Szaporodnak a negatív előrejelzések, a cégek és polgárok megterhelése már elérte az elviselhetőség határát. A száguldó infláció, energiaárak, a bér-ár spirál sok cég számára a véget jelenti. Krisztina Koenen jelenti Németországból.
A német vállalatok olyan pesszimistán néznek a jövőbe, mint a felmérések kezdete óta sohasem. Az Ipari és Kereskedelmi Kamara felmérése szerint tagjainak többsége, 52 százalék abból indul ki, hogy helyzete 2023-ban még rosszabb lesz mint 2022-ben, holott már ebben az évben is hatalmas nehézségekkel kellett megküzdeniük. A megkérdezett cégeknek csupán 8 százaléka reménykedett abban, hogy üzleti lehetőségei javulni fognak. Martin Wansleben, a kamara elnöke szerint „a cégek attól tartanak, hogy a helyzet még tovább fog romlani”, és hozzátette: „Ez a legnegatívabb eredmény 1985 óta, amikor elkezdtük a felméréseket”.
A pesszimizmus fő oka a speciális német energiafordulat, melynek további folytatásához a szocdem-zöld-szabaddemokrata koalíció az előrelátható gazdasági és jóléti következmények ellenére görcsösen ragaszkodik:
Történjék bármi is, a három még megmaradt atomerőművet 2023 áprilisában lekapcsolják, a szénerőművek teljes lekapcsolását még egyszer nyolc évvel előbbre hozták, a tervek szerint 2030-ban már egyetlen szénerőmű sem fog működni.
A cégek 82 százaléka az energiaárakat nevezte meg, mint legnagyobb üzleti kockázatot. Ezért sokuk számára újra téma az elvándorlás. Megmutatkozott az is, hogy a külföldön termelő és működő cégek sokkal optimistábban ítélték meg a helyzetet, mint a kizárólag németországiak. További rizikófaktorok a szakemberhiány és az infláció, valamint a minimálbér megemelése miatt gyorsan emelkedő bérköltségek. Erre még visszatérünk.
A cégek aggodalmai jogosak. Októberben az infláció elérte a 10,4 százalékot, és 2023-ban a gazdasági kutatóintézetek egységes prognózisa szerint tovább fog emelkedni. Az árak utoljára 1948-ban, a márka bevezetése után emelkedtek ehhez fogható iramban, amikor a legendás gazdasági miniszter Ludwig Erhard megszüntette az árkorlátozásokat.
Az infláció fő forrása az energiaárak emelkedése: azok 43 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel ezelőtt. Drámaian, 20,3 százalékkal emelkedtek az élelmiszerárak.
A nagy gazdasági kutatóintézetek szintén rendkívül pesszimistán tekintenek a jövőbe. A hallei Institut für Wirtschaftsforschung 2023-ra a bruttó hazai termelés 1,4 százalékos csökkenését várja. „A privát háztartások kénytelenek lesznek fogyasztásukat csökkenteni, ami a termelés visszaeséséhez fog vezetni”, mondta Oliver Holtemöller, az intézet helyettes vezetője. A kieli Institut für Weltwirtschaft ugyanígy látja a helyzetet: „Az energiaimport magas ára egy konjunkturális lavinát fog elindítani, amely főleg az energiaigényes és a fogyasztási piacra termelő üzemeket fogja keményen súlytani.”
Az energiaimport előreláthatólag már ebben az évben 123 milliárd eurót fog felemészteni, 2023-ban ez az összeg 136 milliárdra fog emelkedni. A drága energiaimport azt jelenti, hogy a kigazdálkodott jövedelmek egyre nagyobb részét kell külföldre átutalni, ennek következtében ez a pénz hiányzik a fogyasztásból és csökkenti az energiaintenzív cégek jövedelmezőségét. Mindez ahhoz vezet, hogy a vásárlóerő 4,1 százalékkal fog csökkenni. Ehhez fogható gyors ütemű elszegényedésre az újraegyesítés óta nem volt példa.
A külkereskedelmi mérleg ennek megfelelően negatív irányba fejlődik: 2019-ben az exporttöbblet még a bruttó hazai termelés 6,2 százalékát tette ki, 2022-ben már csak 2,9 százalékát, és 2023-ban 2,7 százalékra fog tovább csökkenni. Egyre több cég költözik el részben vagy egészben olyan országokba, ahol az energiaárak a németnél kedvezőbbek.
