Az orosz agresszióval szembeni ukrán védelmi háború nyugati támogatása nem valószínű, hogy orosz vereséget ér el. Ráadásul óriási teherré vált, ami veszélyezteti a Nyugat más kritikus stratégiai céljainak elérését – írja a The Brussel Times oldalán megjelent véleménycikkében Efraim Inbar professzor, a Jeruzsálemi Stratégiai és Biztonsági Intézet elnöke.
Inbar szerint Ukrajna területi térnyerései ellenére több okból is egyre világosabbá válik, hogy a háború nem fog véget érni a teljes ukrán területi integritás helyreállításával, ahogyan azt Volodimir Zelenszkij elnök követeli.
„A Krím és a Donbasz régió, ahol jelentős számú orosz nemzetiségű lakosság él, valószínűleg nem fog visszatérni ukrán fennhatóság alá” – véli a szakértő, megjegyezve, hogy Oroszország ereje továbbra is jelentősebb, mint Ukrajnaé, így a gazdasági nehézségek és a katonai problémák ellenére Oroszország valószínűleg nem fogja magát alávetni az ukránok feltételeinek.
Inbar szerint Putyin valószínűleg nem fogadja el a vereséget, ráadásul az Oroszország megalázására tett kísérlet sem bölcs és valószínűleg kontraproduktív lenne, ezért az ukránok által meghatározott győzelem nem érhető el.
„Ezzel szemben a Nyugat már elérte azt a stratégiai célt, hogy meggyengítse Oroszországot, és ezzel biztonságosabbá tegye a NATO keleti szárnyát.
Moszkva a jelenlegi körülmények között nem tudja lenyelni Ukrajnát” – jegyzi meg a professzor, hozzátéve, hogy a háború további folytatása árt a Nyugatnak, és veszélyezteti az autokráciákkal szembeni fölényének fenntartásáért zajló harcát.
Inbar úgy véli, hogy Jens Stoltenberg, a NATO főtitkárának nemrég homályosan megfogalmazott célkitűzése (az orosz győzelem megakadályozása) teret nyit a politikai kompromisszumról szóló tárgyalásoknak, amelynek szerinte az amerikai és az uniós diplomácia elsődleges feladatává kell válnia.
A professzor szerint ugyanis az ukrajnai háború eltereli a figyelmet az USA és a Nyugat előtt álló legnagyobb központi stratégiai kihívásról, ami Kína.
„Az Ázsiára való koncentrálás – az elmúlt három amerikai elnök által szorgalmazott stratégia – üres szlogen marad, mivel Ukrajna felemészti a Nyugat figyelmét és erőforrásait”
– írja Inbar, aki szerint Peking elégedetten figyeli a zűrzavart Kelet-Európában, köszönhetően annak, hogy a „stratégiai fókuszt nélkülöző” nyugati szövetség lépéseivel a kínai érdekeket szolgálja: gyengíti Moszkvát és erősíti a Pekinghez való közeledését.
A professzor úgy véli, nem világos, hogy a Nyugat meddig tudja még ellátni az ukrán harcoló csapatokat, mivel a nyugati lőszerkészletek gyorsan fogynak és a jelenlegi gyártósorok nem tudják azonnal pótolni az Ukrajnának küldött hadianyagokat, így az ukránok Oroszországgal szembeni ellenállóképessége minden bizonnyal idővel csökkenni fog.
„Ráadásul a nyugati szerepvállalás jelentősen csökkenti a képességét, hogy máshol háborút vívjon”
– tette hozzá a szakértő.
Inbar szerint a háborút lezáró diplomáciai megoldás megtalálásának kritikus fontosságú a nukleáris eszkaláció veszélye miatt. A professzor felhívta a figyelmet arra, hogy a Nyugat többnyire a kölcsönösen biztosított megsemmisítés (MAD) elvét vallja, amelynek központi tétele szerint a nukleáris küszöb átlépése elképzelhetetlen pusztító erejű atomháborúhoz vezet, ami jelentősen gátolja a nukleáris fegyverek használatát.
„Ezzel szemben Oroszország nukleáris doktrínája lehetővé teszi a nukleáris fegyverek fokozatos alkalmazását egy nagyszabású hagyományos háború keretében. Ezért a Nyugatnak komolyan kell vennie az orosz nukleáris fenyegetéseket, különösen akkor, amikor a katonai szerencséje a rosszabbra fordul” – mutat rá Inbar.
A szakértő meglátás, hogy a háború időtartama miatt a NATO-n belül kezdenek látszani már a kisebb repedéseket:
az európaiak és az amerikaiak között számos véleménykülönbség van, és a hideg tél csak felerősíti ezeket a transzatlanti feszültségeket.
„Az európai nézőpont különbözik az amerikaitól, mert a háború közelebb van a fővárosaikhoz, mint Washingtonhoz” – írja az izraeli szakértő, hozzátéve, hogy egy előre nem látható katonai eszkaláció az európai területen lenne, amelynek során a felkészületlen európai hadseregeknek kellene háborút vívniuk, és országaiknak olyan pusztulással kellene szembenézniük, mint amilyet most Ukrajna él át.
„Mindez azt jelenti, hogy az európaiaknak mindent meg kell tenniük az ukrajnai háború befejezése érdekében” – vonja le a tanulságokat Inbar, aki úgy látja, hogy bár Oroszország lenyűgöző nukleáris arzenállal rendelkezik, hagyományos hadserege rossz állapotban van, a NATO-országok GDP-je pedig a világgazdaság 45%-át teszi ki, ami körülbelül 18-szor nagyobb, mint Oroszországé, ezért szerinte az orosz katonai képességek gyengítésére tett további kísérletek aligha befolyásolják az európai és a globális erőegyensúlyt.
A szakértő szerint minél tovább tart a háború, annál több pénzre lesz szüksége a Nyugatnak Ukrajna újjáépítéséhez, amikor az ellenségeskedések végül befejeződnek.
„Mindezen okok miatt a bölcs Washingtonnak mindent meg kell tennie, hogy megtalálja a megoldást az ukrajnai háború befejezésére. Gyengéden nyomást kell gyakorolnia Kijevre, hogy elfogadja a politikai kompromisszumot” – teszi hozzá Inbar, aki úgy véli a kompromisszum mikéntjét még tisztázni kell, ugyanakkor szerinte Ukrajna finnlandizációja – egy olyan lehetőség, amelyet már a háború előtt is kellett volna követni – valószínűleg a legígéretesebb.
„Miközben Ukrajnának le kell mondania a NATO-tagságról, az EU-hoz való csatlakozását Oroszországnak el kell fogadnia. Sajnos, egyetlen állam sem menekülhet a geopolitika kényszere alól.”
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.