve. Viszont az együttműködés az évek során egyre nyíltabbá vált és részleteiben is továbbfejlesztették, úgyhogy 2022-re odáig jutottak, hogy az összes baloldali párt, azaz a DK–Momentum–MSZP–LMP–Párbeszéd[a Jobbikkal együtt egy listán indult Egységben Magyarországért néven. Idén az önkormányzati választások során ezt a teljes együttműködést a baloldal és a Jobbik között megismételték (az egyidejű EU-parlamenti választásoknál az együttműködést az utolsó pillanatokig lebegtették, de végül a TISZA párt berobbanása miatt végül többé-kevésbé külön indultak). Ha a Jobbikon belüli „normálisok” és „abnormálisok” együttműködését még fentebb katyvasznak minősítettem, akkor a Jobbik és a baloldal vezetőinek együttműködésére már a moslék szót gondolom a legmegfelelőbbnek.
A baloldali vezetők között nagyon kevés van, aki a fentiek ellen felszólalt – én 3 embert tudok csak megnevezni: Schiffer András, Hegyi Gyula, illetve az inkább liberálisnak tekinthető Fodor Gábor. Hosszas gondolkodás után még Krausz Tamás jutott még az eszembe – de ő meg soha nem volt politikai vezető, "csak" egy neves egyetemi professzor! Ráadásul az előbbi személyek is a szó szoros értelmében már nem jelenlegi politikai vezetők, csak azok voltak, különböző okok miatt a politikai vezetésen kívülre kerültek, mostanában inkább közéleti influenszernek lehet nevezni őket.
A hivatalos baloldali vezetők viszont mind részesei a Jobbikkal és rajta keresztül a Jobbik által reprezentált antiszemitizmussal való együttműködésnek!
A médiumokról:
Abban igazad van, hogy a Mérce nem a baloldali fősodor, hanem a különféle szélsőbalos irányzatok publikációs helye. Azonban egyrészt meglehetősen ismert, sokak által olvasott portállá vált, másrészt a középbal irányzatok politikusai és publicistái semmilyen kifogást nem emelnek, ellenvéleményt nem írnak az ott leírt, Izrael-ellenes publikációk ellen. Ezen baloldali hallgatást ezért én a teljes baloldal csendes egyetértésének látom és annak értelmezem.
A Telex és a 444 azonban a baloldali fősodort hangja, azt a reprezentálja és nem pár hangos széllelbélelt akarnok hobbiblogja. A Telex-ről pl. biztosan tudom, hogy a top10 legolvasottabb portál között van és a 444 is valahol ennek közelében (esetleg szintén a top10-en belül) van. Úgy reklámozzák magukat, hogy ők a „független-objektív” sajtó. A tradicionálisabb baloldalt reprezentálni kívánó Népszava olvasottsága sehol sincs ehhez a kettőhöz képest. Úgyhogy hiba ezen online médiákat és befolyásukat lebecsülni, netán figyelmen kívül hagyni.
Kösz a részletes ismertetést! Magam ugyan valóban nem Magyarországon élek (de nem is Izraelben, hanem Svédországban, már 46 éve), de a magyarországi politikai történéseket figyelemmel kísérem, és legalább nagy vonalakban igyekszem tisztában lenni a politikai viszonyokkal. A "távoli" szemlélésnek vannak előnyös és kevésbé előnyös oldalai.(A távoli-t idézőjelbe tettem, miután a mai technika/internet lehetőségei már nem kívánnak fizikai jelenlétet, sokban pótolni tudják ezt – bár nem minden szempontból.) Az előnyökhöz számítom az átfogó képalkotás lehetőségét, a hátrányokhoz a személyes megélés és a fínomabb részletek ismeretének a hiányát.
Konkréten a magyar baloldal (idézőjelbe kellene ezt tenni!) Izraelhez való viszonyulását nem egészen egyszerű jellemezni. Van több áramlat is, ahogy látom, mint ahogy van ott sok ember is, aki saját, vagy családja múltja alapján ítélkezik. Ezeknek aztán külön fórumai lehetnek a médiában. Ez egy vegyes felvágott, ezért én – bár konstatálom ezek jelenlétét és hozzáállását a jelenleg tárgyalt témához, nem belőlük indulok ki, hanem egy fő irányvonalat igyekszem kiszűrni, amit a baloldal "hivatalos" irányvonalának nevezhetek. Kissé nehéz, miután a baloldal maga sem egységes. Annyit azért feltétlenül kiszűrök, hogy a Magyarországon kívüli baloldali/liberális kötelező Izrael ellenes hisztéria nem jellemző a magyar u.n. baloldalra (a "hivatalosra").
