Négy év Trump és két év Biden után az értelmes amerikaiak alternatíváért kiáltanak – írja Freddie Gray a Spectator magazin szerkesztője.
„Kedden egy rendkívül népszerűtlen nyolcvanéves elnök bejelentette, hogy jövőre újraindul az újraválasztáson. Joe Biden támogatóinak többsége nem akarja, hogy induljon, és a fiatal demokraták túlnyomó többsége jobban örülne, ha valaki fiatalabb állna a helyére.
De mindenki tudja, hogy Biden miért tántorog tovább. Azért, mert a 2024-es republikánus ellenfele minden valószínűség szerint az lesz, akit 2020-ban legyőzött: Donald J. Trump, az amerikai történelem vitathatatlanul legmegosztóbb vezetője”
– írja a Spectator szerkesztője.
„Még ha Trump nem is nyeri meg a republikánus jelölést, Biden tanácsadói a jelek szerint arra fogadnak a Fehér Házban, hogy a Trumpizmus, a Republikánus Pártot még mindig uraló mozgalom még mindig eléggé elrettentő lesz a választók számára ahhoz, hogy újabb négy évet garantáljon az emberüknek a hatalomban – feltéve, hogy az anyatermészetnek és az időnek nincsenek más tervei.”
A cikk szerint Biden ezért beszélt kampányindító videójában a „MAGA szélsőségesekről”, akik alá akarják ásni a demokráciát és az abortusz szabadságát, illetve a melegházasságot. Egy baljós montázsban egy képet mutatott, amelyen Trump kezet fog a republikánus jelöltségért küzdő riválisával, Ron DeSantis floridai kormányzóval.
„A demokraták 2024-es terve tehát világos. A Biden-csapat egy amerikai Marine Le Pent akar Trumpból csinálni. Azt akarják elérni, hogy az amerikai jobboldal keresztény nacionalistái hasonló szerepet játsszanak, mint a franciaországi szélsőjobboldal – egy olyan választói csürhe, amely túl erős ahhoz, hogy meghaljon, de mégis mérgező a többség számára”
Az amerikaiaknak nem kell szeretniük Bident – a franciáknak nem tetszik Emmanuel Macron. A függetlenek és a swing-szavazók soha nem fognak kellő számban a „sajnálatra méltók” mellé állni, ahogy Hillary Clinton nevezte őket – írja Gray.
A szerző szerint az ilyen gondolkodással az a baj, hogy 2016-ban nem vált be Clintonnak. Sőt a szerző szerint, ha nem lett volna a levélben történő szavazás tömeges kiterjesztése a világjárvány miatt 2020-ban, akkor 2020-ban is megbukott volna.
„Talán az amerikai szavazók még a franciáknál is allergiásabbak a burzsoá sértésekre”
– írja Gray.
De a szerkesztő megjegyzi, hogyy a trumpizmus valóban háromszor egymás után megbukott az országos szavazáson. 2018-ban a republikánusok Trump vezetésével negyvenegy képviselői helyet és a képviselőházat veszítették el. 2020-ban a demokraták visszaszerezték az elnökséget, megtartották a képviselőházat, és a szenátust is behúzták. És 2022-ben, annak ellenére, hogy sokan beszéltek egy Biden-ellenes „vörös hullámról”, a republikánusok csak szűken nyerték meg a képviselőházat, és a különböző magasan jegyzett Trump-jelöltek feltűnő kudarca miatt elvesztették a szenátusi és kormányzói helyeket.
A szerző leírja, hogy a következtetés, amelyet számos republikánus stratéga oszt, az, hogy a „Trump-fáradtság” valós. Itt jön DeSantis a képbe. Őt eléggé jobboldalinak tartják ahhoz, hogy sok Trump-szavazót magával ragadjon, ugyanakkor megvan az a sokrétű előnye, hogy nem Donald Trump. Lehet, hogy a felmérések szerint messze le van maradva a verseny e korai szakaszában, de még mindig nem jelentkezett be.
