A nácik kidolgozták a a Tannenbaum hadműveletet („Fenyőfa”), a Svájc elleni tervezett német inváziót, azonban mégsem valósították meg. De vajon mi volt ennek az oka?
1940 júniusában Franciaországot legyőzték. Lengyelországot, Norvégiát, Dániát, Luxemburgot, Hollandiát és Belgiumot megszállták, míg Ausztriát és Csehszlovákiát már korábban bekebelezte a Német Birodalom. Olaszország, Magyarország és Románia lényegében már a náci Németország szövetségesei vagy de facto szatellitjei voltak, míg Spanyolországban Franco fasiszta rezsimje volt hatalmon. A demokráciát az egész európai kontinensen szinte teljesen kiirtották – olvasható az 19fortyfive oldalán.
Mégis ott volt a Svájci Államszövetség – a „szabadság szigete” az Alpokban, amelyet körülvettek a nácik és szövetségeseik.
A második világháború kitörése előtt Adolf Hitler többször is megígérte, hogy Németország egy nagyobb európai katonai konfliktus esetén tiszteletben tartja a svájci semlegességet. 1937 februárjában még Edmund Schulthess svájci szövetségi tanácsosnak is ezt mondta – de ezek csak szavak voltak. Hitler és a nácik ismertek voltak az ígéretek megszegéséről, miközben a német diktátor mély haragot táplált a svájciakkal szemben, akiket rokonléleknek tekintett.
Németország azt várta, hogy Svájc az Ausztria után csatlakozik Németországhoz, de mivel sok svájci francia és olasz származású volt, egyszerűen svájciként azonosították magukat, nem pedig németként.
Ezután készült el a Tannenbaum hadművelet („Fenyőfa”), a Svájc elleni tervezett német invázió. A háború alatt Németországban nyomtatott tankönyvekben Hollandia, Belgium, Ausztria és Cseh-Morvaország a Birodalom részeként szerepelt, és érdekes módon ez Svájc német nyelvű részeit is magában foglalta. Németország egyértelműen az Alpok felé igyekezett terjeszkedni, akárcsak szövetségese, Olaszország.
Németország eredetileg azt tervezte, hogy 21 hadosztályt szabadít fel a meghódított Közép-Franciaországból, ahol közel kétmillió tétlen katona volt, míg a Jura-hegységből is erősítés érkezett volna, hogy előcsalogassa a svájci hadsereget. Ez azonban soha nem történt meg – és még ma sem világos, hogy miért.
Európában talán egyetlen nemzetet sem foglalkoztatott ennyire a védelem szükségessége, és a svájci semlegesség bizonyára soha nem a pacifizmusról szólt igazán – hanem az önfenntartásról. Arra számítottak, hogy ha megtámadják a svájci hadsereget, akkor a svájci hadsereg több mint 400 000 embert tud mozgósítani a nemzet védelmére.
A háború felhőit a horizonton látva a svájciak az 1930-as években erőteljesen növelni kezdték a védelmi kiadásokat, és ez csak fokozódott, ahogy a háború egyre elkerülhetetlenebbnek tűnt. Ez több jellegzetes kézifegyver kifejlesztéséhez vezetett, köztük a K31-es puskához, amelyet a német Kar-98K-nál jobbnak tekintettek. Svájc szerződés alapján gyártotta a francia Morane-Saulnier M.S.406-os vadászrepülőgépet is – és tulajdonképpen továbbfejlesztette azt egy új motorral és légcsavarral.
A svájciak sokkal komolyabb harcot vívtak volna a nácik ellen, mint sok olyan nemzet, amelyet a németek olyan gyorsan meghódítottak. Még győzelem esetén is valószínű, hogy a németek hosszan tartó ellenállási mozgalommal szembesültek volna az Alpokban.
Egy másik elmélet szerint Németországnak szüksége volt egy semleges pártra – egy olyanra, amely alapvetően eléggé németbarát volt, legalábbis addig, amíg Nagy-Britannia és a szovjetek vereséget szenvednek. A svájci bankárok hatékonyan tudták tisztára mosni a náci aranyat, miközben a nemzet menedéket kínált a náci tisztviselőknek, akik elmenekülhettek, ha a háború fordulatot vett (ahogyan az meg is történt).
Az igazság valószínűleg a fentiek keveréke. Az alpesi ország meghódításából lett volna egy kis stratégiai előny, miközben az Ausztria és Olaszország közötti kemény hegyvidéki harcok még sokak fejében frissen éltek. A német hadseregnek egy elhúzódó és költséges hadjárattal kellett volna szembenéznie, ahol csak lassan sikerülhetett volna területet szereznie. Így az inváziós terveket elhalasztották – szerencsés kimenetel azoknak a náci tisztviselőknek a számára, akik a háború végén menekülnie kellett.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
