A judaizmus mélyen hisz abban, hogy történnek olyan események, amelyek szerencséssé vagy éppen szerencsétlenné tesznek egy adott napot az idők végéig — írja a Lekvár és JAM blog.
Elég csak arra gondolni, hogy ádár hónap (a polgári naptárban február-március tájékára szokott esni) kifejezetten szerencsés, ekkor menekült meg ugyanis a zsidó nép a gonosz Hámán által kitervelt népirtás elől (ahogy erről a bibliai Eszter könyvében olvashatunk). Ez a hónap Mózes születésének (és egyébként halálának is) hónapja (Mózes ugyan azon a napon született és halt meg, ádár hónap 7-én). Hámán abban a hitben volt, hogy Mózes ekkor halt meg, azt nem tudta, hogy ekkor is született, ezért tervelte ki a genocídiumot erre az időszakra.
A legszerencsétlenebb hónap pedig áv (általában késő nyáron van, jelenleg épp tart), amikor a két jeruzsálemi Szentélyt lerombolták (az elsőt a babilóniaiak ie. 423-ban, a másodikat a rómaiak i.sz. 69-ben).
Áv hónap, pontosabban annak kilencedik napja attól vált szerencsétlenné, hogy Mózes idejében (ie. 1313-ban) a sivatagban vándorló zsidó nép követeket küldött kikémlelni az Ígéret Földjét és a követek bizony nem kifejezetten pozitívan álltak az Isten által a zsidóknak ígért földhöz.
Onnantól kezdve áv hónap 9-e kozmikus értelemben is szerencsétlenné vált.
Így történhetett meg, hogy a babilóniaiak ie. 423-ban sikeres hadjáratot folytattak Jeruzsálem ellen és felgyújtották a zsidó autonómia szimbólumát, a Salamon által épített Szentélyt. A babilon katonai vezetés, élükön Nebuchadnecár hadvezérrel pontosan tudták, hogy áv hó kilencedik napja kedvezhet egy zsidók elleni hadjáratnak, így pusztításukat erre a napra időzítették.
Ugyanígy tettek a rómaiak jó ötszáz évvel később, ugyanis a hadjárat sikere már korábban is lehetővé tette volna számukra, hogy lángra lobbantsák Isten földi hajlékát, de kivárták ezt a számukra „kedvező” napot.
A Szentély napokig égett. Szemtanúk, az első Szentély esetén Jeremiás próféta (Jeremiás 52:12-34), a második esetében Josephus Flavius (Zsidók háborúja 6.4.5) drámaian írják le az eseményeket.
Sajnos azonban az ezen a napon bekövetkezett tragédiák sora nem ér véget a második jeruzsálemi Szentély pusztulásával. A polgári időszámítás utáni 135. évben ugyanis a híres Bar Kochba féle forradalmat, mely tulajdonképpen az utolsó kísérlet volt a zsidó autonómia visszaszerzésére, pont ezen a napon verték le a rómaiak.
I.sz. 135 augusztus hónap 4-én (zsidó naptár szerint áv hónap 9-én), Bétár városában (Jeruzsálemtől kb. 20 kilométerre fekszik) cca. 580 000 zsidót mészároltak le a rómaiak, véglegesen megpecsételve ezzel a zsidók sorsát, és véglegessé téve a mai napig tartó diaszpórát.
Még ebben az évben Turnusz Rufusz római hadvezér szabályosan legyalultatja a Templomhegyet, a Szentély korábbi helyszínét, gondoskodva ezzel arról, hogy a domb ne legyen magasabb a környező domboknál.
Máig sem az.
Érdekes adalék, hogy sokan később pont ezen a héber dátumon, áv hónap 9-én űzik ki a zsidókat Angliából 1290-ben, Franciaországból 1306-ban és Spanyolországban 1492-ben.
Véletlen? Aligha.
Áv hónap 9-e tehát a legszomorúbb nap a zsidó kalendáriumban. Vallásos vagy hagyományőrző zsidók ilyenkor 25 órán keresztül böjtölnek (mely ma, szerda este, Budapesten 20:26-kor kezdődik és csütörtök este 21:01-ig tart), nem hordunk bőrcipőt, nem élünk házaséletet, nem alszunk ágyon, nem húzunk tiszta ruhát. A böjt, a jom kipuri böjthöz hasonlóan szigorú, így egy korty vizet nem iszunk és egy falatot sem eszünk 25 órán át. Természetesen betegek, idősek, gyermekek fel vannak mentve a böjt kötelezettsége alól.
