„A munkásosztálybeli emberek népfelkelése az elit és annak értékei ellen zajlik – és ez az egész világon átível. A közép- és alsóbb osztályok egyre nagyobb ellenállást tanúsítanak azzal szemben, amit Rob Henderson az elit „luxushitének” nevezett, mivel a hétköznapi emberek felismerik, hogy ez milyen károkat okoz nekik és közösségeiknek” – írja Ralph Schoellhammer a bécsi Webster Egyetem közgazdaság- és politikatudományi tanszékének adjunktusa a Newsweek véleményoldalán.
A cikk rámutat, hogy már februárban is voltak kezdeti jelek, amikor a kanadai kamionos konvoj a munkásosztálybeli kamionsofőröket állította szembe az egyre szigorúbb COVID-19 politikát követelő „laptop-osztállyal”. De a szerző szerint ez vezetett Virginia állam kormányzójának, Glenn Youngkinnak a győzelméhez is, aki a szülők oktatási jogaiért indult, és mind a külvárosokban, mind a vidéki területeken győzelmet aratott. Most pedig Hollandiában is ez játszódik le a szerző szerint, ahol a gazdák tiltakoznak az őket tönkretevő új környezetvédelmi döntések ellen.
„Több mint 30 000 holland gazda tiltakozott a kormány ellen az új nitrogén-határértékek miatt, amelyek értelmében a gazdáknak a következő nyolc évben akár 70 százalékkal is radikálisan csökkenteniük kell nitrogén-kibocsátásukat. A gazdáknak kevesebb műtrágyát kellene használniuk, és még az állatállományukat is csökkenteniük kellene. Míg a nagy mezőgazdasági vállalatoknak hipotetikusan megvannak az eszközeik arra, hogy teljesítsék ezeket a célokat, és át tudnak állni a nitrogénmentes műtrágyákra, addig a kisebb, gyakran családi gazdaságok számára ez lehetetlen” – írja a közgazdász.
A szerző rámutat, hogy az új környezetvédelmi előírások olyan szélsőségesek, hogy sokakat kényszerítenének a bezárásra, köztük olyanokat is, akiknek a családja három vagy négy generáció óta gazdálkodik.
A cikk beszámol róla, hogy tiltakozásul a gazdák utcákat zárnak el, és megtagadják termékeik szállítását az áruházláncoknak. Ez komoly hiányt okozott többek között tojásból és tejből.
„De a hatások globálisak lesznek. Hollandia a világ második legnagyobb mezőgazdasági exportőre az Egyesült Államok után, ami az alig 17 millió lakosú országot élelmezési nagyhatalommá teszi. A globális élelmiszerhiány és az emelkedő árak miatt a holland gazdák szerepe a globális élelmiszerláncban még soha nem volt ilyen fontos.
De ha azt gondolná az olvasó, hogy a holland kormány ezt figyelembe veszi, és biztosítja, hogy az emberek ételt tehessenek az asztalra, téved; amikor a holland kormánynak felajánlották, hogy választania kell az élelmezésbiztonság és az „éghajlatváltozás” elleni fellépés között, az utóbbi mellett döntött”
– mutat rá a közgazdász.
A szerző leírja, hogy a holland kormány teljes mértékben tisztában van azzal, hogy amit a gazdáktól kér, az soknak az egzisztenciájuk elvesztését fogja jelenteni. Leírása szerint a kormány eredetileg azt tervezte, hogy lassabb ütemben halad – egészen addig, amíg egy környezetvédelmi csoportok által 2019-ben indított per ki nem kényszerítette a menetrend felgyorsítását.
„A mezőgazdasági ágazat tagjainak reakciója 2019 óta masszív és folyamatos volt, de a COVID-19 járvány kitörése lehetővé tette Mark Rutte miniszterelnök kormánya számára, hogy 2020-ban és 2021-ben betiltsa a tiltakozásokat. Az idén újra fellángoló tüntetésekkel a hatóságok is agresszívabb megközelítésre váltottak. Voltak letartóztatások, sőt, a rendőrség figyelmeztető lövéseket is leadott a gazdákra, az egyik majdnem megölt egy 16 éves tüntetőt” – írja a cikk.
A szerző arra is rámutat,
hogy a hollandok nem a kormányukkal szimpatizálnak, hanem a gazdáikkal.
A jelenlegi közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a mindössze három évvel ezelőtt az új szabályozásra válaszul alakult Gazdák Politikai Pártja, ha ma tartanák a választásokat, 11 helyet szerezne a parlamentben (jelenleg csak egy mandátummal rendelkezik). A holland halászok szövetsége nyilvánosan is csatlakozott a tiltakozáshoz, és a halászok „Eendracht maakt Kracht” feliratú táblákat tartva blokád alá vették a kikötőket: Az egység erőt teremt.
„De míg a hollandok a gazdák oldalán állnak, addig a holland elit hasonlóan viselkedik, mint Kanadában és az Egyesült Államokban, és nem csak a kormányban lévők. A média nem hajlandó beszámolni a tüntetésekről, és ha mégis, akkor a gazdákat szélsőségeseknek állítják be”
– írja a közgazdász.
„Végső soron fennáll a veszélye annak, hogy az éghajlat-politika azt teszi majd Európával, amit a marxizmus tett Latin-Amerikával. Egy olyan kontinens, ahol minden feltétel adott a széles körű jóléthez és az egészséges környezethez, ideológiai okokból elszegényedik és tönkremegy. A végén mind az emberek, mind az éghajlat rosszabbul jár majd”
– zárja Ralph Schoellhammer.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.