Mit kezdjen Izrael a szaúdi-iráni közeledéssel?

A Rijád és Teherán közötti kapcsolatok megújítása ellenére még mindig van lehetőség a helyzet orvoslására, és még mindig vannak fontos dolgok, amelyeket a szaúdiaknak felkínálhatnak, elsősorban az USA, de természetesen Izrael részéről is. Jacob Nagel dandártábornok véleménycikke az Israel Hayomban jelent meg.

Tzachi Hanegbi izraeli nemzetbiztonsági tanácsadó és Ron Dermer stratégiai ügyekért felelős miniszter a közelmúltban nagyon fontos megbeszéléseket folytatott Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadóval és csapatával, Gil Reich nemzetbiztonsági tanácsadó-helyettes és a védelmi minisztérium, a külügyminisztérium, a Moszad és az IDF más magas rangú képviselőinek részvételével. Annak ellenére, hogy a találkozóra Izrael és az Egyesült Államok kapcsolatainak feszült időszakában került sor, a találkozó rendkívül fontos volt néhány fontos kérdésben való közös előrelépés szempontjából. A találkozót követően kiadott közös nyilatkozat szerint a felek között egyetértés van, bár a szükséges lépéseket, és különösen az ütemet illetően még mindig vannak nézeteltérések.

A Benjamin Netanjahu miniszterelnök által meghatározott prioritásoknak megfelelően az izraeli lista élén Irán és Szaúd-Arábia kérdései álltak. Az amerikai vendéglátók nyilvánvalóan a Palesztin Hatósággal, a Templom-heggyel, Júdea-Szamáriával (Ciszjordánia), Oroszországgal, Ukrajnával és Kínával kapcsolatban tettek fel kérdéseket, sőt, talán még Izrael belső vitáiról is kérdeztek.

Irán és Szaúd-Arábia valóban az izraeli-amerikai diskurzus középpontjában állt, tekintettel

  • Irán folyamatos agresszív nukleáris magatartására,
  • a terrorizmus támogatására,
  • az Irán és Oroszország közeledéséből eredő veszélyekre,
  • Oroszország ukrajnai háborújának támogatására, valamint
  • Irán szíriai beékelődési kísérleteire.

Egyértelmű, hogy a szaúdiakkal való együttműködés megerősítésének fontossága is szóba került a találkozókon, amelyekre még az iráni-szaúdi kapcsolatok kínai égisze alatt történő megújításáról szóló iráni-szaúdi bejelentés előtt került sor.

Helyreállítja egymással diplomáciai kapcsolatait a két közel-keleti ősellenség

Irán és Szaúd-Arábia külügyminiszterei nemsokára személyesen is egyeztetnek.

Irán

Az iráni nukleáris programról alkotott hírszerzési kép közös és világos mindkét ország számára, de az ebből levezetett következtetésekről és a szükséges azonnali intézkedésekről a jelek szerint még mindig nincs egyetértés. Teherán már több bombához elegendő, 60%-os tisztaságú uránt dúsított. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség legutóbbi megállapításai szerint

Teheránt 84%-os dúsításon is rajtakapták

(nem világos, hogy pontosan mennyit és miért tették), és azonnal átállhatott a bombához alkalmas 93%-os dúsításra. Emellett Irán megtagadja a NAÜ ellenőreinek a hozzáférést a gyanús helyszínekhez, és nem hajlandó válaszolni a NAÜ nyitott kérdéseire.

Nagyon fontos megérteni, hogy

lényegében nincs nagy különbség a 60%-os és a 84%-os dúsítás között – de még a 93%-os dúsítás között sem.

Az igazi probléma akkor kezdődött, amikor Teherán tömegesen 20%-ra dúsított, és a világ nem reagált, mert a 20%-ra történő dúsítás a 93%-os pont eléréséhez szükséges idő 70%-át teszi ki, és szinte 100%-os technológiai tudást igényel. Másrészt fontos megjegyezni, hogy a világ a 90%-ra történő dúsítást jelölte meg vörös vonalként, és Irán dacos viselkedése – a globális reakció elmaradásával – nagyon problematikus, ezért Iránt már most meg kell büntetni a viselkedéséért, egyértelmű és megfelelő válasszal.

Már majdnem fegyverminőségű uránt talált Iránban az Atomenergia Ügynökség

Teherán azt állítja, hogy nukleáris programja békés célokat szolgál.

Izrael őszinte vágya, hogy segítsen az USA-nak egy jó, széleskörű és átfogó megállapodás elérésében, amely nagyon hosszú időre lezárja az iráni rezsimnek a bombához vezető összes útját. Ez nem fog megtörténni, amíg Irán be nem látja, hogy Izrael vagy az USA, vagy még jobb, ha mindkettő együtt támadja meg. Bár Izraelnek megvan a képessége arra, hogy egyedül tegye meg, jobb, ha az USA szerepet játszik egy ilyen terv előkészítésében és végrehajtásában.

