Svédországban, a Tankesmedjan Oikos, a Konservativa Förbundet és a New Direction által közösen szervezett Young Leaders Academy konferencián adott elő Yoram Hazony izraeli filozófus és politikai gondolkodó. Az ismert teoretikus, aki november 17-én Budapestre látogat Dan Korn rabbival beszélgetett könyvéről, „A nacionalizmus erényéről”. Tudósításunk.
A Tankesmedjan Oikos és Konservativa Förbundet svéd konzervatív ifjúsági szervezetek, illetve a nagyobb, Margaret Thatcher által alapított think tank és nemzetközi ernyőszervezet, a New Direction tartott közös konferenciát Svédországban, a Stockholm és Uppsala között félúton található Skokloster kastély mellett. A konferencián fellépett többek közt Yoram Hazony izraeli filozófus és politikai gondolkodó is. A teoretikus a jeruzsálemi Herzl Intézet, illetve az Edmund Burke Alapítvány elnöke is. Hazony „A nacionalizmus erénye” című könyvéről beszélgetett Dan Korn rabbival, aki a svédországi Bulletin elnevezésű lap főszerkesztője is. A beszélgetésben szó esett a birodalmak és nemzetállamok ellentétéről, az akadémiai élet mai kihívásairól és a nacionalizmus pozitív szerepéről is. Az eseményről Gönczi Róbert tudósít.
A sokszínűség és a világuralom összeférhetetlensége
A beszélgetés kezdetén Hazony kiemelte, hogy még mindig vannak olyan emberek a világon, akik a nemzetek egyesítésével és a különböző világnézetek összemosásával akarják elérni, hogy béke legyen a földön. Kiemelte ugyanakkor, hogy a „világ kiforgatása a négy sarkából” közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek először tűnhet. „A világon mindenhol vannak határok, emberekkel és saját istenekkel az egyik és másik oldalon is. Senkitől nem várhatjuk el, hogy a béke érdekében lemondjon saját világnézetéről” – emelte ki. Hazony hozzátette, hogy az individuális szabadság elmélete egyáltalán nem új, sőt egy ősi elképzelés, melynek esszenciális részét képezi az elfogadás, a tolerancia. „Már Mózes is megmondta: törvényt és szabadságot is kell adni az elfoglalt területek emberei számára” – fogalmazott. Hozzátette: a zsidóság alapvető gondolkodása mindig eköré a gondolat köré épült – később pedig a kereszténység is átvette. Ez a gondolat nem más, minthogy „csak az Isten uralkodhat mindenek felett”, ember nem. A szerző nem tagadja, hogy többen is megpróbálták már – említette többek közt a Római Birodalmat, a Habsburgokat, Napóleont, Hitlert és a kommunistákat is – azonban kiemelte, hogy rendre mindenki ugyanarra az igazságra jött rá.
„Tegyük fel, hogy te vagy Napóleon. Elhiszed, hogy felszabadítod az embereket. Pofára fogsz esni, mert mások nem fognak egyetérteni a te világnézeteddel. Nem fogják feladni, hanem mivel elnyomást éreznek, vissza kívánnak majd támadni. A világkormány csak üldöztetéshez és elnyomáshoz, gyilkossághoz és rabláshoz vezet”
– mondta Hazony.
A filozófus szerint a különböző nemzetek egymással versengése viszi előre a világot. Egy egyszerű képlettel ábrázolta az ideológiák globális versenyét: szerinte ez olyan, mint a manőverezés. „Az ideológiák között manővereztek mindig is a társadalmak: amelyről jó volt a tapasztalat, afelé tendáltak egészen addig, amíg be nem bizonyították, hogy nincs igazuk. Akkor elindultak a másik irányba” – fogalmazott. Hazony kiemelte, hogy a progresszíveknek abban az egyben igazuk van, amikor azt mondják, hogy a sokszínűség a szépsége és az előnye a világnak. Kiemelte ugyanakkor, hogy éppen ezért őrizni kell a különbözőségeket, a nemzetek szabadságát.
Individuális szabadságból egyesült törzsek
Dan Korn rabbi kifejtette, hogy az individualitás gondolata annyira természetesen jön az embereknek, hogy mindenkinek automatikusan érthető fogalom. „Mindig mindenkinek voltak saját ideológiái, így az hazugság, hogy van ami mindenkinek jó: mert minden rossz valakinek, úgy, ahogy minden jó is lehet másoknak” – emelte ki. A rabbi szerint a szabadság az, amikor az ember eldöntheti melyik világnézet irányába szeretne mozogni. Mint kiemelte, Hazony könyvének éppen ez az egyik fő pontja. „A másik fő pontja pedig, hogy három típusa van az uralkodásnak: a klánrendszer, a nemzetállam és a birodalom. Három és semmi több, hibridek nincsenek. Mi a különbség tehát a birodalom és a nemzetállam között?” – dobta fel a labdát Hazonynak.
