Yoram Hazony: a nemzetállamok biztosítják a sokszínűség szabadságát

A világban periodikusan változik a politikai rend, jelenleg is egy hasonló, mély átalakulás tanúi lehetünk — kezdte kedd délelőtti, legújabb könyvét beharangozó előadását a világhírű konzervatív filozófus.

Yoram Hazony izraeli filozófus, a Herzl Intézet igazgatója, új könyvét, A nacionalizmus erényét jött népszerűsíteni Magyarországra. Ahogy azt a közelmúltban megírtuk, látogatását kötetlen beszélgetéssel indította Orbán Viktor miniszterelnökkel, majd másnap a Matthias Corvinus Collegium, a Külügyi és Külgazdasági Intézet, valamint a Danube Institute rendezésében tartott előadást.

Orbán fogadta a világhírű izraeli filozófust

Yoram Hazony nagy sikerű könyvében azt fejtegeti, hogy a nacionalizmus értelmes alapelv.

Az eseményen Hazony mellett a Danube Institute igazgatója, John O’Sullivan is felszólalt.

Az izraeli zsidó filozófus előadását azzal kezdte, hogy mindenki számára egyértelmű, számos meglepetésszerű eseményt magában foglaló, politikai fordulat zajlik a világon, amit senki nem hagyhat figyelmen kívül.

Példaként vehetjük a Brexitet Nagy-Britanniában, Donald Trump hatalomra kerülését az USA-ban, illetve konzervatív, nacionalista vezetők felbukkanását Kelet-Európában, Olaszországban, Izraelben vagy akár Brazíliában.

Hazony szerint a változások egyfajta periodikus ciklust követnek:

„Tartja magát egy diplomáciai hipotézis, mely szerint a történelem során a világ periodikus változásokon megy keresztül,  minden 50-100 évben mély átalakuláson esik át a politikai rend, amely messze túlmutat egyes nemzeteken, illetve azok választási eredményein„.

Egy ilyen változásnak lehetünk tanúi a 2. világháború óta, állítja a filozófus.

Fotó: PragerU

Véleménye szerint alapvető fontosságú megértenünk, mi különbözteti meg a mostani kort más, eddigi politikai koroktól, ez generációnk legnagyobb kihívása.

Hazony szerint a világ politikai rendszerei között két fő irányvonal különböztethető meg:

A birodalmi rend, ami kimondja, a világ akkor a legjobb, ha egyetlen, közös törvényt szabhatunk ki annyi országra, amennyire csak lehet. Ez egy ősi idea, a római birodalom ideája, a Bibliában látjuk, hogy a babiloniak és az asszírok is hasonló logika mentén építenek birodalmat, illetve ez Egyiptomra is igaz.

„Valójában ez a legegyszerűbb politikai eszme: Isten küld egy uralkodót, hogy az békét és prosperitást hozzon az egész földre, azzal, hogy eltörli a megosztást, ami háborúhoz, s később pusztuláshoz, éhséghez és döghalálhoz vezet”.

A nyugati világban azonban jelen van egy nagyon erőteljes alternatívánk, folytatja Hazony, mivel a zsidó-keresztény kultúra alapját képező Biblia, azon belül is kifejezetten a héber Biblia prófétái birodalomellenesek, helyette a nemzeti szabadságot szorgalmazzák.

„Ez az idea elismeri, hogy túl gyengék és alkalmatlanok vagyunk arra, hogy olyan törvényt teremtsünk, amit minden országra ki lehet terjeszteni és egyiket sem nyomja el végül”.

Az emberek manapság sokat beszélnek a diverzitásról, de a politikai sokszínűség is a Bibliából ered, ami kimondja, hogy Isten szereti a sokféle nemzeteket, és az ő akarata a számtalan különböző nyelv és gondolkozásmód megléte.

„A Nyugat történetében e kettő politikai rend küzdött egymással: a római rend és a biblikus rend„.

Hogy hogyan is néz ki egy Biblia nélküli civilizáció? Nézzük csak meg az iszlám államok vagy Kína politikai történelmét (mind a kettő birodalmi törekvésekkel rendelkezett és egy törvény alatt egyesült).

A keresztény világ azonban nem így fejlődött ki.

A katolikusok a középkorban független nemzetállamokat alakítottak ki, melyek elvileg még a birodalom és a pápa fennhatósága alatt voltak.

A protestantizmus aztán nem csak a de facto, hanem a de jure nemzetállamok korát is elhozta. 1524-ben az angolok kijelentették, elég volt az uralkodóból, elég volt a pápából, mi a nemzeti függetlenség hívei vagyunk, majd az 1648-as vesztfáliai béke idejére Európa újjáalakult a nemzeti függetlenség ideája nyomán.

Ez először Európa, majd az egész világ politikai rendjévé vált 400 évre.

