Szinte mindenkinek van egy története a szódával, így aztán nem meglepő, hogy a szekuláris zsidó világtól egészen a haszid közösségek sokszor zárt világáig fogyasztanak szódát. De mégis hogyan vált a szóda a zsidó kultúra egyik szinonimájává? – teszi fel a kérdést a Zsido.com.
Érdekes módon a szódavíz – vagy ahogy jiddisül nevezik, a „szelcer” – eredetének semmi köze a zsidókhoz. Ahogy Gil Marks az angol nyelvű Zsidó ételek enciklopédiájában kifejti a 16. században egy Frankfurt közeli városban, Niederseltsers-ben kezdtek el a természetes módon szénsavval dúsított vizet előállítani „Seltsers Wasser” néven, melynek gyógyhatást is tulajdonítottak.
Az ital egyhamar népszerűségre tett szert a környék lakossága körében,
s mivel egy párve italról van szó, az ottani zsidó lakosság is előszeretettel fogyasztotta, és a helység neve után jiddisül „szelcer”-nek (סעלצער) nevezték el.
Körülbelül egy évszázaddal később, Joseph Priestley angol tudósnak köszönhetően lehetővé vált a víz mesterségesen történő szénsavval való dúsítása, azonban ez a mérföldkő ekkor még nem vezetett a termék tömeges előállításához. A szénsavas víz nagyüzemi termelése ugyanis a svájci Johann Schweppe 1767-es szabadalmával kezdődött.
De egy szó mint száz: mi köze ennek a zsidókhoz?
Nos, úgy tűnik, hogy a Niederseltsers-i szénsavas gyógyvíz értékét először zsidó kereskedők ismerték fel, s terjesztették el az országban, majd a 18. század végi szabadalomra is elsősorban zsidó vállalkozók tömegei ugrottak, s Európa szerte maguk kezdtek el szelcert gyártani.
Az erősen megkérdőjelezhető vízminőség korában ez a többszörösen szűrt és szénsavval dúsított víz fogyasztása valóságos státuszszimbólum lett!
A 19. század végi kivándorlásokkal pedig a zsidók vitték a szódakészítés tudományát az Egyesült Államokba is. Egyre több amerikai üzletben bukkant fel a szelceres kút, ahol egy kar meghúzásával bárki csapolhatott magának egy frissítő italt. Aztán az 1903-as szódapatronok elterjedésével már bárki otthon is készíthetett magának szódát.
Amikor pedig a világhírű SodaStream 1998-ban izraeli tulajdonú lett még szorosabbra fűződött a zsidók és a szóda kapcsolata. A szóda pedig azóta is ott pezseg a legtöbb zsidó nem csak a szombati, ünnepi, de a hétköznapi asztalán is.