Yoram Hazony szerint az uralkodási rendszerek működése dogmatikusabb, mint gondolnánk. A szerző kiemelte, hogy ehhez politikai filozófiai értelemben empirikusnak kell lenni, ami nem egyszerű. Véleménye szerint a politikai rend egyik legfőbb mutatója a történelmi megfigyelés. Általánosságban, teoretikus megközelítésből, kicsit leegyszerűsítve, de természetes értelemben a politikai rend első formája a családok közti szövetség, melyből klánok formálódnak. A klánok az összefogást követően törzseket alkotnak Hazony szerint, amik végül felismervén az együttműködés lehetőségét nemzetet építenek.
„A szövetség független személyeket köt, kapcsol össze, akik feladják individualitásuk egy részét egy gyümölcsöző összefogás érdekében”
– emelte ki. Mint megállapította, már Ábrahám is független külpolitikát folytatott, királyokkal harcolt, ugyanakkor történelmi tény, hogy nem személyek, nem is pedig klánok, hanem más törzsek voltak a vetélytársai – mivel ekkor még nemzetekről nem beszélhetünk.
Hazony kiemelte, hogy ez az egyedi dinamika maximálja a különbözőséget az alrendszerek között, aminek a mentén újabb szövetségek és törzsek keletkeznek, amik magukban hordozzák az újabb konfliktusokat, az erőszakot – így állandó fordulatoknak kitéve az emberiséget a történelem során. Meglátása szerint a hadseregek spontánsága helyett rendre egy „hatalmas ember” áll a konfliktusok középpontjában, aki létrehoz egy államot, állandó fegyveres erőt alkot benne a rend fenntartása érdekében, majd elkezd terjeszkedni, hogy bővítse hatalmát egészen addig, amik létre nem jönnek a birodalmak. „A birodalmak egyidősek az államokkal” – emelte ki a szerző. Hozzátette ugyanakkor, hogy a nemzetállamok gondolata forradalmi volt a birodalmi felfogással szemben. „A birodalom erőszakkal akar békét teremteni, a nemzetállamok ugyanakkor a bibliai ígéretet hordozzák magukkal: a béke fenntartását egy központi birodalmi szervezőerő nélkül, avagy szabadon.”
Hazony szerint ezt a fejlett szervezőerőt alkalmazták az angolok, a lengyelek, a svédek és a magyarok is a történelem során.
„Ez egy olyan idea, ami alternatívát ad a birodalmak és a törzsi anarchia elvei mellett: egyfajta harmadik utat, amit összetart valami, de nem a megfélemlítés, hanem a közös összetartozás ereje”
– emelte ki. Az izraeli teoretikus szerint a törzsek egyesítése mögött az a logika húzódik, hogy az elaprózott csoportok felismerték egy nagyobb rossz létezését, mely mindnyájukat el kívánja pusztítani. Meglátása szerint a törzsek összefogása, avagy a nemzetállam létrejötte ellentéte a világbirodalmak globális békeígéretének: úgy próbál erős és biztonságos keretet adni lakosainak, hogy elutasítja a gyarmatosítást, illetve a szenvedést.
A kritikai gondolkodás hiányának veszélye a modern korban
Mint Dan Korn rabbi kiemelte, nemrég megjelent Yoram Hazonyról egy cikk az egyik legnagyobb svéd politikai lapban. Mint kiemelte, a publikáció szerzője olvasta Hazony könyvét és úgy gondolja „hülyeség” ami le van írva benne, hiszen azt a gondolatot, miszerint a nemzetek alapját törzsek adják Napóleon találta ki és már régen „megbukott”. A rabbi hozzátette ugyanakkor, hogy meglátása szerint ha nem törzsekből fejlődtünk volna ki, nem lennének mondái és mítoszai erről szinte minden nemzetnek. „Svédország sem lóg ki a sorból” – jegyezte meg. „A svéd mítosz szerint – melyet a 14. században vetettek először papírra – hazánkat pogány időkben egyesítették a kezdetleges államokból. Senki nem tudja hogyan történt pontosan, de mint láthatjuk a gondolat már messze Napóleon előtt is jelen volt.”
