A mai nap folyamán megjelent rólam egy cikk a Vasarnap.hu nevezetű portálon, melyben fiatalkori világnézeti útkeresésemet taglalták, s úgy érzem, függetlenül az írás szándékától melyet a fősodratú ellenzéki orgánumok is fejtegetnek, tartozom egy mély bocsánatkéréssel a Neokohn olvasóközönsége, a szerkesztőség, és a zsidó közösség tagjai felé is. A személyemet érintő cikkben szereplő képek valódiságát nem cáfolom, és azt sem hogy kezdő gimnazistaként, kamaszkoromban vállalhatatlan és ordas eszméknek voltam rabja.
Azok a nézetek, amelyeket a náci karlendítés vagy a nyilas jelképek szimbolizálnak ártatlan emberek millióinak halálát okozták. Felnőtt emberként ezekkel nem tudok azonosulni. Visszataszítónak és megvetendőnek tartom ezeket és sajnálom, hogy fiatalabb korom óta egy hosszú tanulási folyamat kellett ahhoz, hogy megértsem, hogy ez mennyire káros.
Fiatal vagyok, most 20 éves. Ám az elmúlt évek során nagy átalakulásom estem keresztül a családi körömnek, a baráti társaságomnak köszönhetően a balgaságom mellett világlátásom, értékrendem szempontjából is. Sokat művelődtem, tanultam azóta, s mivelhogy már egészen zsenge koromban érdeklődtem a múlt történései iránt, s tudásszomjam azóta sem lankadt számtalan historikus könyvet, tanulmányt is olvastam. Elmepallérozásom során fokozatosan eltávolodtam azoktól a szélsőséges, természetellenes, gyalázatos múltú, uszító eszméktől melyeket egykoron vallottam, erről a Neokohnon megjelent cikkeim szellemisége is tanúskodik.
Az ember nem mindig büszke a múltjára, még akkor sem, ha a tizenéves cselekedeteiről van szó. Természetesen amikor szembesítik korábbi tetteivel, az önvizsgálat elkerülhetetlen.
Tudom a magyarázkodásnak itt nincs helye, a múltban elkövetett összes olyan tettemet és megnyilvánulásomat mélyen megbántam, mely összefüggésbe hozható az újnyilas, neonáci eszmékkel. Fontosnak tartom még megjegyezni, hogy erre nem a Vasarnap.hu személyemet érintő cikke késztetett hanem már évekkel ezelőtt megfogalmazódtak bennem azok a gondolatok melyek korábbi önmagamat az én szememben is gyalázatosnak láttatták.
Ezúttal is kérem, hogy őszinte bocsánatkérésemet a Neokohn szerkesztősége, olvasóközönsége, a zsidó közösség, és minden olyan egyén, közösség akiket megbotránkoztattam elfogadja.
Amennyiben a Neokohn lehetőséget ad, szívesen írnék a jövőben arról, hogy mi lehet az oka annak, hogy magyar gimnazisták ilyen nézetekkel találkozhatnak egyáltalán és hogy mit lehet tenni azért, hogy a mai fiatalságot ne babonázzák meg az ordas eszmék.
