Steven R. Ward, a CIA egykori ügynöke új könyvében mutatja be az iráni rezsim titkosszolgálatát, működését és kudarcait, az izraeli behatolásokkal szembeni tehetetlenségét.
Az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC), Irán halálos terrorista milíciája az egész világon ismert. Nagy-Britanniában az egymást követő kormányok évek óta ellenálltak a terrorista szervezetek listájára való felvételére irányuló felhívásoknak, mivel inkább a rezsimmel való diplomáciai kapcsolatok fenntartásában érdekeltek, mint az otthoni biztonság intézkedések szigorításában.
Nyugaton sokkal kevésbé ismert az iráni hírszerzési minisztérium (MOIS), a rezsim titkosszolgálata, amely az IRGC-vel vetekszik a hatalomért. Katonai megfelelőjével ellentétben ennek az árnyékszervezetnek a tagjai nem viselnek egyenruhát és nem harcolnak a csatatéren.
Tevékenységük a tengerentúli kémkedésre és az otthoni kémelhárításra, valamint saját lakosságuk elnyomására terjed ki.
Az elmúlt négy évtized Irán titkos műveletei között célzott merényletek, emberrablások, válogatás nélküli robbantások és az ezeket támogató megfigyelési műveletek szerepeltek – ezek mindegyikében a MOIS is szerepet vállalt.
A tengerentúlon a MOIS tisztjei iráni diplomáciai létesítmények és más intézmények takarásában tevékenykednek. Az iráni nagykövetségre kirendelt tisztek általában három-öt éves szolgálatot teljesítenek, ami lehetővé teszi számukra, hogy jelentős helyi szakértelemre tegyenek szert, és időt nyerjenek toborzására és a bevethető eszközök fejlesztésére. Egy 2018-as európai vizsgálat feltárta, hogy egy esetben egy MOIS-tiszt több mint egy évtizeden át dolgozott Irán bécsi nagykövetségén.
Az iráni tevékenységekkel kapcsolatos különböző vizsgálatok feltárták, hogy az évek során a minisztérium többféle, nem hivatalos fedőszervet használt. Egyes esetekben a MOIS kulturális és jótékonysági szervezetekben és mecsetekben alakított ki hírszerzési bázisokat. Emellett a MOIS tisztviselői vélhetően újságíróként, diákként és egészségügyi szakemberként, valamint magánvállalkozások, iráni bankok külföldi fiókjainak és az állami tulajdonú Iran Air légitársaság alkalmazottaiként is tevékenykedtek.
A MOIS úgy toboroz informátorokat, hogy fizetést, aranyat vagy egyéb ajándékokat kínál nekik. A MOIS tisztviselői arra is használják az informátorokat, hogy segítsenek mások beszervezésében. Egy Irakban készült jelentésben például egy MOIS-ügynök azt állította: egy informátor segítségével készítette fel barátját a feladatára, aki az Al-Aszad légibázison az Egyesült Államoknak fog dolgozni, a toborzásra és a beszervezettek irányítására.
Ugyancsak a toborzási módszerek közé tartozik az internet használata és a bonyolult fedősztorik kidolgozása. Egy izraeli nyomozás, amely 2022 elején öt iráni zsidó bevándorló letartóztatását eredményezte, feltárta, hogy az iráni hírszerzés tisztjei pénzügyi ösztönzőket használtak az informátorok beszervezésére, akiket kezdetben az interneten keresztül kerestek meg, majd irányítottak.
Az izraeliek arról számoltak be, hogy a beszervező hírszerző tisztek saját, iráni családtagjaikat használtak fel arra, hogy pénzt szállítsanak nekik Izraelbe.
2012-ben a MOIS beszervezte Gonen Segevet, egy Afrikában élő volt izraeli kabinetminisztert, akit az 1990-es években kábítószerrel kapcsolatos vádak miatt bebörtönöztek. A Moszad által elfogott Segevet börtönbüntetésre ítélték, mert izraeli politikai és biztonsági tisztviselőkkel, valamint az ország energiaszektorával kapcsolatos információkat adott át Iránnak. A bírósági eljárás során kiderült, hogy a MOIS összekötői kétszer is Iránba vitték Segevet találkozókra, és egy titkosított üzenetekre szolgáló kommunikációs rendszert adtak neki.
2018-ban az FBI letartóztatott két iráni-amerikai kettős állampolgárt, akik kapcsolatban álltak a MOIS-szal. Azzal vádolták őket, hogy Iránnak kémkednek. A páros titokban zsidó központokat és iráni ellenzéki tagokat figyelt meg az Egyesült Államokban.