Hazony válaszul elmondta, hogy megtisztelve érzi magát, hogy életében először Svédországban lehet, illetve hogy itt is „hülyeségnek” titulálják tanulmányait, hiszen így már „abszolút otthon érzi magát”. A közönség együtt nevetett a szerzővel ezen. Az izraeli gondolkodó kiemelte, hogy ez egy rendkívül hosszú téma, ugyanakkor röviden pár gondolatot meg tud osztani ezzel a vitával kapcsolatban is. A nyugati világ minden egyetemén megalakult az az alapvető tudományos szervező erő, melyet a liberális, vagy inkább marxista beütésű kultúra dominál – emelte ki. Mint kiemelte, onnan lehet tudni, hogy valaki ehhez a körhöz tartozik, hogy amikor professzorok között valaki megemlíti a tradíció vagy a nemzet, esetleg a szerves fejlődés szavakat és szóösszetételeket „kapásból az a válasz, hogy ez mind szenny és hülyeség” – tette hozzá. Hazony szerint ugyanakkor az elmúlt pár száz év kivételével, a felvilágosodás előtt, amikor a világ „sötétségben élt”, semmit nem lehetett magyarázni azokkal a mai szociológiai kifejezésekkel, melyeket ma előszeretettel alkalmaz a tudomány, hiszen azokban a társadalmi rendszerekben semmilyen értelemmel nem bírtak.
„A patriarchátus, a tradicionális család és a vallásosság olyan fogalmak voltak, melyeket akkor nem lehetett értelmezni. Ezek akkor és ott egyértelműek voltak”
– emelte ki.
Yoram Hazony szerint a felvilágosodás hozta el azt a kort, amikor a gondolatok felszabadításának következtében filozófusok több generációja is megszületett, akik bizonyosak voltak abban, hogy „sztorijuk igaz, szemben mindenki máséval” és sikeres tudományos életbe „ivódásuk” által hosszútávon elérték, hogy propagandisztikus jelleget öltsenek. „Látnunk kell, hogy Descartes, Kant vagy Nietzsche gondolatai mindössze egy-egy fő személyes gondolatai: nem a szerves fejlődés megnyilvánulásai” – emelte ki. Hazony szerint ezek az „oldalról benyúlások” megakadályozzák a tudományt, hogy tisztán lássák azt az egyenes ívet, amivel fejlődnek társadalmaink a történelem kezdete óta, szerves módon. „Minden újságíró és tudós, aki elmegy és megtanulja az egyetemen, hogy a nacionalizmus mindössze 150 éves, hazamegy, majd azt mondja, hogy ő mindent tud – hiszen megtanították nekik az iskolapadban – így hát az csak szemét lehet, ami nem ezt állítja.
Éppen ezért azt a tanácsot adnám a konzervatív fiataloknak, hogy ne higgyenek a szakértőknek! Ha valakik 70-95%-ban egyetértenek valamiben, akkor biztos, hogy nincs igazuk.
Semmi jóra nem vezet, ha egy nagy csoport elhiszi, hogy tudnak valamit. Ekkor kell gyanakodnunk, hiszen innentől fennáll a csoportos gondolkozás lehetősége. Ez azt jelenti, hogy szerintük mivel ennyien mondják ezt, csak igazuk lehet, így kritikai gondolkodás nélkül axiómaként fogadják el azt” – emelte ki. Hazony szerint legtöbbször kiderül, hogy ha egy témában van egy domináns válasz, az nagy valószínűséggel nem az igazi válasz.
Az állandó törzsi küzdelem, mint az állam fenntartó ereje
Mikor Korn feltette a kérdést Hazonynak, miszerint veszélyt jelent-e a kritikus gondolkodás hiánya a demokráciára, a szerző kiemelte, hogy nem csak a népuralom, hanem maga a nemzet alapelve is kell, hogy legyen minimum kettő ellentétes törzs megléte. Amennyiben nincsen két törzs, vagy azok nem versenyeznek egymással, akkor szerinte az a nemzet – demokráciástul – megszűnik létezni. A törzsek versenyzése Hazony szerint ma is létezik pártrendszerek formájában, hiánya pedig súlyos gondokat okoz, hiszen a korábbi logika mentén többféle opció nélkül, melyek legyőzhetik egymást az emberek nem tudnak előre haladni az „igazság” felé, hiszen mindig csak egyféle opciót érzékelnek alternatíva nélkül. Hazony szerint ma sajnos ez érződik a nyugati világban, melyet leural egy „internacionális véleményelit” – az Egyesült Államoktól Izraelig – ami csoportos gondolkozást akar előidézni. A szerző szerint a legjobb példa erre a gender ideológia, mely nélkül
„1000 évig elvolt az emberiség, majd az utóbbi 10 évben a józan észre hivatkozva hirtelen mindenki belátta, hogy minimum 56 különböző nem létezik”.
Hazony szerint ez egy mintapéldája a csoportos gondolkozás logikájának, miszerint „ennyi ember csak nem tévedhet”. Szerinte a válasz azonban, hogy „de, tévedhetnek, sőt nagy valószínűséggel tévednek is”, éppen ezért fenn kell tartani a kritikus gondolkozást.
