Ha azt hitte, hogy az amerikai zsidók összefognak a fagylaltárusításban tapasztalható diszkrimináció ellen, tévedett. A Ben & Jerry’s cég döntését, miszerint „beszünteti fagylaltjaink értékesítését a megszállt palesztin területeken”, az izraeli politikai paletta széles körében valamint számos mainstream zsidó csoport és az amerikai politikai vezetők egyaránt elítélték. Az az elképzelés azonban, hogy ez egy olyan kérdés, amely körül a zsidók összefognak, téves. Még rosszabb lehet, hogy mint annyi minden más, ez is a pártpolitikai civakodás táptalajává válik, és rávilágít a cionistaellenes attitűdök növekvő elfogadására még azok körében is, akik a zsidó baloldalon még mindig azt mondják, hogy támogatják Izraelt — írja véleménycikkében Jonathan Tobin, a Jewish News Syndicate főszerkesztője.
Az, hogy még az izraeli külügyminiszter, Jáir Lapid, az izraeli balközép Jes Atid pártjának vezetője, aki a korábbi miniszterelnök, Benjamin Netanjahu megbuktatását szervezte, szintén elítélte a Ben & Jerry nyilatkozatát, mint „szégyenletes” és „az antiszemitizmus és a BDS mozgalom előtti kapitulációt”, sokatmondó volt.
Még azok is megértik, akik még mindig szájalnak a palesztinokkal való konfliktus lezárására irányuló kétállami megoldás elméleti vágyáról, hogy az Izrael és Ciszjordánia közötti régi „zöld vonal” határa soha nem fog feltámadni. Az az elképzelés, hogy az olyan helyeket, mint Jeruzsálem és közvetlen elővárosai – amelyeken keresztül a fegyverszüneti vonal, amely 1949 és 1967 között elválasztotta a zsidó államot a Jordánia által illegálisan megszállt területektől – etnikailag megtisztítják a több százezer zsidótól, akik most ott élnek, legalább annyira abszurd, mint amennyire sértő. Bár a nemzetközi közösség még mindig „illegális telepesként” kezel minden zsidót, aki ezeken a helyeken él, ha a palesztinok valaha is a béke mellett döntenének, még ők is tudják, hogy a jeruzsálemi zsidó negyedek és a települések még egy elméleti kétállami megoldás esetén is a zsidó államon belül maradnak.
Miközben Izraelben a baloldaltól a jobboldalig terjedő konszenzus van ebben a kérdésben, sok amerikai zsidó még mindig eltökélten figyelmen kívül hagyja a valóságot.
A mainstream zsidó csoportok, mint a Conference of Presidents of Major American Jewish Organizations, az American Jewish Committee, a B’nai B’rith International és a Hadassah, amelyek mind a liberálisok, mind a konzervatívok nézeteit képviselik, egyetértettek Lapiddal, amikor közösen elítélték a Ben & Jerry’s-t. Felszólították Greg Abbot, texasi kormányzót, hogy szerezzen érvényt állama BDS-ellenes törvényeinek, amelyek megtiltják, hogy kormánya szerződéseket kössön olyan vállalatokkal, amelyek ilyen diszkriminatív kereskedelmi magatartást folytatnak.
Texas csak egy a sok állam közül, amely joggal kezeli a BDS-t, mint a törvénytelen előítéletes magatartás egy másik formáját, amely ebben az esetben Izrael és a zsidók elleni elfogultság, ahogy más törvények is büntetik azokat, akik faji vagy vallási alapon diszkriminálnak.
Valójában a fagylaltgyártó cég ellen szóló vélemények olyan mértékűek voltak, hogy ez fordulópontot jelenthet a BDS elleni folyamatos küzdelemben.
De nem, ha a zsidó baloldalnak van hozzáfűznivalója.
Látva a Ben & Jerry’s-zel kapcsolatos ellenérzés hullámát – és egy olyan lépés teljes irracionalitását, amely Jeruzsálem és más helyek zsidó és arab lakosait egyaránt megfosztaná termékeik megvásárlásától -, egyes „progresszív” zsidó csoportok mozgósítottak a vállalat bojkott-terveinek támogatására.
Nyolc liberális csoport, köztük az Americans for Peace Now, a J Street és az Új Izrael Alap, aláírt egy levelet, amelyben támogatják a vállalatot, mert állításuk szerint ez egy „elvi” döntés, amely nem összeegyeztethetetlen Izrael támogatásával.
Azzal érvelnek, hogy óriási különbség van az Izrael elleni teljes körű BDS-bojkott – amelyet elmondásuk szerint elleneznek – és a Jeruzsálem és a területek bojkottálása között.
Ez utóbbi, állításuk szerint, csupán tiltakozás a téves izraeli politika és a települések létezése ellen, amelyek szerintük akadályozzák a békét. Ebben az értelemben úgy vélik, hogy az ilyen bojkottok nem pusztán összeegyeztethetők Izrael támogatásával, hanem a zsidó állam érdekeit támogatják, még akkor is, ha Izraelben kevesen osztják a véleményüket.
