Roddie Edmonds főtörzsőrmester (sz. 1919) a Tennessee állambeli Knoxville-ből, a második világháború alatt az amerikai hadseregben szolgált. Részt vett az amerikai erők európai partraszállásában, és a németek fogságába esett.
Edmondsot más amerikai hadifoglyokkal, köztük zsidókkal együtt a németországi Ziegenhain közelében lévő Stalag IXA táborba vitték. A keleti fronton a németek kiemelték a zsidó hadifoglyokat, és sokukat megsemmisítő táborokba küldték vagy megölték. Néhány esetben nyugaton is elkülönítették a zsidó hadifoglyokat a többiektől.
Valamikor 1945 januárjában a németek bejelentették, hogy a Stalag IXA-ban lévő összes zsidó hadifogolynak másnap reggel jelentkeznie kell. Edmonds törzsőrmester, aki a foglyokért felelt, utasította az összes hadifoglyot – zsidókat és nem zsidókat egyaránt -, hogy álljanak ki együtt.
Amikor az illetékes német tiszt látta, hogy a tábor összes foglya a barakkja előtt áll, Edmondshoz fordult, és azt mondta:
„Nem lehet, hogy mind zsidók”.
Erre Edmonds azt válaszolta:
„Mi mind zsidók vagyunk”.
A német elővette pisztolyát és megfenyegette Edmondsot, de a törzsőrmester nem tágított, és így vágott vissza:
„A genfi egyezmény szerint csak a nevünket, rangunkat és sorszámunkat kell megadnunk. Ha lelősz engem, akkor mindannyiunkat le kell lőnöd, és a háború után háborús bűnökért bíróság elé állítanak”.
A német feladta, megfordult, és elhagyta a helyszínt.
Paul Stern, az Edmonds által megmentett zsidó hadifoglyok egyike, 1944. december 17-én, az ardenneki csata során esett fogságba. Leírta, hogy a foglyoknak négy napon át kellett a csípős hidegben egy vasútállomásig menetelniük. Néhány hadifogoly útközben meghalt. Az állomáson tehervagonokba rakták őket, és több napon át élelem nélkül vitték őket egy Bad Orb melletti táborba, a Stalag IX B-be, ahol a zsidó hadifoglyokat speciális barakkokban különítették el, tetves matracokkal és éhínséges ételadagokkal.
Sternnek és a többi zsidó altisztnek szerencséje volt, és a közeli Ziegenhain táborba vitték őket, míg a többi alacsonyabb rangú zsidó hadifoglyot munkatáborokba küldték. Ebben a második táborban, a Stalag IX A-ban volt az a hely, ahol Edmonds bátorságának köszönhetően Stern és a többi zsidó hadifogoly megmenekült a zsidó hadifoglyok kiszűrésére irányuló második kísérlettől.
Stern a Yad Vashemnek elmondta, hogy bár az egyetemen megtanult németül, ezt nem árulta el a németeknek; képes volt hallgatni, amit a németek mondtak, anélkül, hogy tudták volna, hogy érti őket. Stern Edmonds mellett állt a német tiszttel folytatott eszmecsere során. A német és Edmonds közötti beszélgetés angolul folyt.
„Bár hetven év telt el” – mondta Stern – „még mindig hallom a szavakat, amelyeket a német táborparancsnoknak mondott”.
A párbeszéd másik szemtanúja Lester Tanner volt, aki szintén fogságba esett az ardenneki csatában. Tanner 1943 márciusában vonult be katonai szolgálatra, és Fort Jacksonban képezték ki. Edmonds törzsőrmester volt a 422. gyalogezred legmagasabb rangú altisztje, és Tanner jól emlékezett rá a kiképzési időszakból.
„Nem dobálózott a rangjával. Az ember tudta, hogy érti a dolgát, és anélkül értette meg, hogy arrogáns vagy tapintatlan lett volna. Csodáltam őt a parancsnoki képességeiért… Csak rövid ideig voltunk harcban a fronton, de egyértelmű volt, hogy Roddie Edmonds nagy bátorságú ember volt, aki ugyanolyan képességgel vezette az embereit, mint amilyennek az Államokban megismertük”.
Tanner elmondta a Yad Vashemnek, hogy abban az időben nagyon is tisztában voltak azzal, hogy a németek gyilkolják a zsidókat. Ezért megértették, hogy a zsidók és a többi hadifogoly elkülönítésére vonatkozó parancs azt jelentette, hogy a zsidók nagy veszélyben vannak.
„Becslésem szerint több mint ezer amerikai állt széles alakzatban a laktanya előtt, Roddie Edmonds főtörzsőrmester állt az alakzat élén, mellette több rangidős altiszt, akik közül én is az egyik voltam… Sem az én, sem Edmonds törzsőrmester számára nem volt kérdéses, hogy a németek a zsidó foglyokat miért különítik el a többi fogoly közül”
– emlékezett vissza Tanner.
„Az amerikai hadsereg állandó parancsa a hadifogolytáborokban lévő rangidős tiszteknek az, hogy álljanak ellen az ellenségnek, és a lehetőségekhez mérten gondoskodjanak az embereik biztonságáról. Edmonds törzsőrmester a közvetlen halála kockázatával szembeszállt a németekkel, aminek az lett a váratlan következménye, hogy a zsidó foglyok megmenekültek”
– mesélte Tanner.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
