A Bár-Kochba szabadságharc (i. sz. 132–136) korából származó rejtekhelyre bukkantak a Kineret-tó mellett, olvasható az Izraeli Régészeti Hatóság Facebook-oldalán.
A Gálilban (Galileában) eddig ismert legösszetettebb búvóhely-komplexumot az Izraeli Régészeti Hatóság munkatársai által végzett feltáráson találták Chukokban. A leletek a zsidó történelem drámai eseményeiről vallanak.
Az elmúlt hónapokban diákok, helyi lakosok és katonák is részt vettek a nagyszabású rejtekhely feltárásában, ablakot nyitva ezzel a zsidó nép történelmének drámai pillanataira: hogyan alkották meg a rómaiak elleni felkelésre készülő zsidók a rejtekhelyeiket.
A feltárások során kiderült, hogy az első, 66-ban kitört felkelés, valamint a 132-ben kezdődött második (Bár-Kochba) lázadás előtt Chukok lakói a második Szentély korából származó ciszternát búvóhelyek rendszerévé alakították, majd áttörték a mikve (rituális fürdő) falát is és alagutat ástak különféle barlangokba. A házak alatt több keskeny, szűk alagút is vezetett. Ilyen nagyszabású rejtekhelyet eddig még nem tártak fel a Gálilban: nyolc kiszélesedő búvóhely, valamint az azokat összekötő alagutak alkotják. Az alagutak kilencven fokos szögben kanyarodnak, hogy megnehezítsék a felkelőket üldöző rómaiak előrenyomulását.
Az ásatások során agyag- és üvegedények töredékeit, egy szép megmunkálású, egykor drágakövet tartalmazó gyűrűt, valamint egyéb izgalmas leleteket találtak.
Chukok ősi zsidó település volt, nem messze a Kineret-tó partján fekvő Tverjától (Tibériás). A települést már Jehosua könyve is említi (19:34), ma azonos névvel kibuc található a lelőhely közelében. A korai római időszakban, mintegy kétezer évvel ezelőtt Chukok pezsgő élettel rendelkező zsidó település volt. A jeruzsálemi és a babilóniai Talmud is említ két III-IV. századi bölcset, Pinchász rabbit és Chizkijá rabbit, akik a környéken laktak. A búvóhely mellett a dombtetőn részletesen kidolgozott mozaikokkal díszített, a bizánci korból származó zsinagógát tártak fel, erről itt írtunk korábban.
A feltárás célja, hogy a helyszín gazdag történelmét a fiatalabb nemzedék bevonásával hozzák felszínre. Ezt követően a szélesebb közönség számára is megnyitják a lelőhelyet, bemutatva az alagútrendszert és a zsidó népesség védelmi módszereit a felkelések során.
„A feltárást közösségi ásatássá tettük annak érdekében, hogy teljesítsük az Izraeli Régészeti Hivatal vízióját, miszerint a szélesebb közösséget saját örökségéhez kapcsolja”
– mondta dr. Éjnát Ámbár-Ármon, a hatóság egyik vezetője. A feltáráson a témát tanulmányozó egyetemisták mellett helyi önkéntesek és földalatti műveletek végrehajtásában jártas katonák is részt vesznek. Amellett, hogy a rejtekhely nehéz történelmi pillanatokról árulkodik, egyben reményt is ad, és megmutatja, hogy hogyan élte túl egy ősi zsidó település a történelem viharait. A vereséget követően a lakosok újra előjöttek rejtekhelyükről és virágzó közösséget hoztak létre, mely a környék egyik legcsodásabb zsinagógáját tudhatta magáénak.
Ez a cikk eredetileg a Zsido.com oldalán jelent meg.
