„Irán tartja a gyeplőt, de szövetségesei gyakran nem értenek egyet a tempót és a haladási irányt illetően, és ez összeomláshoz vezethet.” – írja a Wall Street Journal.
Az üzleti lapot szemlézve a The Jerusalem Post azt írja: az Irán szervezte „ellenállási tengely” alaposan próbára van téve, és Irán nehéz választás előtt áll, hogy reagáljon Iszmail Haníje meggyilkolására anélkül, hogy az megtorláshoz vezetne iráni földön – jegyezi meg a Wall Street Journal.
A lap azt is hozzátette, hogy a különböző iráni proxyk Jemenben, Libanonban, Irakban és Szíriában ellentétes érdekeket képviselnek, ami kihat Irán általános stratégiájára.
A Wall Street Journal azt állította, hogy egy regionális háború különösen a Hezbollahot érintené, míg Szíria – egy szíriai kormánytanácsadó és egy európai biztonsági tisztviselő szerint – kijelentette, hogy nem kíván részt venni egy esetleges jövőbeli konfliktusban.
Az iraki és jemeni proxy milíciák azonban a jelek szerint szívesen alkalmaznák az agresszív megközelítést – írta a WSJ -, nemcsak Izrael, hanem a térségben lévő amerikai támaszpontok ellen is.
A jemeni húszik állítólag tömeges csapásokat akarnak mérni amerikai hadihajókra és izraeli kikötőkre, nemcsak Haníje meggyilkolásáért, hanem a hodejdai csapásokért is bosszúból.
„A húszik nagyon vakmerőek és ambiciózusak” – mondta Oszama Al Rawhani, a jemeni központú Sana’a Center for Strategic Studies igazgatója.
„Felbátorítja őket az a tény, hogy teljes mértékben uralják a területüket, és olyan stratégiai helyet foglalnak el, amely a hajóutak elleni támadásaikkal kárt okoz a globális kereskedelemnek.”
Andrew Tabler, az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának korábbi közel-keleti igazgatója Iránt „egy szekérhez hasonlította, amelyet egy csapat zabolátlan ló húz …
Irán tartja a gyeplőt, de szövetségesei gyakran nem értenek egyet a tempót és a haladási irányt illetően, és ez összeomláshoz vezethet”.
Irán eddig főként proxykon keresztül harcolt, nem vett részt közvetlenül a konfliktusokban.
„Irán doktrínája arra épül, hogy a bizonytalanságot a határaitól távolabbra tolja, arra törekszik, hogy az erőszak visszafogott maradjon, kivérezteti ellenfeleit, elkerüli a totális háborút”
– mondta a WSJ-nek Thomas Juneau, az Ottawai Egyetem Irán-szakértője.
Az amerikai Védelmi Hírszerző Ügynökségre hivatkozva a cikk megállapította, hogy Irán légvédelmi rendszereinek többségét az 1979-es iszlám forradalom előtt, az 1970-es években vásárolták. Mivel Teherán a légvédelem helyett katonáinak felszerelésére és rakéták használatára koncentrált, a jelentés szerint nincs felkészülve légterének védelmére.
Douglas Barrie, a londoni Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének katonai repüléssel foglalkozó vezető munkatársa szerint „[Irán] harci repülőgépeinek és fegyvereinek többsége elavult … Tekintettel az ország nagy területére, az összes potenciális célpont teljes légvédelmének biztosítása nem lehetséges”.
Ez a magyarázat lehet arra, hogy Irán válaszai az izraeli lépésekre miért késnek ennyi ideig.
„Izrael a nyáron többször is demonstrálta az eszkalációs dominanciájátt – azt a képességet, hogy hitelesen felül tudja múlni Irán és a Hezbollah fenyegetését”
– mondta Michael Knights, a Militia Spotlight Kutatóintézet társalapítója. „Iránnak a hatékonyság vagy a pontosság új szintjét kellene demonstrálnia”.