Ezen túl érdemes külön választani a politikai/pártpolitikai szempontok diktálta irányvételt és megnyilatkozásokat/eseményeket a valódi állásfoglalásoktól. Az először említettek nyilvánosak -annak is vannak szánva, a valódiak sokszor rejtve vannak (már úgy-ahogy). Az először említettek jegyében történt nyilvánvalóan a baloldal és a Jobbik közös fellépése, ami elég taszító, tekintettel a Jobbik gyökereire, de a szalonképesedési folyamat a hasonló pártok esetében már világszerte általános jelenség (Svédországban is), és a Jobbikkal való közösködés ennek a jegyében történhetett. Az ellenzék igyekezett összezárni, racionális okoból – ez nem is szorul magyarázatra. Jól tették, vagy átléptek egy határt, amit nem kellett volna? Is-is…
Orbán meglepő és váratlan húzással megbolygatta a hagyományos felállást, ami Izraelhez és a zsidóság ügyeihet való hozzáállást illeti Magyarországon. Azzal, hogy egyértelműen a pozitiv hozzáállást választotta. Ezzel dilemmába kényszerítette a baloldalt és általában az ellenzéket, aminek "hivatalból" az ellentétes hozzáállást kellene képviselnie. De ezt nem teheti (a legvadabbakat leszámítva), mert a nyilvános antiszemitizmus már nem szalonképes. Rendkívül ügyes húzás volt ez Orbán részéről, függetlenül az őszinte motivációtól (a politikai nyilvánvaló), amiről nem alkothatok véleményt. Ennek a húzásnak az eredményeit látjuk a magyar politikai életben, ami az Izraellel kapcsolatos megnyilatkozásokat illeti. Döntésekről nem beszélek, mert ezek a Fidesz/Orbán kezében vannak.
Hosszú téma, amiről akármilyen hosszan lehetne értekezni, de már így is túl sok helyet foglaltam el itt…
Arról, hogy Orbán motivációja mennyire őszinte, lehet vitatkozni, azt meg lehet kérdőjelezni. A szólásszabadság erről (is) szól. De kérlek, ítéletalkotás előtt nézd meg az alább becsatolt videót, kb. 12:00-14:00 közötti 2 percét.
A videó 1993-ban készült, Balatonszárszón, amikor főleg SZDSZ és FIdesz politikusok, kiegészülve szimpatizáns értelmiségiekkel leültek egy kötetlen megbeszélésre—- akkoriban Orbán VIktor státusa-tekintélye sehol nem volt a mostanihoz képest, legjobb esetben egy feltörekvő, tehetséges politikusnak gondolták. Persze, lehet azt gondolni, hogy Orbán csak megjátszotta magát stb. Ám az én véleményem az, hogy Orbán már fiatalkorától, őszinte meggyőződésből lép fel az antiszemitizmus ellen — fellépett ellene már/még liberális fiatalkorában is és fellép ellen konzervatív/kereszténydemokrata politikusként, idősebb korában is.
Amúgy az egész 2-részes videó egy érdekes korrajz, de eszmecserénkhez elégséges az a 2 perces részlet.. (megvolt az eredeti Fekete Doboz-videó is, de most valamiért azt nem találom meg, így a Blinken-alapítvány másolatát tudtam csatolni — de ez csak sajátos ízt kölcsönöz neki)
https://www.youtube.com/watch?v=r8NM6dJtXic
A magyarországi antiszemitizmus helyzetéről meg azt gondolom, hogy van egy kb. 10-15%-os réteg, akinek politikai elvárásaiban szerepet játszik az antiszemitizmus.
Ennek a 10-15%-nak mintegy a fele "tradicionális", jobboldali antiszemita, akiknél a antiszemitizmusból a inkább a zsidóellenesség érdekel, míg a másik fele "progresszív" baloldali antiszemita, akiknél az Izrael-ellenesség dominál. Nyilván, a zsidóellenességet és az Izrael-ellenességet nem mindig lehet elválasztani, úgyhogy a 2 antiszemita áramlat valahol biztos összeér. Azt, hogy hol, az én már nem látom át, bár apró jeleket azért észlelek.
A tradicionális antiszemitáknak eddig a Jobbik volt a preferált pártja. Azonban a Jobbik eljelentéktelenedett, a megszűnés szélére került, szerintem 2026-ban megszűnik. Kérdésként így felmerül, hogy a Jobbik pártszervezete és szavazói hova fognak átcsatornázódni. Erre a kérdésre csak különböző sejtéseim vannak, válaszom nincsen.
