1915. május 20-án született Móse Daján, az 1967-es arab-izraeli háború idején a zsidó állam hadügyminisztereként, később külügyminisztereként tevékenykedő izraeli katonai vezető. Bár a Szovjetunióban „az izraeli cionizmus és militarizmus” képviselőjeként tekintettek rá, hazájában a legtöbben hősként tisztelik.
Az akkoriban még az Oszmán Birodalom területén alapított első kibucban (Degania) született, szülei Ukrajnából vándoroltak ki. Tizennégy évesen csatlakozott a Haganához, a földalatti zsidó hadsereghez, 1938-tól a brit hadsereg mellett működő félhivatalos zsidó rendőrség tagjaként vett részt a brit uralom ellen fellázadt arabok elleni éjjeli őrjáratokban.
1939 novemberében a Haganában folytatott, illegálisnak minősülő tevékenysége miatt letartóztatták, a börtönből 1941-ben szabadult, és azonnal csatlakozott a nácik ellen harcoló brit hadsereghez.
Egy zsidó és ausztrál katonákból álló egység élén hatolt be a Vichy-Franciaország fennhatósága alatt álló Libanon és Szíria területére, és már az első ütközetben elvesztette bal szemét. Sérülése annyira súlyos volt, hogy üvegszemet sem kaphatott, a világ később Nelson admirálisra és Kutuzovra emlékeztető fekete szemkötőjével ismerte meg.
Nem csak fizikailag, lelkileg is megsérült, kerülte az embereket. Kisebbségi érzését katonai győzelmeivel és zavaros, de sikeres nőügyeivel kompenzálta, utóbbi sikereit felesége végül megelégelte és harminchat év házasság után, 1971-ben elvált tőle.
A második világháború után a Haganá vezérkarában (őrnagyi rendfokozatban) arab ügyekkel és felderítéssel foglalkozott. Az Izrael Állam függetlenségének 1948. május 14-i kikiáltását követelő háborúban a Jordán völgyének parancsnokságát bízták rá, és ő egy egész napon át tartó csatában megállította a szír csapatok előrenyomulását.
Alezredessé, majd vezérőrnaggyá nevezték ki, 1949 novemberétől a déli parancsnokság élére került. Az 1950-es években az angliai vezérkari tiszti iskolában tanult, 1952-ben lett dandártábornok.
1953 és 1958 között vezérkari főnök volt, az ő irányításával jött létre a kiválóan kiképzett és felszerelt izraeli hadsereg. Az 1956-os arab-izraeli háborúban személyesen vezette a Sínai-félszigetet elfoglaló hadjáratot. 1959-től 1964-ig mezőgazdasági miniszter volt, 1965-ben az Izraeli Munkapártból kivált jobbszárnnyal tartott, majd saját pártot alapított.
A közel-keleti helyzet újabb kiéleződése idején, 1967 elején a népszerű és karizmatikus Dajánt nevezték ki hadügyminiszternek. Az izraeli sikert hozó hatnapos háború után (amelyben Izrael megelőző csapást indítva mért vereséget szomszédaira, elfoglalta Jeruzsálemet, a Sínai-félszigetet, Júdea és Szamáriát és a Golán-fennsíkot) nemzeti hősnek számított.
A hadügyminiszteri tisztséget ezután is megőrizte, de nimbuszát alaposan megtépázta az 1973-as jóm kippúri háború, amelyben az Izrael elleni váratlan támadás sok emberáldozatot követelt, és a zsidó állam csak nehezen aratott győzelmet.
Dajánt keményen bírálták a hírszerzési hibákért, a nem megfelelő értékelésből következő elbizakodottságért, még a barátjának számító Ariél Sáron (szintén háborús hős, későbbi miniszterelnök) is kritizálta, végül kénytelen volt lemondani.
Menáhém Begín kormányában 1977 és 1979 között külügyminiszterként szolgálta hazáját. Részt vett az Egyiptommal Camp Davidben folytatott béketárgyalásokon, kiváló diplomáciai képességeivel elősegítette a feszültségek enyhülését a térségben, az izraeli-egyiptomi különbéke-szerződés létrejöttét.
1979-ben visszavonult, és teljesen régi hobbijának, a régészetnek szentelte magát. Rákbetegségben szenvedett, de végül szívinfarktus okozta a halálát 1981. október 16-án Tel-Avivban.
Daján már életében legenda lett, sokan csodálták, sokan gyűlölték. A Szovjetunióban „az izraeli cionizmus és militarizmus” jelképének számított, a szovjet lapok gyakran közöltek karikatúrát a szemkötős tábornokról.
Bár nem volt vallásos, mélységes hazaszeretet élt benne, hidegvérű és elszánt vezető volt, aki a hibáiból is képes volt tanulni. Ariél Sárón azt írta róla:
„Mindig száz ötlettel a fejében ébredt. Ezekből kilencvenöt veszélyes, további három rossz, de a maradék kettő briliáns volt.”
Első házasságából három gyermeke született: lánya regényben örökítette meg kapcsolatát apjával, majd politikai pályára lépett. Egyik fia színész lett, a másik regényíró és politikus, aki erősen bírálta apját. Daján híres szemkötőjét 2005-ben az interneten árverezték el, s 75 ezer dollárért kelt el.
