A Ben & Jerry’s e heti bejelentéséhez hasonló 2018-as nyilatkozatban az Airbnb közölte, hogy nem kínál többé szálláshelyeket izraeli településeken — húz párhuzamot a két cég politikája közt a Times of Israel.
Az Airbnb ragaszkodott ahhoz a kijelentéséhez, hogy nem bojkottálja Izraelt, és hogy ellenzi a BDS (bojkott, a leépítés és a szankciók) mozgalmat, amely nem tesz különbséget maga Izrael és Ciszjordánia között.
Ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy megakadályozza, hogy az üdüléskiadó óriáscéget elárasszák az Egyesült Államokban a diszkriminatív gyakorlatra hivatkozó felperesek által indított perek.
A sajtóvisszhangot keltő bejelentés után kevesebb, mint öt hónappal az Airbnb bírósági egyezség keretében úgy döntött, hogy visszavonja a településeken lévő listák eltávolítására vonatkozó döntését.
Hétfői bejelentésével, miszerint beszünteti fagylaltjainak értékesítését a „megszállt palesztin területeken”, a Ben & Jerry’s látszólag egy lépéssel tovább akarja vinni a településellenes ügyet, mint ahogyan azt az Airbnb tette.
A fagylaltóriás azonban várhatóan hasonló jogi kihívásokkal néz szembe Izrael-párti aktivisták és amerikai törvényhozók részéről, akik nem fogadják el az Izrael és Ciszjordánia közötti különbségtételre irányuló erőfeszítéseket, amikor bojkottról van szó. Azt állítják, hogy az Efratban való eladás megtagadása épp olyan, mint megtagadni egy asztal eladását Tel-Avivban.
Izrael nem vesztegette az időt, és az Egyesült Államok nagykövete, Gilad Erdan levelet írt annak a több mint 30 államnak a kormányzóihoz, amelyek már elfogadták a BDS-t célzó törvényeket, és felszólította őket, hogy a törvényekkel összhangban lépjenek fel a Ben & Jerry’s ellen.
Ez a jogszabály többek között előírja, hogy az államoknak ki kell vonniuk nyugdíjalapjaikból az Izraelt bojkottáló cégek befektetéseit, és meg kell fosztaniuk ezeket a cégeket az említett államokkal kötött szerződéseiktől.
Richard Goldberg, aki az egyik első BDS-ellenes törvényt dolgozta ki, amikor 2015-ben Bruce Rauner volt illinois-i kormányzó mellett tevékenykedett, elmondta, hogy a diszkriminációs perek mellett az Airbnb döntése, hogy visszavonja a településbojkottot, azt követően született meg, hogy olyan államok, mint Illinois, Florida és New Jersey bejelentették, hogy a bejelentés miatt ki akarják vonni a nyugdíjalapjaikat.
„Ezek az államok lépéseket tettek, és nagyon gyorsan felhívták az Airbnb figyelmét, részben azért, mert a tőzsdei bevezetés előtt álltak, és az állami nyugdíjkivonási akciók valószínűleg elég nehézséget jelentettek volna számukra abban a környezetben” – mondta Goldberg a The Times of Israel-nek.
A Bloomberg befektetési adatai szerint Florida, Texas, New Jersey, Arizona, Illinois és Mississippi nyugdíjalapjai jelenleg az Unileverbe, a Ben & Jerry’s anyavállalatába fektetnek be.
Ezek hat államot képviselnek abból a 12-ből, amelyek elfogadták azt a törvényt, amelyik előírja számukra, hogy nyugdíjpénztáraikat el kell választaniuk az Izrael elleni bojkottban részt vevő vállalatoktól.
„Ebben az esetben egy nagyvállalat döntéséről van szó, amely politikai indíttatásból gazdasági kárt okoz egy izraeli székhelyű vállalatnak. Ez nem csak a BDS tankönyvi definíciója, hanem az ellene hozott állami törvények kritériumai között megjelenő jogi definíció is” – mondta Goldberg, aki jelenleg az Alapítvány a Demokráciák Védelméért vezető tanácsadója. A Ben and Jerry’s izraeli üzemére utalt, amely a vállalat döntése miatt elvesztette a fagylalt előállítására vonatkozó szerződését.
Lara Friedman, aki a Közel-keleti Béke Alapítvány elnökeként nyomon követi a BDS-ellenes jogszabályokat, azt mondta, hogy az államok gyors cselekvésére számít.
