Izrael-gyűlölők azt mondják, hogy a kifinomult új sorompó azt bizonyítja, hogy a Gázai övezet egy „szabadtéri börtön”. Nem veszik figyelembe, hogy a Hamász terrorja és hajthatatlansága miatt vált szükségessé — írja Jonathan Tobin, a Jewish News Syndicate főszerkesztője.
Háromévnyi építkezés után az izraeli védelmi minisztérium bejelentette, hogy elkészült a zsidó állam és a Gázai övezet közötti többszintes határvédelem. De miközben az izraeliek ünneplik, mint a terrorizmus megállításának és az életek megmentésének módját, az ország kritikusai világszerte munícióként használják fel a folyamatban lévő kampányukhoz, hogy démonizálják mind a zsidó államot, mind pedig a palesztinokat. Egy új „apartheid fal” tehetetlen áldozataként ábrázolják, amely Gázát „szabadtéri börtönné” változtatta.
A határsávot a nemzetközi sajtó és a közösségi média nagy része úgy ábrázolja, mint a Gáza megfojtására irányuló erőfeszítés részét, amelynek 2 millió lakosát egy kis enklávéba zárja az Izrael és Egyiptom által a terület ellen Izrael és Egyiptom által alkalmazott „bénító blokád”, ahogy a The Washington Post fogalmazott.
Azoknak, mint például Ilhan Omar és Rashida Tlaib amerika, demokrata párti képviselőknek, akik progresszív szövetségeseikkel együtt májusban az amerikai képviselőház padsoraiban démonizálták az izraeli önvédelmet, miközben a Hamásznak és más gázai övezeti terrorcsoportoknak szabad utat adtak, amiért 11 napon keresztül több mint 4 000 rakétát lőttek ki egymás után 11 napon keresztül izraeli civilek felé, ez csak egy újabb ok arra, hogy a zsidó államot a palesztin „színesbőrűek” elnyomójaként ábrázolják.
Számukra és a baloldaliak egyre növekvő számának az akadémiai körökben, a médiában és a Demokrata Párt aktivista bázisának tagjai között a kerítés csak újabb táptalaj a sértegetésekhez, amelyek célja az ország azon erőfeszítéseinek delegitimálása, hogy megvédje polgárait a Hamász terrorjával szemben.
Az építmény maga amúgy egy technológiai csoda, amely mintegy 65 kilométer hosszan húzódik az Izrael és a Hamász által uralt enklávé közötti határ mentén. Magában foglal egy kifinomult szenzorokkal ellátott földalatti falat és egy videomonitorokkal ellátott föld feletti kerítést, valamint egy haditengerészeti elemet Izrael tengeri partjainak védelmére. 1,11 milliárd dollárba került a megépítése.
A tisztességes megfigyelők számára nyilvánvaló ennek az erőfeszítésnek a célja: megakadályozni a Gázából kiinduló, határokon átnyúló terrorizmust. Miután a Hamász alagutakat ásott a határ alatt, ahonnan a 2014-es háború során izraeliek meggyilkolására és elrablására irányuló rajtaütéseket indított, az izraeli hadsereg kénytelen volt más megoldást találni erre a fenyegetésre, mint egy nagyobb kerítés építése. A válasz valami olyasmi volt, ami a felszín felett és alatt is lezárja a határt.
Mint minden katonai stratégia, az új gát sem vet véget Izrael biztonsági aggodalmainak. Minden hatékony védekező taktika mindig támadó választ vált ki, és fordítva.
A Vaskupola és a Nyíl rakétavédelmi rendszerek a Hamász izraeli civilekre irányuló rakétatüzére válaszoltak. De nem tudják garantálni, hogy minden lövedéket elfognak, mielőtt bárkinek is kárt okoznának, ha a terroristák egyszerre százakat lőnek ki. Azt sem tudják megakadályozni, hogy a palesztinok robbanóanyaggal megrakott léggömböket lőjenek ki a határ fölé, amelyeket a szél hordoz, és amelyek tüzet okozhatnak, gyerekeket sebesíthetnek meg, vagy még rosszabb hatással bírhatnak.
Ugyanígy az új határzár is biztosítani látszik, hogy a Hamász külföldi segélyekből származó, alagútépítésbe fektetett hatalmas összegek nem teszik lehetővé, hogy a határ túloldalán embereket raboljanak vagy gyilkoljanak. Remélhetőleg azt is lehetővé teszi majd, hogy Izrael továbbra is elkerülje, ahogy tavaly májusban tette, a közvetlen gázai behatolást a terrortámadások megállítása érdekében, így mindkét oldalon életeket menthet meg.
De senki sem lehet biztos abban, hogy ez megakadályozza a terroristákat abban, hogy a jövőben más módszereket találjanak ki arra, hogy izraeliek ellen támadjanak.
Mégis, Izrael briliáns innovációival együtt a rakétaelhárítási technológia terén az új kerítés elképesztő eredmény. E hatalmas kiadások értékét bizonyítja az a tény, hogy a határ menti közösségek virágoznak, annak ellenére, hogy időnként gyakorlatilag ostrom alatt vannak a rakéta- és rakétatűz miatt, amelynek célja a normális élet megzavarása és minél több zsidó megölése.