A másik kérdés ugye, hogy a "progresszív" antiszemitáknak melyik lesz a preferált pártja. Az nem kérdés, hogy arra a 6-8%-nyi szavazóbázisra valamelyik párt le fog csapni. Tudom, cinikus állítás, de ez a politika realítása. Abban teljesen igazad van, hogy eddig egyetlen baloldali párt hivatalos része sem engedett ennek a csábításnak illetve a Mérce/Telex/444-féle sajtónyomásnak. Úgyhogy ez a kérdés nem eldőlt, a kérdés kérdés maradt.
Szépen hűséget esküdött a Csurka szobor állítóinak Slomó. A Horthy restaurációra is ráütötte a kóserpecsétet és ezek szerint a Csurka reneszánsz se olyan nagy gond. Akkor hát kezdhetik faragni Kun Páter szobrát is.
Slomó te hitvány takony féreg, ugye van az a pénz amiért még ezt is…
Ez érv volt? Hamisan vádolsz mer nem tudod bizonyítani. Az olyan alakok mint te, mindig a pénzzel hozakodnak elő ha nézeteik buknak.
Olvass lejjebb kicsi strucc
Legyél kecses.
Ez az otrombaság bukott nemzetközi jogi szagértő szokás.
https://uploads.disquscdn.com/images/d817b0ce631b91d702a244d7116720452e11dfcdb2ea95360d38f6d8d07b003f.gif
Nagy vagy!
És eredeti! 👍
Gratulálok! 👍
Földönkívüli?
https://uploads.disquscdn.com/images/f64378f922112347ea4fda462b8e63af97c952436d4fa05e9c1bceedb0a96233.png
Gondolkodtam rajta , hogy erre írjak valamit , vagy inkább tekintsek el tőle ?
Mindkét magatartás mellett komoly érvek szóltak , ezt nem kell bizonyítani.
Ellene a szokásos érv szólt : zsidó belügy , lapozzunk. Ezt majd lerendezik.
Egymás közt , mint szokták. Meg azért mekkora vicc lenne , ha én védeném.
Ugye ?
Igazából annyi szól melletted , hogy ez egy nagyon hosszú , bonyolult cikk.
Sok állítással.
Nem egyszerű dolog elolvasni és megérteni. Megírni sem két perc lehetett.
Érdemes lesz többször elővenni , többször elolvasni. Szerintem ezt megéri.
Az egésznek a megértéséhez legelőször is az alapokat kellene megérteni.
Az EMIH-nek van egy komoly hozzájárulása a mai magyar társadalomhoz.
Mert egy új identitást határozott meg a magyarországi zsidóság számára.
Nyíltan kiállva , nem a háttérben működve , alkukkal , összekacsintásokkal.
Ez az új identitás a ballibek számára viszont teljesen vállalhatatlan lett !
Még úgy is , hogy bárki számára szabadon választható , kényszer nincs.
Még a példa megjelenése is komoly veszélyt jelent az eddigi ballib létre.
Mert megszűnik a sumákolás.
Mert eddig roppant kényelmes volt mindig , mindent élből betámadni !
Művelt , kozmopolita , világjobbító , mindet jobban tudó alapállásból …
Ha kritika jött , azonnal elő lehetett húzni mindig a kabátujjból a jokert.
Az antiszemita kártyát.
Ami tökéletesen működött !
Eddig.
Innentől meg nem. Nem ám.
Mert aki tényleg zsidó akar lenni , az egész nyugodtan az lehet itt.
Minden , de minden vallási lehetőség adott hozzá. Látható módon.
Vigyázz , mit kívánsz , mert teljesül ! Ahogy az itt már teljesült is !
Ez itt a legnagyobb baj.
Miért is ?
" A szólásszabadság pedig küszködik a közösségi médiában szabadon áradó gyűlölettel."
A gyűlölet vektormennyiség.
Szerintem.
Ezért van iránya.
Meg nagysága !
Mi, liberálisok pedig képtelenek vagyunk kimondani, amit szerintem valójában érzünk, hogy ti.
mi még sokkal jobban: gyűlölünk titeket mint ti minket. Írta Kornis Mihály. Hazudott volna ?
Nem hiszem.
Ebbe a közéletbe jöttek páran. Akik nyíltan megmondták azt , ami a rettenetes antiszemiták
igaztalan vádja volt , ami ellen itthon és külföldön is állandó tiltakozás ment minden fórumon.
Azt , hogy ők zsidók.
A saját ügyeikkel foglalkoznak , a többi meg egyszerűen nem érdekli őket. Egy kicsit sem !
Hogy ki milyen díjat , támogatást kap , ki lesz színházigazgató, vagy ki lesz valami akármi ?
