Gordon G. Chang Kínával foglalkozó újságíró szerint egyre több jel mutat arra, hogy Kína maoista elszakadás felé halad, amelynek súlyos következményei lehetnek a világ számára.
Augusztus 12-én Kína öt legnagyobb állami tulajdonú vállalata bejelentette, hogy a New York-i tőzsdéről kivonja részvényeit. A vállalatok az önkéntes kivezetések indokaként a kereskedés alacsony volumenére hivatkoztak, de Peking nyilvánvalóan arra kényszerítette a vállalatokat, hogy elhagyják az Egyesült Államokat. A kínai tisztviselők eltökéltek abban, hogy megakadályozzák, hogy külföldi felek hozzáférjenek a vállalati adatokhoz. Ehelyett Peking a hazai kínai tőzsdéken történő ajánlattételt támogatja – olvasható a Newsweek cikkében.
Gordon G. Chang szerint a lépés azért jelentős, mert Hszi Csin-ping kínai vezető, miközben a globalizáció vezető bajnokának nevezi magát, valójában elvágja Kína kapcsolatait a világgal, megfordítja Teng Hsziao-ping a kommunista Kína „második generációs” vezetőjének és Mao Ce-tung „reform és nyitás” politikáját.
„Hszi a társadalom egyetlen aspektusát sem hagyja érintetlenül, és keményen igyekszik felszámolni a külföldi befolyásokat Kínában. Céljának előmozdítása érdekében a Négy Bizodalmat hirdeti, amelyek közül az utolsó a kínai kultúrába vetett bizalom. A „kulturális bizalom” ma már beszédeinek állandó témája. A gyakorlatban a kínai dolgok látszólagos támogatása egy olyan kampánynak bizonyult, amely legitimálja – sőt dicsőíti – az idegengyűlöletet” – írja Chang.
A cikk leírja, hogy a kormány által támogatott kampányok többek között a kereszténységet is támadták. Az ateista Hszi Csin-ping azonban nem csak a nyugati vallást veszi célba.
A Mikulás és más, külföldi ünnepekhez kapcsolódó világi szimbólumok is a célkeresztben vannak. A rajzfilmfigurák sincsenek biztonságban. Micimackót például úgy kezelik, mint egy bűnözőt. Lehetne azt állítani, hogy Micimackó betiltása politikai eredetű, mivel a kínai netezők Hszi elnököt a kövér medvéhez, Obama elnököt pedig a karcsú Tigrishez hasonlították egy fényképen, amelyen a két vezető egy 2013-as csúcstalálkozón szerepel.
„Hszi Kínájában pedig egyetlen külföldi könyv sem elég jó. Xi korlátozta a külföldi gyerekkönyvek forgalmazását, remélve, hogy megállítja az „ideológia beáramlását”. Kína, nem meglepő módon, megszüntette a legtöbb csereprogramot akadémikusai és a más országokban dolgozók között. Sőt, a külföldi tanárokat kiutasítják a kínai intézményekből – még az állítólag autonóm „különleges közigazgatási régiókban” működő intézményekből is. A Makaói Tudományos és Technológiai Egyetemen például a szabadságra távozott külföldiek gyakran nem térhetnek vissza az egyetemre tanítani” – írja a szerző, aki olyan esetről is beszámol, mikor egy külföldivel közölték mikor megpróbát felszállni a visszatérő járatra, hogy a vízumát törölték.
A szerző szerint a rezsim átfogó törekvése a kulturális tisztaságra azt jelzi, hogy a katasztrófa már sarkon ólálkodik. Kína császári történelme során az uralkodók mindig megszakították a kapcsolatot a külvilággal, amikor úgy gondolták, hogy a külfölddel való kapcsolat veszélyezteti az uralmukat.
A cikk felidézi, hogy Mao Ce-tung, a császári történelemből merítve, a „bambuszfüggönnyel” lezárta Kínát, és szabadon azt tett, amit akart, abnormális programokba kezdett. Például az 1966-ban kezdődő, kegyetlenül idegenellenes kulturális forradalom, az évtizedes kampány több millió embert ölt meg, majdnem megsemmisítette a kommunista kínai államot, és évtizedekkel visszavetette az országot.
A szerző szerint az a nagy kérdés, hogy Hszi egy átmeneti visszahúzódást támogat a világtól, vagy teljes maoista elszakadást.
A Newsweeknek nyilatkozó szakértő szerint Hszi és a pártállam úgy döntött, hogy politikai érdekei megkövetelik az amúgy is szelektív „nyitás” korlátozását, akár Kína elszigetelődésének árán is”. S ez nem egy pillanatnyi visszalépést fog jelenteni.
„A múltban a kínai uralkodók elszigetelődéseikkel csak Kínának ártottak. Ezúttal azonban Hszi Csin-ping nem zárhatja el az összekapcsolt Kínát anélkül, hogy az ne érintené a világot is. Kína katasztrófája minden valószínűség szerint a világ katasztrófájává válik” – zárja Chang.
Fotó: Unsplash
