Nagy Boldizsár nemzetközi jogász, a CEU professzor emeritusa, az ELTE jogi karának tiszteletbeli tanára a HVG-nek nyilatkozott arról, hogy szerinte a személyhívók („csipogók”) és adóvevők libanoni felrobbantásával Izrael háborús bűnt követett el. Izrael és az igazság barátai nem hagyhatják válasz nélkül egyoldalú és megalapozatlan vádaskodását. Az alábbiakban sorra vesszük főbb megállapításait, valamint az azokat cáfoló tényeket.
Nagy Boldizsár (a továbbiakban N. B.) kimondja, hogy Izrael háborús bűnt követett el, noha erre a Nemzetközi Büntetőbíróság jogosult. Nála a bírósági eljárás csak a bűnösség kimondása után következne, és mivel Izrael nem ismeri el a hágai bíróság joghatóságát, szerinte Izrael vezetőit gyakorlatilag bárhol elítélhetik.
Szerinte teljesen mindegy, hogy a Hezbollah terrorszervezet vagy sem, „még velük szemben sem lehet háborús bűnt elkövetni”.
Hogy látja ezt a nemzetközi hadijog? Azokat védi, akik nem vesznek részt közvetlenül az ellenségeskedésben, azaz a civileket, a hadseregek egészségügyi vagy egyházi tagjait. Védi továbbá „a fegyveres erőknek azokat a tagjait, akik letették a fegyvert és azokat a személyeket, akik betegség, sebesülés, elfogatás vagy más ok következtében harcképtelenekké váltak”. (IV. Genfi Egyezmény, 3. Cikk).
A genfi egyezmények aláíró államain kívül azt a hadviselő felet is megilleti az egyezmények védelme, amely „elfogadja és alkalmazza annak rendelkezéseit”. (IV. Genfi Egyezmény, 2. Cikk)
A Hezbollah tagjai egyik meghatározásnak sem felelnek meg, tehát sem a civileket, sem a hadviselő felek katonáit megillető védelem nem illeti meg őket. Fogságba esésük esetén nem illetik meg őket a hadifoglyokat megillető jogok, csak az általános emberiességi elvek szerinti bánásmód. Az Egyesült Államok ezen az alapon tart már 24 éve tálib harcosokat és terroristákat börtönben Guantanamón – bírósági eljárás nélkül.
Miben állna az N. B. által feltételezett háborús bűn? Szerinte a személyhívók felrobbantása nem tett eleget a következő feltételeknek:
- Meg kell különböztetni a civileket a harcolóktól, és támadni csak harcolókat szabad.
- Az arányosság követelménye pedig azt mondja ki, hogy a civil infrastruktúrában és életben okozott kárnak arányosnak kell lennie az elért katonai előnnyel.
Érdekes és jellemző példát hoz fel: ha egy piacon van egy ágyú, az ágyút csak akkor – pl. éjszaka – szabad támadni, amikor nincs ott senki. Szóval szerinte a civilek közé beágyazódó és civileket lövő ágyút – mindkettő háborús bűn – az ellenfél civiljeinek védelme érdekében nem szabad nappal támadni, noha ezzel megvédeném a saját civiljeimet.
Ez a szélsőséges, doktriner álláspont nagyon jól megvilágítja N. B. életidegen és életellenes felfogását.
A Hezbollah tagjaira érvényes a következő meghatározás:
„Ha valamely összeütköző Fél területén ez a Fél a jelen Egyezmény által védett valamely személyt alapos okból úgy tekint, mint akit egyénileg oly indokolt gyanú terhel, hogy az állam biztonságára káros tevékenységet folytat, az ilyen személy nem hivatkozhat a jelen Egyezmény által biztosított azokra a jogokra és kiváltságokra, amelyek, ha azokat az ő érdekében gyakorolnák, az állam biztonságára hátrányt jelenthetnének.” (IV. Genfi Egyezmény, 5. cikk)
Ők tehát legitim célpont. Ha őket támadják, azt semmiképpen nem lehet úgy tekinteni, hogy nem különböztették meg a civileket a harcolóktól. Voltak járulékos civil veszteségek, de meg sem közelítik az N. B. által felhozott egy megölt vagy megsebesített katonára eső egy civil áldozat arányt.
Ilyet még a Hezbollah propagandája sem állított.
N. B. azt állítja, hogy „minden okunk megvan azt feltételezni, hogy az áldozatok között aránytalanul sok civil volt”. Ugyan mi oka van rá a bigott Izrael-ellenességen kívül?! Milyen tény támasztja ezt alá?
Még azt is képes felhozni, hogy „a célpontokat nem figyelmeztették arról, hogy támadás fogja érni őket”.
Ez már nevetséges sehol nem írja elő a hadijog, hogy az ellenséges katonákat előre kell figyelmeztetni.
N. B. azt is állítja, hogy a személyhívókba, adóvevőkbe rejtett robbanószer használatát tiltja a hadijog, és ennek bizonyítására az 1984. évi 2. törvényerejű rendeletre hivatkozik a „Mértéktelen sérülést okozónak vagy megkülönböztetés nélkül hatónak tekinthető egyes hagyományos fegyverek alkalmazásának betiltásáról, illetőleg korlátozásáról” szóló, Genfben, az 1980. évi október hó 15. napján kelt egyezmény és a hozzá csatolt jegyzőkönyvek kihirdetéséről.
Csakhogy a jegyzőkönyv egyáltalán nem tiltja be az úgynevezett „meglepő aknákat”, pokolgépeket, csak bizonyos fajtájukat, és korlátokat ír elő. N. B. állításával szemben a hagyományos gyalogsági aknák sincsenek en bloc betiltva. Ilyen felkészültséggel miért vádaskodik?!
N. B. azt is állítja, hogy az akció „mértéktelen, előre nem látható, megkülönböztetés nélküli, aránytalan szenvedést okoz”. A kizárólag a Hezbollah felső rétegének juttatott személyhívók esetében a „megkülönböztetés nélkül” kizárható.
A pár gramm robbanóanyag használata miatt, ami főleg sebesüléseket és kevés halálesetet okozott, a többi is erősen vitatható.
Háborúban a szenvedés teljes kizárása nem reális cél. Egy katonai támadásnál az előre nem láthatóság nem tilos.
Melanie Phillips a Neokohnon is megjelent írásában helyesen állapítja meg, hogy a személyhívók és adóvevők katonai kommunikációs eszközök voltak egy Izraellel vívott háború idején, amelyeket a Hezbollah harcosai birtokoltak.
Így felhasználásuk „meglepő aknaként” semmilyen előírást nem sért, és nem jelenthetett aránytalan veszélyt civilekre.
Összefoglalva: Nagy Boldizsár a címei és a nemzetközi jog mint pajzs mögé bújva a nemzetközi joggal ellentétes állításokat fogalmazott meg, és ezek alapján vádolta meg Izraelt háborús bűnök elkövetésével. Eközben nem tartotta szükségesnek szót ejteni a Hezbollah háborús bűneiről, a civilek ellen irányuló folyamatos rakéta- és robotrepülőgép-támadásokról, ami miatt Észak-Izrael több mint 60 ezer lakosa kénytelen volt elhagyni lakhelyét.
Kép: A csipogós-támadásban megölt libanoni civilek Hezbollah-terroristák.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.