Irán legutóbbi lépése, napokkal azután, hogy drónokkal támadott meg egy hajót Omán partjainál, nyilvánvalóan kísérlet volt arra, hogy embereket küldjön egy hajó fedélzetére és eltérítse azt – írja Seth Frantzman a Jerusalem Post oldalára írt elemzésében.
Nem ez az első eset: Iráni ügynökök is felelősek voltak valami hasonlóért 2020 júliusában, amikor a Gulf Sky nevű hajó eltűnt Omán közeli vizeken, majd rejtélyes körülmények között Irán partjainál kötött ki.
Most az Asphalt Princess volt az, amelyről úgy tűnt, hogy iráni kalózkodás célpontja lett. A szerda kora reggeli jelentések szerint a hajót kiszabadították; a részleteket nem lehet tudni.
Ami világos, az az, hogy Irán célja a káosz terjesztése kiszámíthatatlan viselkedésével. Ez a politika nem csak az Öböl körüli területeken, hanem az egész Közel-Keleten érvényesül.
Irán egy sor proxyn keresztül tevékenykedik Jementől Irakig, Szíriáig és Libanonig. Ezek a csoportok különböző mértékben kapcsolódnak Iránhoz, némelyikük valószínűleg közvetlenül az Iszlám Forradalmi Gárda ellenőrzése alatt áll. Másokat, például a Hamászt Irán támogatja, de valószínűleg nem Teheránból kapják a parancsokat.
Irán célja az, hogy ezeket a csoportokat felfegyverkezve tartsa, és készen álljon tevékenységeik támogatására annak érdekében, hogy működőképesek legyenek, illetve hogy Teherán regionális projektjének befolyásolására, annak eszközeiként használhassa őket. Ez azt jelenti, hogy a Szaúd-Arábia által támogatott jemeni kormányerők ellen harcoló jemeni hutikat az Iszlám Köztársaság drónokkal és ballisztikus rakétákkal fegyverezte fel.
Irán know-how-val segíti ezeket a csoportokat abban, hogy nagyobb hatótávolságú rakétákat építsenek. A Hamász például a 2000-es évek eleji néhány kilométerről 2021-re több mint 250 kilométerre növelte rakétáinak hatótávolságát.
Az Asphalt Princess elrablása, majd látszólagos szabadon bocsátása a káosz elvetésének egyik példája lehet. Függetlenül ezeknek az incidenseknek az általános részleteitől, az az érzés, hogy az Öböl felett fenyegetés lebeg, része Irán általános stratégiájának. Ezért használja Irán az IRGC kis gyorshajóit az amerikai haditengerészeti hajóinak zaklatására a Perzsa-öbölben. És ez az oka annak is, hogy Irán a múltban drónokkal repült át amerikai repülőgép-hordozók felett.
A cél az, hogy megmutassák, Iránnak lehetősége van arra, hogy ha akar, akkor ott csapjon le, ahol szándékozik. A kereskedelmet és stabilitást kívánó regionális országok így elgondolkodnak azon, hogy vajon érdekükben áll-e az eszkaláció. Irán célja nem az, hogy legyőzze mindezeket az országokat, hanem csupán az, hogy növelje a lehetséges árat, amelyet konfliktus esetén fizetni kell. Erre példa volt a 2019 májusi és júniusi hajóaknázás, a szaúd-arábiai Abqaiq elleni támadás 2019 szeptemberében, valamint az elmúlt hat hónapban történt egyéb incidensek, például több kereskedelmi hajó elleni támadás.
A „kiszámíthatatlan Irán” fogalma, amely gyakran inkább viselkedik maffiaállamként, mint normális országként, politikai döntés. Ugyanígy használja Teherán a nyomást a bécsi nukleáris tárgyalásokon. Dicsekszik az urándúsítással függetlenül attól, hogy egy napon valóban akar-e nukleáris eszközt építeni. Tudja, hogy az iráni atomfegyverek megszerzésének kilátása elég ahhoz, hogy más országokat is tárgyalóasztalhoz ültessen. A világ egyetlen más állama sem használta még a nukleáris küszöbértéket tárgyalási taktikaként.
Irán szakértője lett az ilyen jellegű nukleáris zsarolásnak, és most már a kalózkodással való fenyegetésnek is. Teherán például 2019 júliusában megpróbálta megállítani a brit Heritage tankert. A brit zászló alatt közlekedő Stena Impero tartályhajót is elkapta, amikor az egyik iráni tankert a brit erők Spanyolországnál feltartóztatták. A Stena Imperót végül 2019 szeptemberében engedték szabadon.
Ezek azok a játékok, amelyekben Irán jó – és eddig csodát tettek Teheránnak. A múltban Irán az emberrablást, a túszejtést, sőt a külföldi tengerészek fogva tartását is felhasználta már arra, hogy elérje, amit akar, és zavarba hozzon más országokat, például az Egyesült Államokat vagy az Egyesült Királyságot.
Ez szándékos kiszámíthatatlanság, hogy azt a látszatot keltse, hogy bár Iránnak gyenge haditengerészete van, mégis képes káoszt gerjeszteni a Perzsa-öbölben.