Izraelnek semmilyen körülmények között nem szabadna további költségvetést vagy fegyverrendszereket kérnie az Egyesült Államoktól. Amire Izraelnek valóban szüksége van az USA-tól, az elsősorban rugalmasság és előrelépés a már megvásárolt (például tanker repülőgépek) vagy a megvásárlás előtt álló rendszerek szállításában, valamint a fejlett lőszerek (például JDAM, tüzérségi fegyverek stb.) Izraelben történő előzetes telepítésének masszív növelése, és a jövőben talán még izraeli-amerikai aktív lég- és rakétavédelmi rendszerek is, amiket direkt az USA igényeihez vásároltak.

Izrael és az USA közösen tehetnek le az asztalra egy hiteles katonai fenyegetést és a valódi tettrekészség egyértelmű üzenetét. Nagyon fontos, hogy egyértelmű amerikai nyilatkozatot tegyenek arról, hogy Izraelnek van önálló képessége Irán megtámadására, és hogy az USA támogatni fogja az ilyen akciót, előtte és utána is. Ha ez masszív gazdasági nyomásgyakorlással, és az iráni lázongások aktív támogatásával együtt történik, akkor ez talán változáshoz vezethet Iránban, de ha nem – akkor a fenyegetések beteljesülését fogja eredményezni.

Netanjahu: Az iráni atom megállításának módja a hiteles katonai fenyegetés

Az izraeli miniszterelnök a CNN-nek adott interjút. Szó volt Iránról, az arab országokkal való béketárgyalásokról, a palesztinokról és a vitatott bírósági reformokról is.

Szaúd-Arábia

A találkozóra a Szaúd-Arábia és Irán közötti kapcsolatok újrafelvételének meglepő bejelentése előtt került sor, ami jelentősen rontja az Öböl menti erőviszonyokat, és a Rijád és Washington közötti kapcsolatokat, de természetesen Izraelt is érinti. A nyilatkozat tartalmazott egy bekezdést az egyes országok szuverenitásáról és a jövőjük megválasztásának szabadságáról, így ha optimisták akarunk maradni, talán ez egy utalás a szaúdiak részéről arra, hogy a jövőben meg akarnak állapodni Izraellel.

A bejelentés ellenére még mindig van lehetőség a helyzet orvoslására, és különösen, hogy még mindig vannak fontos dolgok, amelyeket a szaúdiaknak felajánlhatnak, elsősorban az USA, de minden bizonnyal Izrael részéről is.

Az USA együttműködést és megállapodásokat ajánlhat a szaúdiaknak, például Izraellel, Indiával és Tajvannal, anélkül, hogy Izrael minőségi katonai előnyét (QME) veszélyeztetné. Például: előre meghatározott katonai felszerelések szállítása, amelyek nem függnek az USA belpolitikájától; valódi közös katonai fellépés az iráni agresszió ellen, a kapcsolatok újrafelvétele ellenére; szabadkereskedelmi megállapodás; egyfajta Izraellel aláírt szándéknyilatkozat (pénz nélkül, de előre megvásárolt tartalommal); háromoldalú együttműködés Izraellel a K+F és a technológia területén, és még a jövőben – ha lehetséges – együttműködés a rakétavédelemben, beleértve az adaptált amerikai/izraeli rendszerek szállítását (szükség esetén az USA-ból).

Rijád jelezte, hogy mit kér az Izraellel való kapcsolatok rendezéséért cserébe

Hatalmas kéréseket fogalmazott meg Szaúd-Arábia Washington és Jeruzsálem felé.

Ugyanakkor nem lenne bölcs dolog a szaúdiaknak teljes és független nukleáris üzemanyagciklust, és olyan ígéreteket tenni, amelyeket a Kongresszuson nem lehet átvinni, mint például egy NATO-stílusú szerződés és teljes kollektív védelmi kötelezettségvállalás, mint amilyen a NATO alapító szerződésének 5. cikkében található.

Ami a polgári nukleáris technológiák terén való – talán akár háromoldalú – együttműködést illeti, sok mindent tehetünk, és ezt egy külön cikkben fogjuk kifejteni.

Cserébe a szaúdiak teljes körű, átfogó békemegállapodást biztosíthatnak az USA és Izrael számára, beleértve más országok (Malajzia, Indonézia, Pakisztán) tárgyalóasztalhoz ültetését is, szakaszos módszerrel, és természetesen nem szabad túlfűteniük az Iránnal való kapcsolataikat.

A kínai kérdés, amely a jelek szerint a találkozókon is szóba került, nagyon fontos az USA számára, különösen most, hogy Kína közvetített az Irán és a szaúdiak közötti megállapodásban. Ez úgy tűnik, „szálka az USA szemében”. Izraelnek teljes mértékben át kell vennie az amerikai megközelítést, és minden konfliktusban egyértelműen az amerikai oldalt kell választania, beleértve a Tajvannal való együttműködést is. Az Izraelben megkezdett szabályozási folyamatok azt jelzik, hogy ez a megközelítés kezd megvalósulni.

Jacob Nagel tartalékos dandártábornok a Foundation for Defense of Democracies (FDD) vezető munkatársa és a Technion légi- és űrkutatási karának vendégprofesszora. Korábban Benjamin Netanjahu miniszterelnök nemzetbiztonsági tanácsadója és a Nemzetbiztonsági Tanács (megbízott) vezetője volt.

Nagy ára lehet a békének Szaúd-Arábiával

Netanjahu hajlandóságot mutat a jelentések szerint, hogy elengedje egy korábbi tervét.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.