48 év elteltével a titkosítás alól feloldott iratokból kiderül, hogy Golda Meir miniszterelnök félt a nemzetközi közösség cserbenhagyásától: „Nem szeretik a zsidókat, nemhogy a gyenge zsidókat”; az Állami Levéltár 1300 oldalnyi átiratot tett közzé a jom kippuri háború idejéből – írja a The Times of Israel.
Golda Meir miniszterelnök az 1973-as jom kippuri háború első napjaiban komoly aggodalmát fejezte ki katonai tisztviselőknek az általa a zsidókkal szemben ellenérzéseket tápláló nemzetközi közösség esetleges segítségének hiánya miatt – derül ki az újonnan nyilvánosságra hozott dokumentumokból.
Az Izraeli Állami Levéltár által szerdán közzétett dokumentumokból kiderül, milyen nagy volt a feszültség a Meir és a katonai vezetők közötti találkozókon.
„A helyzet mindkét fronton kedvezőtlen”
– mondták Meirnek a tisztek az egyik ilyen megbeszélésen október 7-én reggel, a háború második napján, az újonnan közzétett átiratok szerint.
Erre Meir azzal válaszolt, hogy a tisztviselők azonnal hívják fel az akkori amerikai külügyminisztert, Henry Kissingert, és kérjenek fegyvereket:
„Mondják meg neki, hogy SOS”
– olvasható a dokumentumokban.
„Az a kevés segítség, amit a nemzetközi közösségtől kaptunk, el fog tűnni, a kutyák elé fognak dobni minket. Nem szeretik a zsidókat, nemhogy a gyenge zsidókat”
– mondta ezután a miniszterelnök.
1973. október 6-án, Jom Kipur napján Szíria és Egyiptom hadserege lerohanta Izraelt a Golán-fennsíkon, illetve a Sínai-félszigeten, amely teljesen váratlanul érte az ott állomásozó viszonylag kis létszámú izraeli csapatokat.
Október 7-én reggel 6 óra 10 perckor az egyik találkozó rossz hírekkel kezdődött. Katonai tisztviselők tájékoztatták a miniszterelnököt a Golán-fennsíkon romló helyzetről, arról, hogy városokat kell evakuálni, és hogy az izraeli légierő bombázásokkal próbálja segíteni a szárazföldi csapatokat az előrenyomuló ellenséges erők visszaszorítása érdekében.
Néhány napos szívós harcok után az IDF visszaszerezte a Golán-fennsíkok ellenőrzését, nagyrészt visszaverve a szíriai hadsereget, és ellentámadást indított Szíriában. Az Egyiptommal vívott csata sokkal nehezebb volt, Kairó erőinek sikerült mélyen behatolniuk az izraeli ellenőrzés alatt álló Sínai-félszigetre.
„Súlyos csapást kell mérnünk rájuk”
– mondta Meir többször is a találkozó résztvevőinek.
A háború 48. évfordulóján közzétett dokumentumok közel 1300 oldalt tesznek ki, és tartalmazzák a korábban titkosított kabinetülések és a legmagasabb szintű biztonsági megbeszélések feljegyzéseit.
A Jom Kippur Háborús Központ, amely üdvözölte a lépést, a Legfelsőbb Bírósághoz benyújtott fellebbezését követően oldotta fel a titkosítás alól a dokumentumokat.
„Ezen anyagok nyilvánosságra hozatala fontos lépés a háborúval kapcsolatos összes releváns dokumentáció feltárásának érdekében”
– írta közleményében a központ.
Igaz, néhány esetben szavakat, vagy akár teljes mondatokat is töröltek a szövegből, annak ellenére, hogy a konfliktus óta közel fél évszázad telt el.
A központ hozzátette, hogy reméli, hogy a háborúban érintett más intézmények, például a légierő és a haditengerészet is kiadja a Jom Kipur-i háború dokumentumait.
„Mindez azért fontos, hogy a nagyközönség és a háború katonái és családtagjaik is világosan megértsék, mi is történt valójában a Jom Kipur-i háborúban”
– írta a központ.
Az 1973-as konfliktus Izrael történelmének egyik legjelentősebb hírszerzési kudarcát jelentette, mivel a kritikus fontosságú információk nem jutottak el időben Meirhez és más döntéshozókhoz, amelynek egyik oka nyilvánvalóan az IDF hat évvel korábbi, 1967-es hatnapos háborúban aratott átütő győzelmét követő gőg és önteltség lehetett.
Az Izraeli Védelmi Erők végül vissza tudták verni az Izraelre támadó két hadsereget, de közben több mint 2500 katonát veszítettek, és további ezrek sebesültek meg.
A háború utóhatásaként Meir lemondott miniszterelnöki tisztségéről, akárcsak Dayan védelmi miniszter. Bár Meir Munkapártja a háborút közvetlenül követő választásokon megtartotta a kormány irányítását, az azt követő választásokon veszített – Izrael történetében először – a jobboldali Likud párttal szemben, részben a konfliktus miatti elhúzódó elégedetlenség miatt.
