Alaposan megdöbbentette a francia közvéleményt az ismert nácivadász, a 88 éves Serge Klarsfeld, amikor egy minapi tévéinterjúban kijelentette: ha a közelgő parlamenti választások második fordulójában döntenie kéne a szélsőbaloldali Engedetlen Franciaország (LFI) és a Nemzeti Tömörülés (RN) között, akkor “habozás nélkül” az utóbbit választaná.
Ugyanígy döntött a francia “új filozófusok” egyik legismertebb képviselője, Alain Finkielkraut is, aki közölte: egy “rémálom” lenne ugyan, de a szélsőbaloldal antiszemitizmusa miatt ő is Marine Le Pen pártja mellett döntene.
Most akkor hirtelen szalonképessé vált a nem is olyan régen még rasszista kiszólásairól elhíresült párt, amelynek korábbi emblematikus vezetője, Marine apja egy antiszemita uszító és holokauszttagadó volt? Bizonyos szempontból igen, de a váltás nem hirtelen történt. Még fontosabb szempont, hogy ahogy a többi szélsőjobboldali (vagy annak mondott), populista párt Európában, sokszor fontos és legitim kérdéseket tesznek fel, legfeljebb rossz válaszokat adnak.
Marine Le Pen és fiatal protezsáltja, Jordan Bardella nem a régi Le Pen-féle Nemzeti Frontot képviselik, igyekeztek megszabadulni az old school antiszemitáktól, és idővel határozottan Izrael mellé álltak, ami különösen október 7-e óta fontos szempontja Európa legnagyobb, félmilliós francia zsidó közösségének. Sokan emlékezhetnek közülük arra, hogy Marine Le Pen ott volt néhány hónapja az antiszemitizmus elleni nagy párizsi tüntetésen, Macron elnök pedig nem.
A Hamász pogromja óta ott is robbanásszerűen megnőtt az antiszemita atrocitások száma, és a francia zsidók többségéhez hasonlóan Klarsfeldnek is meggyőződése: az új antiszemitizmus veszélye balról jön, az LFI részéről, amely tagja a baloldali összefogásnak. Sok francia zsidó a szemére is hányja a zsidó Raphaël Glucksmann vezette mérsékelt szocialistáknak, hogy összeálltak az LFI-vel, ők azonban továbbra is a Nemzeti Tömörülést látják a fő problémának Franciaországban.
Attól függ, honnan nézzük, kinek mi a szempontja.
Kínos az RN? Még sok szempontból igen, ott van ugye a közelmúltbeli Kreml-hűség, a Putyintól 2014-ben kapott 9,4 millió eurós hitel, a sok korábbi xenofób megnyilvánulás. De az RN Klarsfeld szerint is változott, az itt és most aggódó zsidó közösség számára pedig konkrétan egzisztenciális kérdés, melyik párt hogyan kezelné az új antiszemita gyűlölethullámot, amiért egy friss felmérés szerint a francia zsidók 92%-a az LFI-t okolja és csak feleannyian az RN-t.
Úgyhogy valószínűleg sokan úgy vannak vele, mint Klarsfeld: “az a normális, hogy nem egy antiszemita pártra szavazok, hanem egy zsidóbarát pártra” (amely egyébként a mostani állás szerint abszolút többséget kaphat). Emlékeztetve arra, hogy az LFI ismert antiszemita vezetője, Jean-Luc Mélenchon “egész európai választási kampányát Palesztina támogatására összpontosította, anélkül, hogy elhatárolódott volna az iszlamista zsidógyűlölőktől.” Azt már csak én teszem hozzá, hogy Mélenchon még a minap is azt állította, hogy az antiszemitizmus “marginális jelenség” Franciaországban.
Csatlakozom tehát az előttem szólóhoz. Szerintem egyetlen francia zsidónak sem kéne emiatt a szavazat miatt magyarázkodnia, csak amiatt, ha az iszlamista, illetve bevándorló hátterű szélsőségesekkel összefonódott radikális baloldalra szavaz.
Seres László cikkének folytatása itt olvasható.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.