„Ha az asszimiláció aggodalomra ad okot, akkor a Knesszet változtassa meg a visszatérési törvényt” – mondta David Lau főrabbi az Izrael Hayomnak, megjegyezve, hogy az Izraelbe bevándorlók többsége nem zsidó, Lau azt kérdezi: „Miért változtassunk meg egy vallási törvényt ahelyett, hogy eleve megelőzünk a problémát?”.
David Lau askenázi főrabbi Matan Kahana vallásügyi miniszter ellen lépett fel, azt állítva, hogy még ha a Knesszet el is fogadja az általa javasolt betérési reformokat, azok nem fogják meghatározni, hogy ki zsidó Izrael államban.
Az Israel Hayomnak adott interjújában Lau azt mondta:
„Minden tiszteletem mellett, még ha a Knesszet úgy is határoz, hogy egy 43 Celsius-fokos lázzal küzdő ember egészséges, attól az még nem lesz igaz. És még ha törvénybe is iktatnak egy olyan törvényt, amely kimondja, hogy nem kell cement egy épület felhúzásához, az sem fog megtörténni. Ugyanez igaz a betérésre is: Nem a Knesszet az a hatóság, amely eldönti, hogy ki a zsidó. Zsidó az, aki zsidó anyától született vagy betartja a parancsolatokat és a vallási szabályoknak megfelelően csatlakozik a zsidó néphez.
Majd így folytatta: „Ha egy gyermek az Egyesült Államokban születik, akkor amerikai. De ha valaki, aki nem az Egyesült Államokban született, azt kéri, hogy ott állampolgárrá válhasson, akkor sok akadályon kell átmennie. Aki kibucban született, az automatikusan kibuc-tag, de aki kibucba akar költözni, annak vizsgákat kell tennie és bizonyos feltételeknek kell megfelelnie” – állította Lau.
„A zsidó nép nem kevesebb, mint az amerikai nemzet vagy egy kibuc. Van egy út nemzedékről nemzedékre, és van egy vonal, amelynek egységesnek kell maradnia. Ezek háláchikus (vallásjogi) kérdések, és csak egy cím, ahova intézni lehet őket: a Főrabbinátus. Ha valakit zavar az asszimiláció, az változtassa meg a visszatérési törvényt ugyanolyan erővel és lelkesedéssel. A belügyminisztériumi adatok szerint az Izraelbe bevándorlók túlnyomó többsége nem zsidó, akkor miért hozzák ide őket, és miért mondják aztán, hogy baj van? Állítsák le előre, ha ennyire fáj. Miért kell megváltoztatni egy olyan törvényt, amely teljes egészében megfelel a hálachának, ahelyett, hogy eleve megelőznénk a problémát?”
kérdezte Lau.
Lau, aki egyben a Főrabbinátus elnöki tisztét is betölti, reagált a női szervezetek ismételt támadásaira is, amelyek szerint a rabbinikus bíróságok nem tudnak megfelelő megoldást nyújtani a válást megtagadóknak. A zsidó törvények szerint, ha egy nő nem kap válólevelet a férjétől, agunává válik, „bebéklyózva” és „leláncolva” a házasságába, és a válólevél hiányában nem házasodhat újra.
„Ez abszolút igazságtalanság” – mondta, és megjegyezte, hogy „órákon át” fáradoznak minden ilyen eset lezárására irányuló erőfeszítésekkel. „Mindent megteszünk, hogy kiderítsük, mit lehet tenni” – mondta, de kitartott amellett: „Ha egy pár együtt él, és évekkel később problémákkal fordul a rabbinikus bírósághoz, nem mondhatjuk, hogy eleve problémák voltak. Ugyan, hogyan lehet egy házasságot az első perctől kezdve hibaként definiálni?” (A főrabbi arra a vallásjogi „megoldásra” utalt, miszerint az águná szituációt gyakran úgy szüntetik meg a rabbinikus bíróságok, hogy a házassági szerződés körül vélt vagy valós, kisebb hibákat keresve, sokszor évekre visszamenőleg, eleve érvénytelenítik a házasságot – a szerk.)
„Ismerem a női szervezeteket és agendájukat” – mondta. „Egy ügyvéd kiáll ön elé, és beszédet tart, és ön megmondja neki, hogy nem segíti az ügyfelét, hanem valójában az ellenkezőjét teszi, de ő figyelmen kívül hagyja önt. Akkor őt nem az ügyfele érdekli, hanem az, hogy elmondhassa a nyilatkozatát. Ez szomorú. Ezek a szervezetek kihasználják az emberek nehézségeit a legnehezebb időszakukban”.