„DeSantis mellett az szól, hogy ahogy a republikánusok szembesülnek azzal a valósággal, hogy egy újabb nehéz forduló vár rájuk a Donalddal a listájukon, ezért egyre vonzóbbnak fogják találni őt. A legfrissebb közvélemény-kutatások ugyanis azt mutatják, hogy Trump előnye némileg csökken, ahogy a népszerűségi fellendülés, amelyet a múlt hónapban New Yorkban történt nevetségesen igazságtalan büntetőjogi vádemelését követően élvezett, elhalványul.
DeSantisnak még mindig sok mindennek kell jól alakulnia az elkövetkező hónapokban ahhoz, hogy mindez valóra váljon. A jelöltsége a valósággal való találkozáskor elolvadhat. A szélesebb nyilvánosság hamarosan megtudja, hogy valójában elég unalmas szónok. Lehet, hogy ügyes kultúrharcos, aki tudja, hogyan kell felhúzni a liberális médiát, de ebben a tekintetben soha nem fog tudni Trumphoz felnőni. Emellett olyasmit is meg kell tennie, amit 2016 óta egyetlen republikánusnak sem sikerült: megnyerni a Donald Trumppal folytatott csetepatét” – írja Gray.
A cikk megjegyzi, hogy a Trump-kampány a legújabb felmérésekre reagálva a héten egy gonosz e-mailt küldött, amelyben DeSantis kormányzói tevékenységét támadta.
„Az amerikaiak mostanra már tudják, hogy bár Biden szereti magát régimódi mérsékeltnek beállítani, valójában a történelem bosszúálló oldalán áll.
Az öreges néha homályos támogatásával kormánya többek között támogatta a kritikai fajelméletet az iskolákban, olyan adósságelengedési programokat folytatott, amelyek diszkriminálnák a fehéreket, és megakadályozta a transznemű sportolók iskolai versenyeztetésére vonatkozó korlátozásokat
Mindez rendkívül népszerűtlen Amerikában, a radikalizmus mégis tovább menetel. Négy év Trump és két év Biden után az értelmes amerikaiak alternatíváért kiáltanak. Nem úgy tűnik, hogy kapnak is egyet” – zárja Gray.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Amennyiben a két öreg lesz a két befutó, akkor Trumpnak sokkal kisebb az esélye a rossz emberi karaktere vagy személyisége miatt. A bizonytalan szavazóknál a mainstream ezt nagyon jól kitudja használni. Akár ez is eldöntheti az amerikai elnökválasztást.
Ah… ezek szerint te Biden fan vagy… Trump elnök tök’ jó fej, jóindulatú becsületes ember. Olyanokról is informálódnod kellene, hogy mennyi sok önhibáján kÍvül csőd szélén álló cégtulajdonost mentett meg a csődtől azzal, hogy anyagi segÍtséget nyújtott számukra, milliókat adakozik gyermekotthonoknak, olyan szervezeteknek, akik homeless-eket gondoznak, és gatyába rázta a gazdaságunkat is stb.
Tévedsz én véletlenül se vagyok Biden fanatikus. Számomra Trump emberi természetével van a probléma. Ezt már a régebbi hozzászólásaimban is leírtam. Erre utaltam hogy ezt fogja kihasználni a mainstream sajtó. A bizonytalan amerikai szavazóknál szerintem mivel nagy részben Demokrata párti sajtó jobban tudja őket befolyásolni. Amennyiben nekem lenne szavazati jogom az USA-ban az nem kérdés számomra hogy Trumpra szavaznék.
Mégis nagyobb esélyt adtál egy olyan embernek, aki már egyáltalán nincs eszénél. A bizonytalan szavazóknak is megnyitotta az elméjét, amikor a pénztárcájukba néznek… hogy pl. egy gallon benzin már nem 1.90$, mint Trump elnöksége alatt, hanem 3.60$ vagy 5$ körül (ez államonként változó), demokrata párti sajtó ide vagy oda.
Ah… ezek szerint te Biden fan vagy… Trump elnök tök’ jó fej, jóindulatú becsületes ember. Olyanokról is informálódnod kellene, hogy mennyi sok önhibáján kÍvül csőd szélén álló cégtulajdonost mentett meg a csődtől azzal, hogy anyagi segÍtséget nyújtott számukra, milliókat adakozik gyermekotthonoknak, olyan szervezeteknek, akik homeless-eket gondoznak, és gatyába rázta a gazdaságunkat is stb.