Ki és mit mondhat Izraelről?

A legfrissebb hírekért kövessen minket a Google-ön!

A Labour Against Antisemitism igazgatója szerint a zsidók elhallgattatása az anticionista ideológia különös sikere. Nem segíti a palesztinokat, és nem készteti Izraelt reformok végrehajtására — írja a Tett és Védelem Alapítvány honlapja.

Amikor Vivien Burke Twitter-fiókjának a tartalma nyilvánosságra került, kiderült, hogy a bejegyzései hangsúlyozottan Izrael-centrikusak, ugyanakkor azt állítja posztjaiban a brit munkáspárti tisztviselő, hogy „senki sem bírálhatja Izraelt”- írja Alex Hearn a The Jewish Chronicle honlapján. A Labour Against Antisemitism nevű brit szervezet igazgatója volt az, aki nemrég leleplezte Vivien Burke tweetjeit, „virulensen zsidóellenesnek” minősítette a tartalmait, és felszólította a Munkáspártot, hogy zárja ki őt a soraiból.

A tisztviselő „rágalomhadjáratot” emlegetett, ami kedvelt állítása az antiszemitáknak és akaratlanul is tartalmaz egy szemernyi igazságot, mert néhány embert valóban elhallgattak – fogalmaz Hearn, aki szerint érdemes egy pillantást vetni azokra, akik úgy tűnik, csodálatos módon megúszták a cenzúrát.

Az első a „gyűlöletmosók” csoportja, akik úgy vélik, Izrael csak úgy cselekedik, mintha jószándék vezérelné, miközben titokban önző, gonosz dolgokat művel. A törökországi és szíriai kurd régiókat sújtó közelmúltbeli pusztító földrengést követően Izrael azonnali mentési erőfeszítéseiről szóló híradások mellett azonnal megjelentek a zsidó állammal kapcsolatos elkerülhetetlen összeesküvés-elméletek is.

Néhányan azt képzelték, hogy Izrael valamilyen módon felelős a halálos áldozatok számáért, és imázsjavításra használja a romok alatt rekedt emberek megmentését.

Védett meggyőződés lehet az anticionizmus Angliában

A Munkáspárt inkább eltekintett a fegyelmi eljárástól egyik tagja ellen, aki az azzal fenyegetőzött, hogy beperli a pártot, amiért az anticionizmusa miatt diszkriminálta őt.

A liberális értékek pozitív hatásait Izraelben gyakran álnok hazugságként ábrázolják. A melegek jogait „rózsaszínmosásnak”, a nők jogait „lilamosásnak”, az ökológiai erőfeszítéseket „zöldmosásnak”, a vegán életmódot pedig „vegánmosásnak” nevezték. Az Al Jazeera arról számolt be, hogy a Radiohead izraeli koncertje „művészmosás”, a Jacobin magazin pedig arról, hogy az italipar „bormosás”, a Guardian pedig arról, hogy egy kerékpáros verseny „sportmosás” volt. Ez a megközelítés azt jelenti, hogy minden, amit Izrael tesz, erkölcstelennek vagy gonosznak értelmezhető.

Még a törvények betartása is bűncselekmény lehet. Egy izraeli, aki előadást tartott egy amerikai egyetemen, elmesélte, azért nevezte rasszistának egy professzor az izraeli védelmi erőket, mert nem erőszakoltak meg palesztin nőket

– idézi fel Hearn.

A szándékos képmutatók között említi Barcelona polgármesterét, aki az izraeli emberi jogok megsértésére hivatkozva a közelmúltban úgy döntött, hogy megszünteti Barcelona és Tel Aviv testvérvárosi kapcsolatát. Izraelnek megvannak a maga problémái, de a személyi, polgári és gazdasági szabadságjogok helyzetét 79 indikátor alapján globálisan felmérő Human Freedom Index azt mutatja, hogy Barcelonával kötött testvérvárosi megállapodások listáján a középső helyen végzett. Eközben a polgármester nem mondta fel Barcelona testvérvárosi megállapodásait Oroszország, Kína és Irán városaival.

A barcelonai városatyák nem kérnek a polgármester Izrael-ellenes döntéséből

Saját pártján kívül mindenki kihátrált a baloldali polgármester asszony mögül.

A sor az ENSZ-szel folytatódik, ahol állandó inkvizíció zajlik Izrael ellen. A saját pártatlansági szabályaikat megszegve a biztosok szélsőséges Izrael-ellenes álláspontokról és antiszemitizmusról értekeznek. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa (UNHRC) olyan rezsimeket foglal magában, amelyek a legrosszabb jogi helyzettel rendelkeznek, mint például Kína, amely mentességet élvez, miközben megszállottan elítéli Izraelt.

