20%-ot közelíti Robert Kennedy Jr. támogatottsága Bidennel szemben. A Tablet magazin portrét készített Biden egyetlen demokrata kihívójáról.
Valamikor régen a Demokrata Párt célja az volt, hogy az átlagemberek életét jobbá tegye, mégpedig az általuk épített és értékelt intézményeken keresztül, ahelyett, hogy unalmas előadásokat tartottak volna nekik a helyes gondolkodásról, és a kormányt eszközként használták volna arra, hogy megbüntessék azokat, akik rosszul mondtak valamit. A párt üzenete az volt, hogy a párt tetője alatt mindenki megtalálhatja a helyét, és alapvető meggyőződéseit tiszteletben tartják és tiszteletben tartják – a Kennedy család feladata pedig az volt, hogy az egész ügyet megszórja néhány maréknyi tündérporral. Ezt a feladatot a család évtizedeken át komolyan vette.
Persze mindenki tudja, hogyan végződött a történet. Először JFK-t és RFK-t meggyilkolták. Aztán Teddy lehajtott egy hídról Martha’s Vineyardban, és megölt egy fiatal nőt. Az 1980-as, Jimmy Carter elleni sikertelen elnökválasztási indulása olyan volt, mintha a Camelot végének kötelező záróakkordja lett volna, mielőtt tovább folytatta volna karrierjét a szenátusban.
A Kennedy-k harmadik generációja többször is ki- és visszalépett a kongresszusból és a különböző állami házakból.
Ma több tucatnyi Kennedy rendelkezik Ivy League diplomával, akik közül jó néhányan tökéletesen elfogadható, sőt dicséretes karriert futottak be az amerikai kormányzati, vállalati és nonprofit bürokrácia középső szintjein. Ahogy a családi örökség elhalványult, a fáklyát mások vették át. Bill Clinton úgy mutatkozott be, mint a Kennedyek furcsa, vidéki utódja, akit a JFK-val való ifjúkori találkozása arra ösztönzött, hogy a köz szolgálatában éljen, miközben eladta az amerikai munkásosztályt a globalista isteneknek. Barack Obama hatalmas kastélyt vásárolt Martha’s Vineyardon, de egyébként kevés érdeklődést mutatott a Kennedyek és mítoszuk iránt.
Bárki, aki a Kennedy politikai körökben mozgott, tudta, hogy a család különböző régi barátainak, beszédíróinak, politikai tanácsadóinak és egyéb csatlósainak kollektív véleménye szerint, akik így vagy úgy, de a családi márka őrzőinek tekintették magukat, a Kennedyek harmadik generációjának volt egy tagja, akiről azt mondták, hogy „megvan” – a család elektromos politikai varázslata.
Nem Joe, az RFK legidősebb gyermeke, aki unalmas és nehézkes volt; nem Kathleen, aki elkötelezett közszolga volt, de nem rendelkezett személyes karizmával; nem Caroline, aki anyjára ütött; nem John-John, aki playboy volt; nem Teddy Jr., aki a rákkal küzdött és elvesztette az egyik lábát; vagy Patrick, aki becsületes és kedves volt, de örökölte apja problémáit a kábítószerrel való visszaéléssel.
A Kennedyek harmadik generációjában a család politikai köpenyének örököse mindig Bobby volt.
Az 1990-es években és a 2000-es évek elején Bobby a politikai körökben a New York-i sajtóval folytatott ismerős táncával tartotta életben a nevét, amelyet kétségkívül részben legjobb egyetemi barátja, Peter Kaplan, a The New York Observer éles szemű szerkesztője szervezett: Kötelességtudó beszámoló a New York-i vízi utakat a halálos mérgektől megszabadító környezetvédelmi munkájáról, egy csipetnyi Kennedy-tündérpor, a sólymainak bemutatása – a sólymászat egész életében a hobbija volt, amelyet a rá jellemző odaadással űzött -, és egy kínzó célzás egy lehetséges jövőbeli politikai tisztségért való versenyre, amely újra felerősítené a sztárságát és segítené az érdekérvényesítését. Természetesen soha nem indult – ami megakadályozta, hogy az elkerülhetetlen támadó cikkek megjelenjenek, amelyek darabokra tépik őt. Az indulás piszkos lett volna. Nővére, Kerry New York kormányzójának, Andrew Cuomónak a felesége volt – egy másik politikai dinasztia örököse, akinek a neve többet jelentett New York államban, mint a Kennedy név.
Aztán az egész szétesett. 2005-ben Kerry és Andrew Cuomo elváltak. 2010-ben Bobby elvált feleségétől, Mary Richardsontól, aki Kerry szobatársa volt a Brownon, és úgy tűnt, hogy kábítószer-problémákkal küzd; a bíró ideiglenesen Bobbynak ítélte a négy gyermekük teljes felügyeleti jogát. 2012-ben Mary Richardson felakasztotta magát.
Eközben ifjabb Bobby Kennedy környezetbarát kockázati tőkésként talált sikerre egy új ügy mellett: a vakcinák. 2005-ben Kennedy írt egy nagy sikerű Rolling Stone magazincikket „Halálos immunitás” címmel. Kennedy cikkében felhozott érvelése alapjában véve nem volt többé vagy kevésbé hihető és empirikusan megalapozott, mint azok az ügyek, amelyeket ő és tucatnyi más környezetvédő évtizedek óta képvisel a nagy vegyipari vállalatok ellen, amelyek mérgeket okádnak az amerikai levegőbe, vízbe és talajba, majd hazudnak erről.
A kampányok hatására a cikket a Salon online kiadója többször módosította, és végül 2011-ben visszavonta a cikket. Abban az évben Kennedy megalapította a World Mercury Projectet, amelyet később Children’s Health Defense névre kereszteltek át, hogy továbbra is nyomatékosítsa állításait az oltások és a gyermekek idegrendszeri problémáinak robbanásszerű növekedése közötti empirikus összefüggésekről.
Így kezdődött Bobby Kennedy életének legfurcsább és sok szempontból legígéretesebb fejezete. Megfosztva attól a védettségtől, amelyet a Kennedy név egykor nyújtott neki, már nem volt többé valaminek a leendő minisztere egy jövőbeli demokrata elnöki adminisztrációban; leprás volt, kitiltották a közösségi média platformokról, beleértve a Twittert és a Facebookot is, a hálózati televíziós személyiségek és saját családtagjai többször támadták „szégyenfoltként” és „idiótaként”.
Mindeközben a COVID-rend főpapját, Anthony Faucit támadó könyve Amazon bestseller lett.
Túl korai lenne megmondani, hogy a népszerűtlen Biden kihívója délibábnak bizonyul-e, vagy hogy Kennedy – aki ennyi év után még soha nem viselt választási tisztséget a kormányzat semmilyen szintjén – valóban érdekelt-e abban, hogy elnök legyen. Mégis, ez nagyon is a fekete hattyúk kora, és az utóbbi időben sokkal furcsább és rosszabb dolgok is történtek Amerikában, amelyekkel szemben egy Kennedy elnökjelöltségének híre teljesen normálisnak tűnik.
A teljes portrét és a hozzá kapcsolódó interjút itt olvashatja.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