„A törvényhozók, akik valóban politikai nyilatkozatot akarnak tenni, nem látom, hogy azt mondanák: ’Nos, várjunk és meglátjuk’” – mondta, hozzátéve, hogy a településbojkott ellenzői valószínűleg „alaposan át fogják nézni a könyvelést azokban az államokban, ahol ezek a törvények vannak, hogy lássák, tudnak-e büntetőintézkedéseket tenni”.”
A nyugdíjbefektetések megcélzása biztosabb módszernek tűnik a Ben & Jerry’s bosszújának kikényszerítésére, mint a vállalat feketelistára helyezése az államokkal kötött szerződések során.
A törvényekkel szembeni első alkotmánymódosítással kapcsolatos sorozatos kihívások nyomán számos államban már legalább 100.000 dolláros kereskedelmi összeget állapítottak meg, mielőtt a BDS-ellenes intézkedéseket be lehetne vetni egy vállalkozóval szemben. Ez azt jelentené, hogy a kisebb Ben & Jerry’s szerződések nem lennének érintve még a BDS-ellenes törvényekkel rendelkező államokban sem. Friedman és Goldberg szerint azonban a Ben & Jerry’s-szel kötött jövőbeli szerződések így is veszélybe kerülhetnek.
A harmadik büntetési tétel, amellyel a Ben & Jerry’s valószínűleg szembesülni fog, a jó hírnévnek okozott kár. Jáir Lapid külügyminiszter megadta a támadás hangnemét, amikor azt állította, hogy a fagylaltgyártó cég „beadta a derekát az antiszemitizmusnak”.
„Nem kis dolog megpróbálni ezeket a vállalatokat antiszemitizmussal rágalmazni a nemzeti és nemzetközi színtéren” – mondta Friedman.
„A kérdés az, hogy a vállalatok és a részvényesek meddig lesznek hajlandóak ezzel szemben kitartani.
„Azok az emberek, akik ezt ellenzik, minden eszközt meg fognak ragadni, hogy a Ben & Jerry’s-t arra kényszerítsék, hogy az Airbnb-hez hasonlóan megváltoztassa álláspontját, vagy hogy olyan súlyosan megbüntessék őket, hogy senki más ne merjen odamenni” – tette hozzá.
Goldberg megjegyezte, hogy a Ben & Jerry’s igyekezett különbséget tenni a ciszjordániai tilalom és a termékek izraeli értékesítésének folytatására való hajlandósága között, nyilvánvalóan a jogi következmények elkerülése érdekében.
„A megkülönböztetés kényelmes azok számára, akik azt akarják mondani, hogy ez a településekről szól, és nem Izrael államról, ami elhallgatja azt a tényt, hogy a ciszjordániai településpolitika Izrael állam politikája” – mondta Friedman.
Goldberg megjegyezte, hogy az államok BDS-ellenes jogszabályai nem tesznek ilyen különbséget Ciszjordánia és maga Izrael között, „mert végső soron egy izraeli vállalatot büntetnek, és nem azt, amelyik csak Ciszjordániában működik”.
Úgy tűnik, hogy a törvények azzal a szándékkal íródtak, hogy a települések bojkottját az Izrael-bojkott tágabb keretébe foglalják. Illinois állam BDS-ellenes törvényében például az Izrael-bojkottot úgy határozzák meg, mint „olyan politikai indíttatású akciókat, amelyek célja Izrael Állam vagy az Izrael Államban vagy az Izrael Állam által ellenőrzött területeken székhellyel rendelkező vállalatok büntetése, gazdasági károk okozása vagy az Izrael Állammal való kereskedelmi kapcsolatok egyéb módon történő korlátozása”.
Friedman azt állította, hogy a BDS-ellenes törvények nem annyira a tulajdonképpeni Izrael elleni bojkottot célozzák, hanem inkább a viszonylag mérsékeltebb cégek ellen irányulnak, amelyek célzott bojkottot sürgetnek a telepes vállalkozás ellen. Utalt egy nemrégiben, a New York-i BDS-ellenes törvények eredményeként összeállított feketelistára, amelyen a felsorolt cégek többsége olyan volt, amelyik telepbojkottot folytatott, és hozzátette, hogy az elmúlt évtizedben egyetlen nagyvállalat sem bojkottálta egyaránt Izraelt és a településeket.