Az UNHRC még Izraelt is hibáztatta, amiért palesztin férfiak verték a feleségüket, ugyanakkor nem említi, hogy a hivatalos palesztin tévé rendszeresen helyet adott azoknak a műsorokat, amelyben prédikátorok oktatják a férfiakat, hogyan verjék a feleségüket.

Tehát kit tiltottak el attól, hogy Izraelről beszéljen? Valójában azok, akik megvédik magukat a zsidógyűlölettől – főleg a diaszpórában élő zsidók –, gyakran kénytelenek hallgatni. Nem lehet könnyen kritizálni az izraeli kormány cselekedeteit, ha folyamatosan harcolni kell azokkal az ostoba állításokkal, amelyek Izraelt egyedülállóan gonoszként kezelik, és a klasszikus antiszemitizmusba fordulnak. A legtöbb zsidó, aki támogatja Izrael létezését, és nem akarja, hogy nézetei eltorzuljanak, olcsó munícióval látja el azokat, akik le akarják bontani a zsidó államot.

Sok diaszpórában élő zsidó például ideges és dühös a legutóbbi izraeli kormány radikálisabb elemei miatt, olyannyira, hogy néhányan addig nem látogatnak Izraelbe, amíg le nem váltják őket. De hol van a hely ezen aggodalmak kifejezésére a nem-zsidó terekben, amikor Izraelt évtizedek óta illegitim fasiszta vagy náci jelzővel illetik?

A zsidók elhallgattatása az anticionista ideológia különös sikere – hangsúlyozza Alex Hearn.

Nem segíti a palesztinokat, és nem készteti Izraelt reformok végrehajtására. Ennek az ellenkezőjét éri el, mivel szurkol a gyűlöletnek és elhallgattatja a zsidó hangokat, megnehezítve a racionális kritika megfogalmazását.

A Palesztin Szolidaritás Kampánya (PSC) a közelmúltban digitális röpiratot tett közzé a közel 19 ezer követőjének, amelyben azt állította, hogy a cionisták (majdnem valamennyi brit zsidó) „rasszista kisebbség”, akik erkölcstelenek, őrültek és felelősek a „népirtásért”. A szervezet arra szólította fel az embereket, hogy a „cionistákat” rúgják ki állásukból. Ez a démonizáló és kirekesztő kampány az 1930-as évek Németországát idézi, és arra szolgál, hogy pontosan emlékeztessen bennünket, miért van szükség zsidó államra. Az Amnesty International arra használta a Valentin-napot, hogy Izraelt a „szerelem elleni háborúval” vádolja. Egy héttel később a Hulk színésze, Mark Ruffalo azt posztolta 8.3 millió követőjének, hogy Izrael „veszélyes a világbékét”.

„Igen, ezek után Izraelről már nem mondhatsz semmit”

– jegyzi meg a Labour Against Antisemitism igazgatója.

Spielberg szerint a növekvő intolerancia az oka az erősödő antiszemitizmusnak

A világhírű rendező szerint a gyűlölet és az antiszemitizmus kéz a kézben jár, nem lehet elválasztani egyiket a másiktól

“Ki és mit mondhat Izraelről?” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Az idióták, mindig másokban keresik a hibát, a helyet, hogy tükörbe nézzenek, és szembe köpjék magukat.

  2. „Nem segíti a palesztinokat, és nem készteti Izraelt reformok végrehajtására.”
    Területet a békéért! Aha… Az arabok valójában nem akarnak önálló palesztin államot.
    Ha nem Így lenne, 1948 és 1967 között már régen létre tudtak volna hozni egy ilyen államot.
    De hát akkor ezek a gazdag arab olajtermelő államok, olajdollárjaik milliárdjainak birtokában miért nem olvasztják be ezeket a palesztin menekülteket saját országaik lakosságába? Azért, mert politikai aduként tartogatják őket a menekülttáborokban Izraellel szemben, hogy a világ véleményét tartósan Izrael ellen hangolják és továbbra is szÍthassák Izrael ellen a „szent háború” tüzét.
    A „palesztin problémá”-nak tehát vallási háttere és oka van, amelyet felszÍnesen és csupán politikailag nem lehet megoldani. Csak az örök Isten oldhatja meg, mert Izrael Isten népe volt, ma is az, és az is marad mindörökre. Nem véletlen az sem, hogy az Úr Jézus Jeruzsálembe fog visszatérni ahol felállÍtja trónját.