Semmi közük hozzá.
Nem érdekli őket.
Ami hallatlan !
Ballibeknek.
Ez az elzárkózás az élet más terültén is jól megfigyelhető , elég csak a testbeszédet nézni.
.
https://uploads.disquscdn.com/images/51fe3ab488e983a98288d78614236fc15a2065fceec6aa9562027778a587d6b4.jpg
tudja Júdás jól hogy ő csak biodíszlet ×D
Igazából még ez sem biztos. Nem kizárt , hogy a hadseregben is van zsidó.
Horthy szegedi tisztjei közt is volt pár !
Endre László és Baky László mellet … :))
Igen , ők is ott voltak Szegeden , 1919-ben.
A társadalomban meg ?
Mondhatni , hogy piaci rést töltenek be. Mert mi van akkor , ha valaki tényleg
meg akarja élni a zsidóságát , de nem a mindig frissen borotvált Mazsihisz
vezetők közt ? Miért kellene annak azonnal Izraelbe szaladni , ha lehet itt is ?
A kormányzati szándék is érthető. A kóserpecsétért mindent meg kell tenni !
Mindent is !
De megéri. Eddig állandóan ment az antiszemitázás itthon is , külföldön is.
Mostanában meg ? Kb. félévente bepróbálkozik valami féleszű az EU-ban.
A többiek szánakozó mosolyának kíséretében …
" A történelem Istene kezünkbe adta a történelem formálásának felelősségét."
A XX. századra visszatekintve , ha egy mód van rá , a zsidóság inkább ne formálja a történelmet.
Ha kérhetném …
A saját érdekükben sem !
A XX. századi zsidó történelemformálás leginkább arról szólt , hogy a zsidóság hihetetlen erővel
és kitartással készített olyan Gólemeket , amik majdnem a vesztét okozták. Ebben tényleg nagyok.
Elég néhány apróságot említeni , mint a bolsevizmus , a fasizmus , a nemzetiszocializmus , ugye ?
A fene se bánná ezt az állandó önsorsrontást , de ezekbe a dolgokba pár százmillió gój is belehalt.
Ezeket a " sikereket " extrapolálva biztosított ebben az évszázadban is néhány százmillió halott !
Meg egy új holokauszt.
Csurkának meg sok dologban igaza volt.
A „mindig más köntösben visszatérő ejtőernyősökről”, „tel-avivi összekötőkről”, „a holokauszttal
a hátuk mögött az új világfelosztásra felkészülő”, „néhány million bőrébe nem férő, izgága hangoskodóról”
szólva egészen biztosan.
Nem véletlenül mumus !
Még ma is.
Egyesek számára.
A bizonyitásba belebuknál.
Megjegyzem a kiegyezés utáni nagy gazdasági fellendülésben a húzó etnikumok a németek, svábok és a zsidók.
Ezeket mindig kikerülitek és a zsidóságot mindig és kizárólag negetívumként mutatjátok be. Nyüszítenének ha valaki a magyarságot mindig negatívan mutatná be bár van erre példa, románia
Emlékeztetőül: a numerus clausus idején az egyetemek nem tudták kitölteni a létszámot a zsidók nélkül ezért sumák módszerekkel mégis befogadták a zsidó jelentkezőket. Ezen elgondolkozhatsz.
Bizonyítás kell ?
Legyen.
Ne is menjünk messzire.
Itt van a szomszédban !
2014 , a Majdan óta Ukrajnának két elnöke volt.
Mindkettő zsidó.
Sikeres történelemformálás a XXI. században.
Egy cikk , amit valószínűleg nem olvashattál !
https://telex.hu/komplex/2024/11/01/ukrajna-oroszorszag-haboru-serules-rehabilitacio-hadsereg-ptsd-trauma-psziches-hatasok
Csurka mestere volt a kódolt antiszemitizmusnak aminek lényege, egyes szavaknak más jelentést tulajdonított mint amit eredetileg jelentett pl.
a kozmopolita:
Vernénél még világpolgár, az egyetemes emberi haladás iránt elkötelezett polgár, főleg értelmiségi
Csurkánál zsidó, akit a befogadó népéhez, nemzete kultúrájához szorosabb szálak nem fűznek, aki bárhol a világon könnyen alkalmazkodik. Aki emlékszik a szóhasználatára az tud még idézni tőle. Kódolt antiszemitizmus lehetővé az eredeti jelentésre való hivatkozással tagadni lehet, hogy az illető antiszemita.
Ezt és a baloldali antiszemitizmust felismerve hagytam el az országot. A jövőkép sem jó mert ha a baloldal újra hatalomra kerül a nyílt, vagy kódolt antiszemitizmus újra legitim lesz.