Nemrégiben, 2019-ben a MOIS az internet és a kiberműveletek felé fordult, hogy feltörje az izraeli fegyveres erők korábbi vezetőjének, Beni Ganznak a mobiltelefonját, aki 2020 és 2022 között Izrael védelmi minisztere volt.
Ganz azt állította, hogy nem kerültek veszélybe titkos információk, de politikai ellenfelei megkérdőjelezték, hogy az elveszett személyes adatok miatt nem vált-e zsarolhatóvá.
2023 december elején az Egyesült Államok feketelistára tette a MOIS két feltételezett tisztjét, akik különböző megfigyelési és likvidálási műveletekhez toboroztak embereket az Egyesült Államok területén. Többek között jelenlegi és volt kormánytisztviselők ellen terveztek merényletet, hogy megbosszulják az IRGC egyik vezetője, Kasszem Szolejmáni halálát, akivel 2020-ban egy amerikai dróncsapás végzett.
A MOIS és az IRGC világszerte nem iráni vagy kettős állampolgárságú ügynököket vet be, akik saját vagy hamis – köztük hamisított izraeli – útlevéllel utaznak. Irán egyes akciókat helyi bűnszervezeteknek szervez ki. Ilyen volt például a Hollandiában álnéven élő Mohammad Reza Kolahi Samadi ellenzéki aktivista 2015-ös kivégzése.
Irán holland bűnözőket használt fel Ahmad Mola Nissi arab szeparatista vezető 2017 végi meggyilkolásához is – a merényletet Nissi hágai otthona előtt hajtottak végre. Hasonlóképpen, egy török maffiafőnök közeli bizalmasa volt az első számú gyanúsítottja a MOIS 2010-es évek végén, Isztambulban végrehajtott, a rendszert bíráló Saeed Karimian elleni halálos támadásának.
Karimiant azzal vádolta az iráni rezsim, hogy a nyugati kultúrát és az iszlámellenes értékeket terjesztette, amikor perzsára szinkronizált külföldi műsorokat sugárzott a Gem TV-hálózatán.
Egy másik, nagy horderejű MOIS-merénylet 2018-ban, Európában: Aszadollah Aszadi, a MOIS egyik tisztje, aki diplomáciai álcával Irán bécsi nagykövetségének harmadik titkáraként működött, beszervezett egy iráni-belga házaspárt, és rávette őket, hogy bombával végrehajtott támadást intézzenek Marjam Radzsavi, az Iráni Ellenállás Nemzeti Tanácsának – egy ellenzéki ernyőcsoport – vezetője ellen. A bomba sokakat megölhetett volna, köztük Trump elnök személyes ügyvédjét, Rudy Giulianit, aki a Párizs melletti nagygyűlésen tervezett beszédet mondani.
A MOIS operatív biztonsági hiányossága miatt azonban az izraeli hírszerzés leleplezte a merényletet, és az izraeliek információi alapján a belga hírszerzők elfogták a házaspárt.
Az iráni műveletek időnként alacsony szakmai színvonalról tesznek tanúbizonyságot. Irakban például egyes iráni tisztek és informátoraik tevékenysége már-már komikus ügyetlenségről tanúskodott. Egy 2009-es esetben iráni tisztek egy iráni származású, honosított amerikai állampolgárt toboroztak megfigyelési munkára, akinek nem volt megfelelő tapasztalata az ilyesmiben. Az ügynököt könnyen kiszúrták és letartóztatták, aki ezt követően azonnal bűnösnek is vallotta magát. Egy 2021-es emberrablási akcióban részt vevő MOIS-ügynökök egy motorcsónakot akartak kibérelni, hogy azzal 2200 tengeri mérföldet megtéve, Venezuelába szökjenek – csak épp az nem tűnt fel nekik, hogy a kinézett hajó nem képes ekkora út megtételére.
A MOIS Iránban is felelős a kémelhárítási műveletekért, és többször kijelentette, hogy beszivárgott az Irán ellen irányuló CIA-kémhálózatokba, kompromittálva azokat. A MOIS ezeket az állítólagos eredményeket arra használja fel, hogy dicsekedjen operatív és elemző képességeivel, kétségeket ébresszen a külföldi hírszerző hálózatok által gyűjtött információk valóságtartalmával kapcsolatban.
Az évek során a MOIS többször is azt állította, hogy leleplezte a Moszad Iránban működő hálózatait, bár általában azután jelentették ezt be, hogy az izraeliek végrehajtották műveleteiket.
