II. Erzsébet brit királynő a Közel-Kelet nagy részét bejárta, de Izraelbe soha nem látogatott el. Miért volt ez így?
A trónon töltött 70 éve alatt Erzsébet brit királynő sokat utazott, és sok országot meglátogatott – a Nemzetközösség szinte valamennyi országát. Nem kevesebb mint 27 alkalommal látogatott el Kanadába, és miután betöltötte az 50. életévét, már 43 különböző országba látogatott el.
Járt Jordániában, Egyiptomban és más közel-keleti és észak-afrikai országokban – de Izraelben soha.
Az 1984-es jordániai látogatását követően a királynő a The New York Times beszámolója szerint némi riadalmat keltett a brit zsidók körében. A palesztinok helyzetével kapcsolatos szimpatikus megjegyzései és az izraeli intézkedések látszólagos helytelenítése nem csak a brit zsidók körében keltett megborzongást.
Mindezek ellenére eléggé jóindulatú volt az izraeliekkel szemben ahhoz, hogy fogadta Chaim Herzog és Ezer Weizman akkori elnököket, és tiszteletbeli lovaggá ütötte Simon Peresz volt elnököt.
Herzog valóban meghívta őt Izraelbe, és bár maga a királynő soha nem jött el, férje, Edinburgh hercege, fiai, Edward herceg és Károly herceg, valamint unokája, Vilmos herceg mind külön-külön eljöttek Izraelbe. Az egyetlen hivatalos látogatás azonban Vilmos hercegé volt.
Általánosan elterjedt nézet volt, hogy a brit külügyminisztérium az arab bojkottoktól való félelmében azt tanácsolta a királynőnek, hogy ne látogasson el Izraelbe,
de a királynő még azután sem jött el, hogy már nem kellett igazán tartani a bojkottoktól és az olajembargótól.
Erzsébet királynő kapcsolata a brit zsidósággal
A brit zsidó közösséggel való kapcsolata jó volt, és a viszonylag közelmúltban nemesi rangra emelte Immanuel Jakobovits főrabbit és utódját, Jonathan Sacks főrabbit, és számos más brit zsidót lovaggá ütött.
Mindig elfogadta Izrael Egyesült Királyságba akkreditált nagyköveteinek megbízólevelét is, köztük Izrael brit származású nagyköveteinek, Jehuda Avnernek és Daniel Taubnak a megbízólevelét, akik brit akcentussal beszéltek hozzá.
Jakobovits bárónő, akit zsidó körökben előszeretettel „Lady J”-ként emlegettek, azt szokta mesélni, hogy valahányszor őt és a főrabbit meghívták egy állami vacsorára a palotába, az új, korábban soha nem használt edények ugyanolyanok voltak, mint amelyet a többi vendégnek is felszolgálták.
A menüt átadták egy kóser vendéglátósnak, aki olyan kóser ételt készített, amely megegyezett azzal, amit az összes többi vendégnek felszolgáltak.
Külön érdekesség a történetben, hogy a tányérjukon lévő adagok mindig nagyobbak voltak, mint a többi vendég tányérján lévő adagok, ugyanis a kóser vendéglátós egyszerűen nem tudta rávenni magát, hogy a főrabbinak kisebb adagot adjon.