Dan Korn rabbi szerint ez a folyamat Svédországban is azonosítható. Szerinte nincsen Svédországban demokrácia, hiszen „az elmúlt 100 évből 80-at a szociáldemokraták uraltak le”, ugyanakkor úgy beszélnek, mintha veszélyben lenne a hatalmuk és csak a megbízható hang lennének – így végsősoron leuralva minden társadalmi kommunikációt. Ennek kapcsán feltette a következő kérdést is: lehet-e egy birodalomban demokrácia? Hazony szerint soha. Meglátása szerint 500 év következetes megfigyelés után kijelenthető, hogy „demokratikus birodalom” nem létezik. Állításában összefoglalta, hogy a demokrácia csak a nemzetállamok eszköze lehet, hiszen az összekényszerített polgárok nem fognak soha olyan bajtársiasságot, szeretetet vagy összetartozást érezni egymás iránt, hogy segítsék egymást a bajban. Kiemelte, hogy a nemzetállamok éppen ezért erősebbek a „fronton”, hiszen az együvé tartozás, a testvériség érzése olyan erős, hogy a birodalmakat is le tudják győzni. A nemzetek felépítéséhez azonban még egy dologra szükség van, a határokra – fogalmazott –, hiszen ez határozza meg a hallgatólagos összetartozás-érzésnek hol van a vége. A határok szerinte alapját képezik az összetartozásnak.
A nacionalizmus vezetett-e a holokauszthoz?
Dan Korn ezt követően tette fel az utolsó kérdést: a nemzet iránt érzett elköteleződés, a nacionalizmus okozta-e a holokausztot? A zsidó filozófus szerint a válasz az, hogy nem. Hazony szerint az első világháborút nem a szarajevói merényletben megnyilvánuló szerb nacionalizmus okozta, hanem a birodalmak terjeszkedése. Meglátása szerint 1914-et 30-40 év terjeszkedés, birodalmi verseny előzte meg.
„A németek azért léptek a tettek mezejére és kezdtek konfliktust az antant hatalmakkal, mert láttak a britek és a franciák terjeszkedését. No nem azért, hogy megvédjék a függetlenségüket, hanem hogy őket legyőzve maguk válhassanak a domináns világbirodalommá”
– emelte ki. Mint kiemelte a birodalmak és a birodalmi versengés mindig háborúhoz és erőszakhoz vezet. Mint kiemelte, a második világháborút végsősoron maga az első világháború okozta.
Hazony Hitlerrel kapcsolatban is megfogalmazott pár gondolatot. Mint kiemelte, 100 évvel ezelőtt a nacionalizmus egy pozitív kifejezés volt, melyet a „nagyszívű emberek hazaszeretetére használtak”. „Mindig lehetett olvasni, hogy de jó, hogy feléledt az indiai nacionalizmus, vagy a zsidó nacionalizmus: 100 évvel ezelőtt működött ez a trend” – emelte ki. Később Hitler miatt borult fel a szó használata, ugyanis ő volt az, aki teljesen „abnormális” szövegkörnyezetbe, a Mein Kampfba helyezte. „Hitler úgy gondolja a német nacionalista világuralomra törekszik, holott ez a szupremacista gondolkodás.
Az imperializmus és a nacionalizmus pedig végsősoron szemben áll egymással, sosem állhat egy oldalon. Hitler valójában gyűlöli a nemzetállamokat: nevetségesnek, felszámolandónak tartja őket”
– emelte ki. „No nem mintha politikai filozófiát akarnék tanulni Hitlertől” – tette hozzá, melyet a közönség tapssal üdvözölt.
Yoram Hazony zárásként kiemelte, hogy a nacionalizmus nem rossz dolog, hiszen a tradíció és a nemzet tisztelete felelősséget igényel. „A nemzetek tisztelete békéhez, a törzsek tisztelete biztonsághoz, összetartozáshoz és szeretethez vezet.”
Yoram Hazony november 17-én Budapestre látogat, ahol az MCC Budapest Lectures keretei közt fog előadást tartani a konzervatív értékrendről. A beszélgetésre a Mathias Corvinus Collegium Tas vezér utcai épületében kerül sor. Az eseményre ezen a linken lehet regisztrálni.
Címlapkép: Yoram Hazony az orlandói (Florida) Nemzeti Konzervatizmus Konferencián (NCC) 2021. november 2-án. (Forrás: Bao Qiu/ The Epoch Times), Gönczi Róbert a Mathias Corvinus Collegium (MCC) hallgatójaként vett részt és tudósított az eseményről.