Néhány nappal ezelőtt jelentette be a BASF, a világ egyik legnagyobb vegyipari vállalata, hogy az energiaárak és az unió fojtogató szabályozása miatt termelési központját Európából Kínába fogja áthelyezni, ahol már épül az új cégközpont.
A BASF eddigi központjában, Ludwigshafenban nagyszabású munkaerőleépítés indul.
A csődbe ment és fizetésképtelen cégek száma augusztusban 6.6 százalékkal volt magasabb, mint az előző hónapban, szeptemberben számuk 34 százalékkal tovább emelkedett. Köztük van az autóipar sok beszállítója, amelyeknek a kierőszakolt elektromobilitás következtében eltűnt a piacuk. Százával csuknak be a pékségek, hentesboltok, tisztítók, vendéglők. Az utóbbiak helyzete különösen nehéz: Egyrészt őket is sújtják az energiaárak, a szárnyaló élelmiszerárak és a radikálisan megemelt minimálbér, másrészt kevesebb vendég jön, és aki jön, az inkább zöldséglevest, mint bélszínt rendel.
De a cégösszeomlásoknál mindenütt nagy szerepet játszik a minimálbér. Október elseje óta – hála a kormány szociális érzékenységének – 12 euróra emelték a minimálbért, ez 15 százalékos béremelésnek felel meg. Az alapbér ilyen nagymértékű megemelése nyomást gyakorol a többi fizetésre, miközben a vállalatok az infláció miatt amúgy is egyre erősebb bérkövetelésekkel néznek szembe.
A gazdasági szakértők már most figyelmeztetnek, hogy az alapbér megemelése a bér-ár spirál beindulásához fog vezetni, még jobban fel fogja pörgetni az inflációt, és ezért még több cég fog a költségek nyomása alatt kapitulálni.
Így vezet a szociális érzékenység a munkanélküliségbe.
De mindezek az előrejelzések, amelyekről szó volt, azon alapulnak, hogy a tél nem lesz különösebben hideg, és sikerül a gázfogyasztást jelentősen csökkenteni, vagy ahogy a gazdasági és klímaügyi miniszter Robert Habeck mondta: „Ha a gázmegtakarításnál minden jól megy, és szerencsénk lesz az időjárással, akkor meg van annak az esélye, hogy jól átvészeljük a telet.” Vagyis oda jutottunk, hogy Európa most még legnagyobb gazdaságának jövője attól függ, hogy milyen lesz az idő lesz télen. Miután sem atom- sem szénerőművek nem működhetnek tovább a zöldek akaratának megfelelően, csak a gáz marad mint egyetlen megbízható energiaforrás, és persze a kormány továbbra is lelkes híve az állítólag az oroszokat károsító, de inkább öngyilkos gázembargónak.
De mi lesz akkor, ha a zöldek által fantáziált globális felmelegedés ezen a télen valamilyen véletlen folytán nem következik be, és a renitens polgárok és cégek nem csökkentik minimum 20 százalékkal a gázfelhasználásukat?
A gazdasági kutatóintézetek drámai képet festenek. 7,9 és 14 százalék közötti gazdasági visszaesésre számítanak 2023-ban, de még 2014-ben is 4,2 százalékkal zsugorodna a gazdasági teljesítmény, sőt, az első negyedévben még akár 15 százalékkal is. Egy ehhez hasonló válságra a szövetségi köztársaság létezése óta nem volt példa. A legnagyobb kockázatot a gáz hozzáférhetősége jelenti. „Ha a felhasználás nem a várt mértékben csökken, akkor a gáz állami elosztása lesz a következő lépés, és a cégeknek csökkenteniük kell a termelést”, írják a közgazdászok. Ennek pedig beláthatatlan következményei lennének a jólétre, a keresetekre és a munkapiacra, és ennek alapján nagy valószínűséggel a szociális és politikai stabilitásra is.
A fenyegető veszélyeknek eddig semmilyen kihatása sem volt a kormánykoalíció politikájára, fordulatnak nyoma sincs. Aki ismeri a német történelmet, annak ez a tartás ismerősnek tűnhet.
Borítókép: EPA/CLEMENS BILAN
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.