A zsidóság nem eszme, hanem vallás.
"Magyarország már nem a szégyenpadba ültetett „antiszemita ország”,"
Magyarország soha nem volt szégyenpadba ültetve antiszemitizmusa miatt. Amikor antiszemita kurzus kurmányzott – 1920-45 között – akkor éppenséggel az volt az elvárás abban a szövetségben, ahol leledzett.
Azert ennek nezz kicsit utana. MO-on mar evek ota torvenyesen folyt a zsidok jogfosztasa, de az altalad emlitett szovetseg meg nem letezett, illetve a kesobbi "fasiszta" orszagok meg polgari demokraciak voltak.
Jellemzo modon a nagyszuleim es testvereik a 20-as evekben mar nem jarhattak egyetemre MO-on, es igy egy reszuk Berlinben, masok Bolognaban szereztek orvosi diplomat. Miutan orvoskent "hazatertek", termeszetesen csak maganpraxist folytathattak, mert az allami korhazak nem alkalmaztak oket. A nagyapam a zsido korhazban dolgozott egy ideig, amig lehetett.
Hogy MO-ot szegyenpadra ultettek-e, nem tudom, de lett volna miert.
Lett volna miért, ehhez kétség nem fér, de abban a korban, amikor a zsidótörvényeket hozták (első: 1938! A jogszabály alól mentesültek az első világháborúban és az ellenforradalomban különböző érdemeket és kitüntetéseket szerzett zsidók, a hősi halottak özvegyei és gyermekei, az 1919 augusztusa előtt kitértek, valamint ezek gyermekei, amennyiben nem tértek vissza a zsidó vallásra.), ez egyáltalán nem volt kirívó abban a környezetben.
A hivatalos neve a zsidokat jogfoszto torvenyeknek valoban csak 1938-ban lett "zsido torvenyek", de valojaban mar 1920-ban elkezdodott a zsidokat uldozo torvenyekkel azok jogfosztasa. Es bizony akkoriban meg a kesobbi fasiszta hatalmak, a szovetsegesek, bekesen mukodo demokraciak voltak, ahol a zsidok teljes jogu allampolgarokkent eltek. Horthy ebben a mufajban uttoro volt Europaban.
Azt nem látom, hogy kivel folytatsz diszkurzust, csak azt látom, hogy miket irsz neki válaszul. Ami alapján azt tanácsolom neked, hogy ne etesd a trollt! Bár a troll helyett pontosabb lett volna ha az "antiszemita seggfej" kifejezést használnom.
Speciel az uriember 孙悟空, bar nem nevezheto Izrael nagy baratjanak, de nem jutna eszembe letiltani. Illetve en senkit nem tiltok le, mert attol nem lesz jobb a vilag, ha befogom a szemem, de van nehany, akit nem szolitok meg es nem valaszolok. 孙悟空 nem tartozik ezek koze.
Most erről – nem is tudom miért – de az jutott eszembe, hogy engem egy időben letiltottál…. Persze biztosan jó oka volt annak, hogy az én esetemben "befogtad a szemed", tekintve, hogy én nem vagyok tagja annak az "úri-klubnak", amelyikben 孙悟空 "úriemberkedik". Igaz, nagyon szégyelném magam, ha odatartoznék.
Nem tudok rola, hogy teged, vagy barkit valaha is leiltottam volna. En azt elvbol nem csinalom, klasszikus strucc politikanak tartom. Es ha letiltottalak volna, akkor fel is kellett volna oldjalak, amire szinten nem emlekszem, hogy ilyet tettem volna. ezzel szemben folyamatosan latom a hozzaszolasaidat. Szerintem valami felreertes lehetett.
Pedig letiltottál,sőt be is jelentetted előtte. Aztán feloldottad. Ez kb. másfél éve lehetett és egy komment szóváltás során történt.
Akkor valamivel biztos nagyon felbosszantottal :-))
Igen, igy volt. Pontosan ezért irtam, hogy én nem vagyok tagja annak az "úri-klubnak", amelyikben 孙悟空 "úriemberkedik". Igaz, nagyon szégyelném magam, ha odatartoznék.
Ezzel nem áll szándékomban vitába szállni. Ennek okán írtam a ’20-45 közötti intervallumot. Az ellenben, hogy a weimari köztársaság békés demokrácia lett volna, igencsak csípi a szemem. Ettől függetlenül Magyarországot semmilyen padra nem ültette senki. Országokat amúgy is bajos. Most pl nem Izrael ellen adtak ki elfogatóparancsot, ha jól tudom.