„Ma azokat, akik meg akarják védeni a nemi alapú jogokat, azokat a jogokat, amelyekért a feministák oly keményen küzdöttek, transzfób bigottként utasítják el”.
„Ha azt mondjuk, hogy „szélsőjobboldali szélsőségesség”, a legtöbb embernek a fasizmus jut eszébe. Talán Hitler, nácik és horogkeresztek. (…) Sokkal kevésbé valószínű, hogy a nők jogait védő feministák jutnak eszünkbe. Vagy az aggódó szülők, akik tiltakoznak a gyermekek szexualizálása és a könyvtárak transzvesztita felolvasóestjei ellen” – kezdi Joanna Williams, a magyarul is kapható Nők vs. feminizmus című könyv szerzője a Spiked oldalán megjelent cikkében.
„Hihetetlen, de mindkét csoport szerepel a brit Hope Not Hate kampánycsoport új jelentésében. A gyűlölet helyzete 2023: Rhetoric, Racism and Resentment (Retorika, rasszizmus és gyűlölet) című kiadványt „a szélsőjobboldali szélsőségesség mai brit helyzetéről szóló legátfogóbb és legelemzőbb útmutatónak” nevezik. Az átfogó az egyik szó erre. A jelentés részletezi mindazt és mindenkit, akit a jelentés szerzői nem kedvelnek, a GB News műsorvezetőitől a nemi kritikus feminista Kellie-Jay Keenig (más néven Posie Parker) – írja a szerző, aki szerint ez igazából nem „kutatás”, hanem egy kutatás, egy nagyon hosszú dühkitörés.
Williams leírja, hogy a jelentés a „szélsőjobboldali agitáció” példájaként emeli ki a Drag Queen Story Hour (Transzvesztita Királynők Mesedélutánja) rendezvények elleni tiltakozásokat. A jelentés a cikk szerint álságosan úgy írja le ezeket a transzvesztita rendezvényeket, hogy azok egyszerűen „nyilvános könyvtárakban tartott mesemondó foglalkozások a gyerekeknek”.
Mint írja a szervezet problémásnak bélyegzi azokat, akik megkérdőjelezik, miért olvasnak műmellű és hálós harisnyás férfiak olyan szívesen kisgyermekeknek.
„Soha nem fejtik ki pontosan, hogy mi a szélsőjobboldal abban, hogy nem akarják szexualizálni a gyerekeket, vagy hogy megvédik a hagyományos családi struktúrákat. Ha „szélsőjobboldalt” kiáltunk, úgy tűnik, nincs szükség további magyarázatra” – írja a szerző.
„A Hope Not Hate azt állítja, hogy a transzellenes retorika „egyre hangosabban és agresszívebben jelenik meg a szélsőjobboldalon”. És persze az, amit „transzellenes retorikának” nevez, lehet bármi, a valakinek a „helytelen azonosításától” kezdve a nők nemi alapú jogainak védelméig” – írja Williams.
A jelentés említi Kellie-Jay Keen-t, mint „transzellenes aktivistát”, aki „egyre inkább a szélsőjobboldal támogatására és nézeteinek átfedésére talál”. A feminista Keen arról ismert, hogy „nő: felnőtt emberi nő” szlogent rakja plakátokra.
„Ha a nő szótári definíciójának kiemelése már elég ahhoz, hogy valakit szélső-jobboldalinak bélyegezzenek, akkor tényleg szörnyű helyzetben vagyunk. A feminizmus az előző évszázad nagy progresszív ügye volt. Joggal vannak a mai napig ünnepelve azok a kampányok, amelyek azért harcoltak, hogy a nemek között egyenlőség legyen a gazdaságban, társadalomban, és politikában.
Ma azokat, akik meg akarják védeni a nemi alapú jogokat, azokat a jogokat, amelyekért a feministák oly keményen küzdöttek, transzfób bigottként utasítják el”.
– írja Williams.
„Egy évszázaddal ezelőtt a nőknek azt mondták, hogy nem nőies dolog követelni a választójogot vagy az egyetemre járást. A mai feministáknak a Hope Not Hate hasonló szervezetek azt mondják, hogy jobboldali dolog, ha nem üdvözöljük a női ruhába öltözött férfiakat a női öltözőkben, börtönökben és kórházi osztályokon” – írja Williams.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.