Az UnHerd brit riportere Morvaországban járt, ahol egyre megosztottabbak az emberek az ukrán menekültekkel kapcsolatban.
Sokak számára az ukrajnai háború egyik legnagyobb meglepetése az volt, hogy olyan országok, mint Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és a Cseh Köztársaság, amelyeket korábban elszigetelődési hajlamuk miatt bíráltak, humanitárius nagyhatalmakká váltak, és menekültek millióinak nyújtottak segítséget – írja az UnHerd oldalán William Nattrass.
Azzal érveltek, hogy a meleg fogadtatás annak tulajdonítható, hogy a menekültek „ugyanabba a civilizációba” tartoznak, mint a befogadóik. Ám ha a felszínt megkarcoljuk, világossá válik, hogy ez az érvelés csak egy bizonyos határig tart.
A cikk írója nemrég Morvaországban járt, ahol többen elmondták neki, hogy „a televízióban azt mondják, hogy tízből kilenc cseh szeretné befogadni a menekülteket. Itt mindenki azt mondja, hogy „én vagyok a tízes számú”.
A Cseh Köztársaságban már régóta jelentős ukrán jelenlét van – írja a cikk. A háború előtt az ukránok voltak az ország legnagyobb külföldi kisebbsége, akikre sajátos sztereotípiák vonatkoztak. Rosszul képzett, olcsó munkaerőnek tartják őket, így a Cseh Köztársaság „baloldaliak” körében valószínűleg tovább forrong a harag, amikor újabb százezrek érkeznek. Egy másik sztereotípia a szervezett bűnözéssel kapcsolatos: Az ukrán maffiacsoportokról ismert, hogy védelmi pénzt szednek ki a bevándorlóktól, cserébe a dokumentumok, a szállás és a munka megszerzésében nyújtott segítségért.
Az ilyen általánosítások az ukránok nyugatra irányuló menekülése közepette nagyrészt félre lettek téve. A politikai elégedetlenség első morajlása azonban már most megmutatkozik: Andrej Babiš volt miniszterelnök és jelenlegi ellenzéki vezető azt állítja, hogy a kormány „a menekülteket előnyben részesíti a polgárainkkal szemben”. Petr Fiala miniszterelnöki hitetlenkedve kérdezte: „Mit akar Babiš úr, mit tegyünk?Hagyjuk őket az utcán?”
Pedig még a teljes szívvel támogatást nyújtó csehek is csak időhöz kötötten teszik ezt. Egy felmérés szerint a csehek 60 százaléka úgy gondolja, hogy a menekülteknek nyújtott segítségnek csupán néhány hónapra kellene korlátozódnia.
Eközben csak egynegyedük gondolja úgy, hogy az ukránoknak segélyt és segítséget kellene kapniuk a lakhatásukhoz. Tizennyolc százalék azt állítja, hogy negatívan vélekedik az ukránokról, de egyelőre hajlandó félretenni előítéleteit, míg hat százalék jelezte, hogy fenntartás nélkül negatív véleményt fogalmazott meg.
Eközben a menekültválság cseh gazdaságra gyakorolt hatásával kapcsolatos előrejelzések azt mutatják, hogy a megítélés innen már csak egy irányba változhat. Az infláció elleni küzdelem jegyében gyorsan emelkedő kamatlábak miatt az emberek hirtelen úgy találják, hogy nem tudnak jelzáloghitelt felvenni; ez nem túl kedvező kontextus a lakás- és bérlakáspiacra hirtelen érkező több százezer ember számára.
Egyre több jel utal arra, hogy a háborúval kapcsolatos hozzáállás újabb választóvonallá válik a liberális városiak és a konzervatívabb vidéki csoportok között.
A kisvárosokban és falvakban a menekültválsággal kapcsolatos negatív vélemények a Nyugatnak az ukrán-orosz konfliktusban játszott szerepével kapcsolatos szélesebb körű szkepticizmusba ágyazódnak. A nagyvárosiak hajlamosak hinni a nyugati beavatkozás igazságosságában, míg a vidéki területeken néhányan úgy érzik, hogy a Cseh Köztársaság csak azért szabadult ki a huszadik századi szovjet szatellit státuszból, hogy a nyugati hatalmak strómanjává váljon.
Az orosz-ukrán háború elől Ukrajnából menekülők a záhonyi vasútállomáson 2022. március 14-én. MTI/Czeglédi Zsolt