Hazony szerint a 2. világháborúig mindenki tisztában volt ezzel, az amerikaiak és a britek mikor a németekkel harcoltak, nem egy nemzetközi rend nevében harcoltak, hanem magukat szövetséges nemzeteknek hívták, és amit ígértek, az a függetlenség volt. Ezt is sugározták a rádióadókon a rabszolgasorsba döntött Európának: idegen birodalmak elnyomása alá kerültetek, de mi majd felszabadítunk.

1989-ben azonban fordulat állt be: a nyugati nemzetek győzelmet arattak a kommunistákon, és egy hatalmas döntés elé kerültek: visszavonulnak, és hagyják a független nemzeteket függetlenként élni tovább, vagy egyfajta római békével huzakodnak elő, Pax Romanaval vagy Pax Americanaval, melyben a világot egységes törvény uralná, az amerikai-európai értékrend mentén.

„Amikor először hallottam George H. W. Busht egy „új világrendről” beszélni 1990-1991 körül, megrémített”

— emlékszik vissza Hazony.

„Aztán ki is fejtette, miről is fog szólni ez az új világrend. »Ezer generáció óta az emberiség azért küzdött, hogy megélhesse e percet…«, ez színtiszta politikai messianizmus. »..ők kudarcot vallottak, de én, Bush elnök most sikerre viszem.« Mit is ígér itt? Azt hogy a »dzsungel törvényét« felváltja a jog uralma. Az egész jogrendszert egyetlen törvény fogja mozgatni”.

Egy generáció erejéig minden fő amerikai és európai politikai erő, a bal és a jobboldal egyaránt, republikánusok, demokraták, munkáspártiak és konzervatívok minden fő párt egyetértett abban, hogy ez a vízió fog békét és prosperitást hozni az egész világra azáltal, hogy eltörli a háborúkat okozó megosztást. Akik pedig elutasították, azokat azonnal bolondnak bélyegezték, szögezte le Hazony.

Az elmúlt generációban a filozófus szerint hasonló folyamatokat látunk , amire a próféták is figyelmeztetnek:

„Nem alkalmazhatunk egyetlen törvényt minden nemzetre, anélkül, hogy valamelyiket elnyomnánk”.

Hazony hozzátette, bármit is gondol Amerika vagy Oroszország, vagy bármelyik más nagyhatalom a világra vonatkozóan, az nem biztos, hogy Magyarországnak is jó lesz.

„Az imperialisták másik érve, hogy ha elég erőt vetünk be, békét teremthetünk. Ezzel szemben a nacionalisták érve, hogy embernek lenni azt is jelenti, hogy nem értünk mindenben egyet. Szabadnak lenni azt jelenti, hogy máshogy is gondolkodhatunk egyes dolgokról, és azt mondhatjuk, hogy mi magyarok mások akarunk lenni, mint az amerikaiak„.

Fotó: Lucie Sulovská/Facebook

A filozófus előadásának zárógondolataként korunk tolerancia-fogalmát is tisztázta.

Véleménye szerint a birodalmiság hívei lelkesen emlegetik a sokszínűséget, és hogy fogadjunk el mindenkit olyannak, amilyen, de ez politikai szempontból nonszensz.

Egy birodalom úgy karolja fel a sokszínűséget, hogy eltörli azt, és ezzel együtt a toleranciát is.

Annak semmi köze a toleranciához, amikor egyetlen elfogadott gondolkozásmód van, amit az egész világnak akceptálnia kell, tette hozzá Hazony.

„A tolerancia az, amikor hajlandóak vagyunk korlátozni magunkat, és kijelenteni: meg vagyok győződve róla, hogy az én utam a legjobb, de hagyom a többieket a saját útjukon haladni”.

Véleménye szerint napjainkban félelmetes végignézni a nyugati világban azokat az országokat, akik harminc éve még büszkén hirdették, „hiszünk a szólásszabadságban és vallásszabadságban”, mára mégis elpárologtak belőlük ezen magasztos eszmék.

Mindez az imperializmus és a nacionalizmus fogalmainak félreértelmezéséből fakad, állítja a filozófus.

Egy olyan nemzetközi rend, amely elismeri több, független erőközpont legitimitását, egy olyan világot teremt, melyben az emberek valamilyen szinten képesek megérteni a különbözőségeket, és megtanulni tolerálni azokat. A birodalmi világban csak egyféleképpen lehet gondolkodni, és minél jobban megerősödik, minél jobban megittasodik hatalmától,annál jobban tűnik el belőle a tolerancia is.

Tehát Hazony szerint azok, akik a szabad versenyben és a sokszínűségben hisznek, nacionalisták. Sokak szerint a nacionalizmus felett eljárt az idő, ők a liberális internacionalisták, és e kettő közötti harc lesz az egész következő generáció kihívása:

„Birodalommá válunk, vagy nemzetek közösségévé”?