1944. június 6-án kezdődött meg a második világháborúban a történelem legnagyobb partraszállási hadművelete, amikor a D-napon az angolszász szövetségesek Normandiában megnyitották a második frontot.
Halogatták a második front megnyitását
A háborút 1939. szeptember 1-jén kirobbantó német Führer, Adolf Hitler két év alatt szinte egész Európát ellenőrzése alá vonta. A Nagy-Britannia elleni invázióról 1941 végén tett le végleg, s Európa nyugati partvidékén kiépíttette a Norvégiától Spanyolországig húzódó erődrendszert, az Atlanti Falat.
A Szovjetunió ellen hadüzenet nélkül, 1941. június 22-én megindított német támadás után a szovjet vezető, Joszif Sztálin újra és újra követelte a második front megnyitását Franklin D. Roosevelt amerikai elnöktől és Winston Churchill brit miniszterelnöktől, hogy ezzel német csapatokat vonjanak el a keleti frontról.
Az angolszász szövetségesek ezt halogatták, majd 1943-ban Szicíliában szálltak partra, a hadműveletre csak 1944 nyarán került sor, amikor a keleti fronton már a Vörös Hadsereg kezében volt a kezdeményezés.
Az invázió meglepte a németeket, holott számítottak rá, csak máshol.
A Führer szilárd meggyőződése volt, hogy a szövetségesek a La Manche csatorna legkeskenyebb részén, Calais térségében fognak próbálkozni és így is készült (azaz nem készült) fel.
Az angolszászok fontolgatták is ezt a lehetőséget, majd felmerült bennük az ötlet: hitessék el a németekkel azt, amit azok hinni akartak. A cél érdekében soha nem létezett hadcsoportot találtak ki, amelynek még fantomtáborokat is építettek Délkelet-Angliában, s ilyen információkat szivárogtattak a német kémeknek.
Házi őrizetben
Az Overlord hadművelet terveinek kidolgozása a legszigorúbb biztonsági intézkedések közepette folyt, így például a tervezésben résztvevő tiszteket végig házi őrizetben tartották.
A közismert „D Day” elnevezésben a D az angol day, azaz nap szó rövidítése, amellyel hagyományosan egy pontosan nem ismert időpontban kezdődő hadművelet dátumát jelölik.
Az időjárási előrejelzések a legalkalmasabbnak a június 5-7. közti időszakot jelölték meg, s jóllehet a tenger viharos volt, Dwight D. Eisenhower amerikai tábornok, a szövetséges erők főparancsnoka június 5-én úgy döntött, hogy másnap végrehajtják a partraszállást.
A tengerészeti hadműveletek parancsnoka Sir Bertram Ramsey, a partraszálló erők parancsnoka Bernard Montgomery tábornok volt. A szövetségesek kezére játszott, hogy a német védelem parancsnoka, Rommel tábornok hazautazott ötvenedik születésnapját ünneplő feleségéhez, a Caen közelében összevont páncéloshadosztály parancsnoka pedig az éjjelt Párizsban, szeretőjénél töltötte.
Kódolt üzenet
A „leghosszabb nap” valójában már 1944. június 5-én késő este megkezdődött:
a BBC kódolt üzenetet sugárzott, utasítást adva a francia ellenállási mozgalom szabotázsakcióinak megkezdésére.
Éjféltől a légierő 1200 bombázógépe mintegy 5000 tonna bombát dobott le a Le Havre-tól Cherbourgig terjedő atlanti partvidékre, majd éjfél után két órakor több hullámban 23 ezer ejtőernyőst dobtak le, hogy hídfőállásokat teremtsenek, az első felszabadított franciaországi épület egy kávézó volt a benouville-i híd közelében.
Hajnali négy órakor a partraszállási körzetek elé ért a történelem legnagyobb flottája, 1213 hadihajó, 4216 csapatszállító, 736 ellátó hajó és 864 kereskedelmi hajó. A parti német állásokra nyitott zárótűz után, reggel fél hétkor megkezdődött a partra szállás az Omaha, Utah, Gold, Juno és Sword elnevezésű partszakaszokon, a nap végéig 132 ezer szövetséges katonát tettek a partra.
Őket 12 ezer repülő fedezte, német részről mintegy 30 ezer katona és 500 repülőgép próbált ellenállni. Az inváziós erőkkel tartott a híres fotóriporter, a magyar Robert Capa is, aki négy tekercset fotózott el, de a 106-ból csak 11 szemcsés képe maradt használható. Ma sem tudni, szándékosan „mozdította be” gépét, vagy a balul sikerült előhívás felelős az elmosódott fotókért, a világ számára mindenesetre ezek jelentik a D-napot.
Tanácstalanság lett úrrá a német főhadiszálláson
Az invázió hírére tanácstalanság lett úrrá a német főhadiszálláson.
A szokása szerint késő délelőttig alvó Führer, aki előbb még Sztójay Döme magyar kormányfővel is tárgyalt, csak délután adta ki a parancsot, hogy az ellenséget még a hídfőállásban semmisítsék meg.
Ahhoz viszont nem járult hozzá, hogy a páncélos tartalékot ide irányítsák, mert az igazi csapást máshol várta. A szövetségeseknek június 6-án estére sikerült mintegy 80 kilométeres szakaszon öt hídfőállást létrehozniuk, ahol folyamatosan tették partra a katonákat és a felszerelést.
A németek két koncentrált ellentámadása összeomlott, a szövetséges légierő napokon belül megszerezte a korlátlan légi fölényt a nyugati fronton.
Bár az első napra kitűzött célokat csak részben sikerült elérni: a stratégiai fontosságú Cabourg és Caen városát nem tudták elfoglalni, s a hídfők között sem volt kapcsolat, a veszteség az előzetesen becsült 40 ezer főnél jóval alacsonyabb, mintegy tízezer fő volt, közülük négyezernél többen szerepeltek a halottak listáján.
Ezt a cikket szerkesztőségünk az ünnep beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
