Egy biztos – Dennisz Desyatnik élete nem unalmas, sőt, filmbe illő. Fiatalon alijázott, bevonult a különleges erők kommandós egységébe, majd később az ország egyik leghírhedtebb bűnbanda vezetőjének testőreként dolgozott. Nemrég sebesülten tért vissza Ukrajnából, miután a háború elején csatlakozott a harcokhoz, és egy hírszerző kommandós alakulatot hozott létre az oroszok elleni harcban.
A 45 éves Desyatnik 26 évvel ezelőtt alijázott Üzbegisztánból. 14 évig szolgált az izraeli biztonsági erőknél; először az izraeli hadseregben, majd a határrendőrség jeruzsálemi titkos egységében és az izraeli rendőrség különleges járőrszolgálatában Tel-Avivban. Ma Haifában él ukrán származású izraeli feleségével és öt gyermekükkel.
Desyatnik 14 év szolgálat után úgy döntött, hogy elhagyja a rendőrséget, és Amir Molner testőre lett, akit Izrael egyik legveszélyesebb maffiózójának tartanak.
Közben Desyatnik, aki egyébként lőfegyveroktató is, profi bokszolással is foglalkozott, és a hadseregben harci szolgálatra készülő tinédzsereknek tartott előkatonai kiképzést.
Az ukrajnai háború február végi kitörésével Desyatnikot feleségének Ukrajnában élő rokonai keresték meg, akik elmondták neki, hogy féltik az életüket, mert az oroszok csapdájába estek, és segítséget kértek a kijutáshoz.
Desyatnik nem habozott, és elindult Ukrajnába, megígérve feleségének, hogy egy hét múlva visszatér.
Miután megérkezett Kelet-Európába, és szemtanúja lett a vérengzés mértékének, rájött, hogy meg kell szegnie ígéretét.
„Az oroszok gyerekeket gyilkoltak és nőket erőszakoltak meg. Nagyon nehéz volt ezt látnom” – mondja.
Desyatnik azt mondja, önként jelentkezett az ukrán fegyveres erők különleges hírszerző egységébe, amely hasonlít az izraeli hadsereg elit egységéhez, a Szájeret Mátkálhoz.
Szabadkezet kapott, és az egység néhány harcosával – köztük több ukrán származású izraelivel és egy korábban Afganisztánban harcoló izraeli amerikaival – önálló alakulatot hozott létre.
Desyatnik azt mondja, hogy ő és társai főleg gerillaharcot folytattak, beszivárogtak az oroszok által ellenőrzött területre, és csapást mértek Putyin erőire.
„Több tankot, páncélozott személyszállítót, egy helikoptert és egy katonai teherautót semmisítettünk meg, és több száz harcost iktattunk ki. Kemény harcok voltak, negyven bajtársunkat vesztettük el”
– mondja.
Az egységnek az orosz erőkkel vívott egyik leghevesebb csatája során Desyatnikot eltalálták a lábán. Miután ellátást kapott, felépült, és a fájdalom ellenére tovább harcolt.
Négy hónapnyi harc után tért vissza Izraelbe és lőfegyver-oktatói állásába.
„Nagyon hiányzott a feleségem és a gyerekeim, gondoskodnom kellett róluk” – mondja. „Ukrajnában nem kaptam fizetést. Minden önkéntes volt”.
Desyatnik azt mondja, hogy ő és fegyvertársai elismeréseket kaptak az ukrán kormánytól.
Elmondása szerint az ukrán tisztek még mindig hívogatják, és kérik, hogy térjen vissza. Azt mondja, hogy pénzért még el is vállalná, hiszen családját el kell tartania.
Desjatnik szerint Ukrajna végül győzni fog annak ellenére, hogy katonailag alulmarad Putyin megszálló erőivel szemben.
„A harci kedvük sokkal nagyobb, mint az oroszoké. Gyengébb ugyan a felszerelésük és hiányoznak a profi parancsnokok, de az oroszokkal ellentétben ők a hazájukért harcolnak”.