2012-ben a MOIS bejelentette, hogy felfedeztek egy – állítólagos – izraeli hálózatot, amely Irán nukleáris tevékenységeit célozta, valamint letartóztatták az iráni atomtudósok meggyilkolásában részt vevő ügynököket.
Az egyik összeesküvő, Majid Dzsamali-Fasi egy televíziós adásban bevallotta, hogy a Moszadtól kapott kiképzést és 120 ezer dolláros fizetést. Az állítólagos kémelhárítási sikerek azonban erősen megkérdőjelezhetőek, hiszen a beismerő vallomásokat általában kínzással szedték ki a foglyokból. A MOIS 2019-ben, bár vonakodva, de elismerte, hogy az összeesküvők vallomását kínzással szerezték.
2021 júliusának végén a minisztérium azt állította, hogy letartóztatta egy izraeli hírszerző hálózat állítólagos tagjait Irán nyugati határán, lefoglalta az iráni városokban zajló zavargások támogatására szánt fegyvereket, és megakadályozta, hogy „szabotázst” hajtsanak végre az iráni elnökválasztás idején.
2023 elején Irán újabb jelentős, bár némileg megkésett MOIS kémelhárítási sikert tárt fel. Négy évvel korábban a MOIS letartóztatta Alireza Akbari brit kettős állampolgárt, korábbi iráni védelmi miniszter-helyettest, mivel állítólag 2004 óta London számára kémkedett. A MOIS három évig tartotta őt fogva titokban. Ez idő alatt Akbari rendszeresen egy, a britek által biztosított számítógépet használt, hogy eredeti megbízóit hamis információkkal lássa el. 2023 januárjában a Raiszi-kormány nyilvánosságra hozta Akbari fogva tartását, akit később halálra ítéltek.
A rezsim felső vezetői szerint 2020 végén a MOIS közel járt ahhoz, hogy megakadályozza az iráni atomtudósok ellen elkövetett, több mint egy évtizedes, nagy visszhangot kiváltó merényletek egyikét, amelyet Izraelnek és a Moszad által felbérelt ügynököknek tulajdonítottak. A rezsim szerint a merényletek 2007-ben kezdődhettek, amikor az eszfaháni uránüzem egyik atomtudósa rejtélyes gázszivárgás következtében vesztette életét.
Mohsen Fakhrizadeh – az iráni atomprogram „atyja” – 2020 novemberében halt meg egy Teherántól 65 kilométerre, keletre fekvő vidéki úton, amikor rajtaütöttek négy autóból álló konvoján. A Moszad több mint 20 izraeli és iráni tagból álló csapata hajtotta végre a merényletet, több hónapos, aprólékos megfigyelést követően.
A rajtaütés során egy távirányítású gépfegyvert – amelyet darabonként csempésztek Iránba – egy autóbombát és két mesterlövészt használtak.
Ali Rabii kormányszóvivő, egykori MOIS miniszter-helyettes azt mondta, hogy a hírszerzési minisztérium azonosította azokat, akik a gyilkossághoz használt eszközöket becsempészték az országba. A Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács titkára, Shamkhani, az IRGC egykori magas rangú tisztje megismételte, hogy az iráni hírszerző szolgálatoknak voltak információi a tervről – beleértve a helyszínt is -, de mivel nem vették komolyan a figyelmeztetéseket és “az óvintézkedések önelégült be nem tartása” miatt lehetett sikeres az izraeli akció.
Alavi később egy interjúban azt állította, hogy a Fakhrizadeh elleni merényletet az iráni fegyveres erők egyik tagja szervezte, de bizonyítékot nem szolgáltatott.
Ha ez igaz, akkor Irán biztonsági és hírszerzési apparátusa jelentős működési hiányosságokkal küzd, és ki van téve a külföldi szolgálatok beszivárgási próbálkozásainak. A biztonsági tisztviselők többször is azon kapták magukat, hogy rossz helyen keresik a fenyegetéseket.
2018-ban izraeli ügynökök egy merész éjszakai rajtaütés során fél tonna titkos atomprogram-dokumentumot loptak el egy teheráni raktárból, 2020-ban és 2021-ben robbantásokat hajtottak végre nukleáris létesítményekben. Ezek a műveletek rávilágítottak arra:
a MOIS képtelen megakadályozni, hogy az izraeli hírszerzés hatékony hálózatokat hozzon létre Iránon belül, és sikeresen támadjon érzékeny intézményeket.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
