Málkiel Ben Joszef és egysége életét az mentette meg, hogy épp Jeruzsálem felé fordulva imádkozott.
Málkiel jelenleg Gázában teljesít katonai szolgálatot. Néhány nappal ezelőtt egy olyan területen haladtak előre, amelyet az izraeli katonák korábban már megtisztítottak a terroristáktól, és ahol a buldózerek már megsemmisítették a terroristák által felépített és fenntartott infrastruktúrát.
Volt néhány percük, mindenki leült pihenni, és Málkiel kihasználta a naplemente előtti nyugodt(nak hitt) pillanatokat, hogy elmondja a délutáni mincha imát.
Az ősi szokásnak megfelelően Jeruzsálem felé fordult, míg a többiek ennek az iránynak háttal foglaltak helyet.
Az ámidá állóima közben volt, amikor egyszer csak egy terroristát látott meg, rakétavetővel a vállán, aki éppen akkor kúszott elő egy korábban fel nem fedezett terroralagút nyílásából.
„Felálltam, imádkozni kezdtem Jeruzsálem felé fordulva… 10-15 méternyire tőlem hirtelen megláttam egy darab fémet, ahogy kifelé emelkedik a homokból. Először nem értettem, mi mozog, úgy véltem, talán valami állat lehet.
Egy másodperccel később egy embert láttam meg, aki rakétavetővel a kezében mászott elő a föld alól”
– emlékezett vissza a férfi. Málkiel nem késlekedett. Életmentés céljából még az ámidá imát is meg szabad szakítani, azonnal a társaiért kiáltott és közben már lőtt is. A társai csatlakoztak hozzá, és sikerült ártalmatlanná tenniük a terroristát.
„Rájöttem, hogy terroristával állok szemben, aki a társaim felé haladt… Ahogy kiáltottam, felém és a barátaim felé fordult a rakétavető, de sikerült megölni, mielőtt tüzelni tudott volna”.
A katonák hálája határtalan volt. Mindenki Málkielt ünnepelte, aki mindnyájukat megmentette. Mindannyian megfogadták, hogy másnap együtt mondják el a mincha imát. Hála az Örökkévalónak, megmenekültek.
Ez a cikk eredetileg a Zsido.com oldalán jelent meg.