Azok, akik „vasfalnak” nevezik, talán nem értik a kifejezés történelmi vonatkozásait. Ez volt a címe annak az esszének, amelyet 1923-ban írt Ze’ev Jabotinsky cionista vezető, az izraeli jobboldali pártok ideológiai atyja. Abban az időben sok cionista ostoba módon azt hitte, hogy az arabok – a „palesztinok” kifejezés akkoriban csak a zsidókra vonatkozott, mivel korábban nem volt bizonyíték arra, hogy a környező országok arabjaitól elkülönülő, különálló palesztinai arab nemzetiség létezne – üdvözölni fogják a zsidók visszatérését, mert a többnyire terméketlen ország fejlődése minden lakos számára jólétet hozna. Jabotinsky helyesen jósolta meg, hogy a nacionalista érzelmek biztosítani fogják az ellenállásukat, és azt mondta, hogy az csak akkor szűnik meg, ha a zsidók „egy olyan vasfal mögé helyezik magukat”, amely egyértelművé teszi, hogy a zsidó állam elpusztítására irányuló erőfeszítések soha nem lehetnek sikeresek. Csak akkor, írta, következhetne be a béke, valamint az önrendelkezés mind a zsidók, mind az arabok számára.
Ez a filozófia határozta meg végül Zeév Zsabotyinszkij politikai riválisának, David Ben-Gurionnak, Izrael első miniszterelnökének, valamint utódai többségének politikáját. A gázai fal csak a legújabb, bár talán a legkézzelfoghatóbb kifejezése ennek az elképzelésnek.
A probléma az, hogy sokan azok közül, akik a Twitteren „apartheid falról” dühöngenek, és bátorítják a Hamász erőfeszítéseit, hogy megpróbálják áttörni az új kerítést, nem értik, miről szól a konfliktus.
A Hamász – és sajnos még a Palesztin Hatóság úgynevezett palesztin „mérsékeltjei” is – célja nem a kétállami megoldás vagy a „megszállás” megszüntetése. Míg a zsidó baloldal egyes tagjai számára ez azt jelentheti, hogy Izraelnek el kell hagynia Ciszjordániát, addig a palesztinok és sok külföldi szurkolójuk számára a zsidó állam egésze „megszállt”. A Hamász által 2018-ban kezdődött, a korábbi határzár elleni támadások lényege az volt, hogy a „visszatérés jogát” követeljék, ami a zsidó állam megszűnését jelenti – ami összeegyeztethetetlen a béke minden olyan elképzelésével, amely nem az izraeli zsidók elűzésén és/vagy népirtásán alapul. Amíg a palesztinok a nemzeti identitásukkal elválaszthatatlannak tűnő cionizmus megszüntetéséért folytatott évszázados háború gondolkodásmódjába vannak zárva, addig a béke lehetetlen marad.
Míg a gázai élet klausztrofób és kellemetlen, az övezet Izrael és Egyiptom általi blokádját az okozza, hogy egy olyan iszlamista terrorista csoport irányítja, amely háborúra szánta el magát szomszédai ellen, illetve az ott élő palesztinok elnyomása érdekében. A Gázai övezet karantén alá helyezése mindaddig, amíg a lakosság meg nem tud szabadulni terrorista uraitól, az egyetlen ésszerű válasz erre a helyzetre.
De ennél is fontosabb volt Zsabotyinszkij esszéjének egyik alaptétele, miszerint a cionista törekvés a zsidó önrendelkezés visszaállítására ősi hazájukban „erkölcsös és igazságos”. Azok, akik félrevezető és hamis mémekre hivatkoznak az „apartheidről” és a „megszállásról”, lényegében azt mondják, hogy a zsidóknak nincs joguk a saját országukban lenni, nemhogy megvédeni magukat a terrorista támadások vagy rakéták ellen.
Gáza, ahonnan Izrael 2005-ben minden katonát, telepest és települést kivont, nem „megszállt”. Ez egy független palesztin állam, csak névleg nem, és az azt irányítók minden egyes lépése megerősítette azt az izraeli meggyőződést, hogy bármilyen kivonulás Ciszjordániából – ahol egy új Hamász terrorállam alakulhat ki – nem annyira meggondolatlan, mint inkább őrültség.
Erre kellene emlékezniük azoknak, akik az új kerítés vagy a „megszállás” igazságtalanságáról beszélnek. Ugyanez igaz a baloldali interszekcionális ideológusokra is, például a kongresszusi „osztag” tagjaira, akik kétségbe vonják a zsidó állam létjogosultságát. Izraelnek szó szerint és átvitt értelemben is „vasfalra” van szüksége. Azoknak, akik azt állítják, hogy a béke szószólói, együtt kellene ünnepelniük a befejezését, még akkor is, ha azon siránkozunk, hogy az Izrael elpusztításáról szóló palesztin fantáziák miatt van rá szükség.
