Ahogy az amerikaiak által Afganisztánban hatalomra segített álkormány, amely a hatalmas befektetések ellenére használhatatlannak bizonyult a dzsihád erőivel szemben, úgy a Palesztin Hatóság kormánya és biztonsági erői is idővel össze fognak omlani az iszlamista ellenfelekkel, nevezetesen a Hamásszal szemben. A BESA Center elemzése.
Minden elsöprő anyagi és technológiai fölénye ellenére az IDF-nek nincs esélye legyőzni Izrael iszlamista ellenségeit, hacsak katonáit nem hajtja a nemzeti ügybe vetett lankadatlan hit.
Az afganisztáni iszlamista harc elmúlt 40 évének megértéséhez érdemes megnézni Abdullah Azzam örökségét. Egy Dzsenin melletti kis faluban született 1941-ben, majd a hatnapos háború során Ciszjordánia eleste után Jordániába költözött. Ott csatlakozott a Muzulmán Testvériséghez, és részt vett a palesztin terrorszervezetek Izrael elleni tevékenységében. Végül Afganisztánba ment, ahol jelentős szerepet játszott a mudzsahedek szovjetek visszaszorításában. Azzam inspiráló személyiségként és Oszama bin Laden mentoraként az iszlám világ minden tájáról érkező önkéntesek ezreit vezette az afganisztáni harcokban, és kiérdemelte a „globális dzsihád atyja” címet. Azzamot két fiával együtt meggyilkolták Pesavarban 1989 novemberében.
A pánarab mozgalom vezetőivel ellentétben – Gamal Abdul Nasszerrel, Háfez Aszaddal és Szaddám Huszeinnel szemben, akiknek nem sikerült egyesíteniük az „arab nemzetet” a közös harc érdekében – Azzamnak sikerült összehoznia a különböző országokból, klánokból és törzsekből származó muszlimok nagy számát, hogy a modern korban először vegyenek részt egy „szent háborúban” – a dzsihádban.
Azzam egyszerű szavakkal magyarázta elképzeléseit:
„A dzsihád terjedni fog, és az iszlám máshol is harcolni fog. Az iszlám harcolni fog a zsidók ellen Palesztinában, és iszlám államot hoz létre Palesztinában és máshol. Ezek az országok aztán egyetlen iszlám állammá egyesülnek majd.”
Mohamed próféta búcsúbeszédének kulcsfontosságú üzenetét („Azt a parancsot kaptam, hogy harcoljak minden ember ellen, amíg azt nem mondják: ’Nincs más isten, csak Allah’”) visszhangozva Azzam az afganisztáni harcokat egy globális dzsihád kiindulópontjának tekintette, amelynek végső célja egy világméretű „iszlám nemzet” (vagy umma) létrehozása.
Számára az afganisztáni harc stratégiai lehetőséget jelentett a vallás, valamint a katonai és politikai szféra újbóli összekapcsolására, amely az iszlámot a kezdetektől fogva jellemezte, és amely az első világháborút követő Oszmán Birodalom bukásával és a kalifátus megszűnésével megszakadt. Azzam úgy vélte, hogy a harctéren elért eredmények hívők millióit csábíthatják a globális dzsihádban való részvételre.
Amikor Joe Biden elnök bizalmát fejezte ki az afganisztáni rezsim stabilitásában, rámutatott, hogy „az afgán hadseregnek 300 000 jól felszerelt katonája van … és légierővel is rendelkeznek. Az amerikaiak viszont nem tudták elviselni az elhúzódó, belátható időn belüli megoldás nélküli harc terhét. Mélyebb szinten számoltak a konfliktus vallási gyökereivel, amelyek többek között a nyugat-amerikai jólét üzenetének elutasításában nyilvánulnak meg.
Ahogy Mordechai Kedar fogalmazott: „2021 augusztus 15. örökre úgy marad emlékezetes az iszlám világban, mint az iszlám győzelme a kereszténység felett, a hit győzelme az eretnekség felett, és a hagyomány győzelme a megengedő magatartás felett… Ezek az események új vért pumpálnak a dzsihád artériáiba, és az eredmények világszerte, így Izraelben is láthatóak”.
Az amerikai vereségnek valóban közvetlen hatása lesz Izraelre. Ahogy az amerikaiak által Afganisztánban hatalomra segített álkormány, amely a hatalmas befektetések ellenére használhatatlannak bizonyult a dzsihád erőivel szemben, úgy a Palesztin Hatóság kormánya és biztonsági erői is idővel össze fognak omlani az iszlamista ellenfelekkel, nevezetesen a Hamásszal szemben. Az IDF-nek – elsöprő anyagi és technológiai fölénye ellenére – nincs esélye legyőzni Izrael iszlamista ellenségeit, hacsak katonáit nem hajtja a nemzeti ügybe vetett lankadatlan hit. A tálibok győzelme az USA felett Afganisztánban tanulságul szolgál a világ számára arról, hogy a lelki erő és a hit milyen óriási képességgel képes győzni az elhúzódó konfliktusokban a sokkal erősebb ellenséggel szemben.
A háború első éveiben az amerikaiak elsöprő fölényben voltak a tálibokkal szemben, és számos súlyos vereséget mértek rájuk. A tálib harcosok azonban vallásos hitüknek köszönhetően képesek voltak felülemelkedni ezeken a vereségeken. Hittek abban, amit az iszlám hitben a „gyengeség szakaszának” (Rahlat al-Istidaf) neveznek, ami azt követeli meg, hogy türelmesen kivárjuk a lehetőségek idejét. Hitük így olyan stratégiaként szolgált, amely lehetővé tette számukra, hogy megbirkózzanak az esetlegesen hosszú várakozással.
