Benjamin Netanjahu miniszterelnök figyelmeztette Iránt, hogy ne támadja meg közvetlenül a zsidó államot, amikor felszólalt az ENSZ 79. Közgyűlésének nyitó ülésén. „Ha lecsapnak ránk, mi is lecsapunk rájuk” – mondta Netanjahu péntek reggel, néhány órával azelőtt, hogy Izrael célba vette Bejrútban Haszan Naszrallah Hezbollah-vezért.
„Nincs olyan hely Iránban, ahová Izrael hosszú karja ne érne el”.
„Izraelt nem fog bárányként a vágóhídra vezetni, mert visszavág” – mondta a miniszterelnök, hozzátéve: „Győzni fogunk!”.
Netanjahu beszéde azért is különösen fontos, mert Izrael éppen többfrontos háborút vív az iráni proxyk, a Hamász és a Hezbollah ellen, az izraeli küldöttség hangos tapssal üdvözölte, míg a teljes iráni küldöttség kivonult, amikor a pódiumra lépett.
Netanjahu kifejtette, hogy nem akart eljönni az ENSZ-be e háborúk közepette, de kötelességének érezte, hogy elmondhassa Izrael „igazságát” a világnak.
„Izrael” – mondta, „Irán átka, az arabok és zsidók közötti történelmi normalizáció áldása közé ékelődik.”
Netanjahu két térképet is a magasba tartott, az egyik azt mutatta, amit Irán hosszú, agresszív karjának nevezett, a másik pedig az izraeli-arab kapcsolatok bővülésében rejlő regionális lehetőségeket. Az egyik térkép címe „Az átok”, a másiké „Az áldás” volt.
„Irán agressziója veszélyezteti a Közel-Kelet minden egyes országát és a világ számos országát”
– mondta.
„A világ túl sokáig békélt meg Iránnal, és szemet hunyt belső elnyomása és külső agressziója felett”
– mondta Netanjahu, aki ígéretet tett arra, hogy nem engedi meg Iránnak, hogy atomfegyvereket szerezzen vagy fejlesszen ki.
Netanjahu emlékeztetett a Hamász vezette október 7-i invázióra, amely az Izrael terrorellenes háborúját váltotta ki, valamint a Hezbollah október 8-i támadására, amely az északi határ mentén zajló, határokon átnyúló háborút váltott ki. Ezt követte a jemeni hútik támadása és egy közvetlen iráni támadás.
A Gázai övezetre térve felszólította a Hamászt, hogy engedje szabadon a maradék 101 túszt, és ígéretet tett arra, hogy addig nem fejezi be a gázai háborút, amíg ez nem történik meg.
„Mindössze annyit kell tennünk a háború befejezéséhez, hogy a Hamász adja meg magát, tegye le a fegyvert, és engedje el az összes túszt” – fogalmazott a politikus.
„Ha nem teszik ezt meg, akkor a teljes győzelemig harcolni fogunk – ennek nincs alternatívája!”
– mondta. A túszok hozzátartozóinak egy kis csoportja a karzaton hallgatta a beszédét.
„A Hamásznak mennie kell” – jelentette ki Netanjahu. „Képzeljék el, azok, akik azt mondják, hogy a Hamásznak maradnia kell, egy háború utáni Gáza része kell, hogy legyen – képzeljék el egy háború utáni helyzetben – a második világháborúban, képzeljék el, hogy 1945-ben a legyőzött náciknak megengedték volna, hogy Németországot újjáépítsék”.
„Ez elképzelhetetlen. Nevetséges. Akkor sem történt meg, és most sem fog megtörténni”
– mondta a miniszterelnök.
Az izraeli miniszterelnök emlékezetett arra, hogy az Irán által pénzelt Hezbollah „a világ mai terrorszervezetének kvintesszenciája; több amerikait és franciát gyilkolt meg, mint bármely más [terror]csoport, kivéve Iránt” — utalva arra, amikor a libanoni terrorszervezet szinte napra pontosan 40 évvel ezelőtt, 1983. október 23-án öngyilkos merényletet követett el egy amerikai katonai laktanyában a bejrúti nemzetközi repülőtéren, megölve 241 amerikai katonát.
„Ne hagyjuk, hogy a Hezbollah a szakadékba rántsa Libanont” – mondta Netanjahu, kifejtve, hogy amíg a Hezbollah Izrael északi határán marad, „Izraelnek nincs más választása és minden joga megvan arra, hogy megszüntesse ezt a fenyegetést és biztonságban hazatérjenek polgárai”.
A miniszterelnök beszélt az izraeli-szaúdi normalizáció lehetőségéről, megjegyezve, hogy ez hamarabb bekövetkezhet, mint azt bárki is gondolná.
„Elkötelezettek vagyunk a terrorizmus átkának megszüntetése mellett, amely minden civilizált társadalmat fenyeget” — fogalmazott a politikus.
„De ahhoz, hogy valóban megvalósítsuk az új Közel-Kelet áldását, folytatnunk kell azt az utat, amelyet négy évvel ezelőtt az Ábrahám-megállapodással kiköveztünk.
Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy történelmi békemegállapodást kell kötnünk Izrael és Szaúd-Arábia között”
– hangsúlyozta.
A miniszterelnök kifogásolta az ENSZ Izraellel szembeni bánásmódját, emlékeztetve arra, hogy amikor Izrael ENSZ-nagykövete volt, harcolt az ellen, hogy Izraelt ki akarták szorítani a világszervezetből. Mint mondta, most, mintegy 40 évvel később ugyanebben a harcban találja magát, és a legújabb, Izrael ENSZ-ből való kiszorítására irányuló törekvés nem a Hamász, hanem Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke részéről érkezett.
Az ENSZ Közgyűlése és maga a testület is régóta elfogult a zsidó állammal szemben – mondta, hozzátéve, hogy az „antiszemita mocsárban” van egy „automatikus többség, amely hajlamos démonizálni a zsidó államot”.
„Ebben az Izrael-ellenes, laposföld-hívő társadalomban minden hamis vád, minden szokatlan állítás többségben van”
– jelentette ki, hozzátéve, hogy 2014 óta ez a testület 174 alkalommal ítélte el Izraelt, több mint kétszer annyiszor, mint a világ összes többi országát együttvéve (a világ összes államát együttvéve, az elmúlt 10 évben összesen 73-szor ítélte el a nemzetközi szervezet).
„Micsoda képmutatás, micsoda kettős mérce – micsoda rossz vicc”
– kiáltott fel.
Különösen azt a közelmúltbeli határozatot kifogásolta, amely meg akarta fosztani Izraelt az önvédelemhez való jogától, ami szerinte ugyanaz, mint annak megállapítása, hogy Izraelnek nem szabadna léteznie.
Az izraeli vezető idézett a Bibliából is, mondván, hogy „Izrael Örökkévalósága nem inog meg”, beszédét pedig azzal a mondattal zárta:
„Izrael népe él: most, holnap és örökké!”.