Így fogalmazva, a Ben & Jerry’s által elfogadott BDS-lite csupán egy módja a békefolyamat támogatásának.
De a probléma itt kettős.
Az egyik az, hogy a békefolyamat, amelyet a bojkott hívei szerint támogatnak, már nem létezik. Az oslói egyezményeket a második intifáda öngyilkos merényletei robbantották szét, amikor a Palesztin Hatóság a Hamásszal együtt bebizonyította, hogy nem érdekeltek a zsidó állammal való békében semmilyen feltételekkel. Igaz, hogy a jogi különbségtétel a ciszjordániai zsidó közösségek és az 1967-es vonalakon belüli közösségek között továbbra is fennáll. Azonban az az elképzelés, hogy az ország egy részét – és különösen Jeruzsálemet – lehet bojkottálni, miközben nem szennyezi be az egész Izrael elpusztítását célul kitűző BDS-mozgalom, már nem életképes.
A palesztinok és a BDS-t támogató szurkolóik számára Izrael minden egyes centimétere „megszállt palesztin terület” – ez a kifejezés még akkor is értelmezhetetlen, ha Jeruzsálemre és Ciszjordániára alkalmazzák, mint ahogyan a Ben & Jerry’s tette, mivel a történelem során soha nem voltak a palesztin arab entitás vagy állam részei.
Ráadásul az is világos, hogy ezek a részleges bojkottok csupán megállók az egész Izrael és zsidó lakossága elleni teljes körű BDS-diszkrimináció felé vezető úton.
Ugyanilyen hamis az az állításuk, hogy a BDS-ellenes törvények veszélyeztetik a szólásszabadságot. Ahogyan más diszkriminációellenes törvények sem minősítik bűncselekménynek a faji, etnikai vagy vallási csoportok gyűlöletét, hanem azokat büntetik, akik diszkriminatív üzleti gyakorlatot folytatnak, ugyanez igaz a BDS-gyűlöletre is. Az izraeliekkel szemben diszkrimináló vállalatokat mind állami, mind szövetségi szinten el kellene kerülni, és meg kellene tagadni tőlük az állami szerződéseket.
Az amerikai baloldal nagy része elfogadta a kritikai fajelmélet és az interszekcionalitás katekizmusát, amelyek tévesen azt állítják, hogy az Izrael megsemmisítéséért folytatott palesztin háború nem pusztán erkölcsileg egyenértékű az Egyesült Államokban folyó polgárjogi harccal, hanem közvetlenül kapcsolódik ahhoz, mint a „fehér kiváltságok” elleni közös harc. Az a meggyőződés, hogy a zsidók – akár színesbőrűek, akik a Közel-Keletre vezetik vissza a származásukat, akár európaiak – „fehérek”, kiváltságosak és nem őshonosak ősi hazájukban, éppoly irracionális, mint amilyen hazug. Mégis, az olyan csoportok számára, mint a Vermonters for Justice in Palestine, amely a Ben & Jerry’s elleni nyomásgyakorló kampány élére állt, és reméli, hogy kiterjeszti azt, ezek a mérgező, gyűlölettel teli gondolatok képezik az Izrael bojkottjára irányuló erőfeszítéseik alapját.
Ezek az anticionista attitűdök állnak a BDS és a BDS-lite középpontjában. Azzal, hogy kijelentik, hogy a zsidóknak nincs joguk Jeruzsálem egyes részein élni, vagy a „megszállt területen” lévő otthonaikhoz és szent helyeikhez, elfogadták az interszekcionalitás előfeltevését a zsidó jelenlét illegitimitásáról bárhol az országban. Valójában még ezeknek az állítólag „Izrael- és békepárti” csoportoknak, mint a J Street sem okoz gondot, hogy közös ügyet csináljanak az egyetemi kampuszokon és máshol olyan anticionista szervezetekkel, mint a Jewish Voices for Peace és az IfNotNow, amelyek antiszemita frázisokkal és eszmékkel kereskednek.
Függetlenül attól, hogy milyen politikai nézeteket vall, vagy hogy Ön szerint hol kellene Izrael határainak lenniük, ha lehetséges lenne a béke, ha Önnek fontos a zsidó állam létjogosultsága, akkor elleneznie kell a Ben & Jerry’s-hez hasonló akciókat, és támogatnia kell a BDS-ellenes törvények végrehajtását.
Az Izraellel szembeni részleges bojkott támogatása pont azoknak a kezére játszik, akik ellenzik a békét bármilyen feltételekkel. Azzal, hogy a Ben & Jerry’s-t ilyen módon próbálják megvédeni, ezek a csoportok nem a nem létező békefolyamatot vagy a kétállami megoldás elméleti reményét védik. Amit tesznek az az, hogy zsidó fedezetet nyújtanak egy olyan mozgalomnak, amelynek céljai eredendően antiszemita jellegűek, és amely a zsidó életeket fenyegető terrorista csoportok segítőjeként működik.
