Jáir Lapid külügyminiszter hétfőn az Európai Unió vezető diplomatáihoz intézett beszédében támogatta a palesztinokkal való kétállami megoldást, és rámutatott Európa és Izrael közös demokratikus értékeire. Ezzel új fejezetet kívánt nyitni a palesztinokkal lévő több mint egy évtizedes feszült kapcsolatok után — írja a Times of Israel.
„Izraelnek közös érdekei vannak az EU-val – de ennél is több, közös értékeink vannak: az emberi jogok, az LMBTQI+ közösség jogai, a demokrácia alapvető elemei iránti elkötelezettség: szabad sajtó, független igazságszolgáltatás, erős civil társadalom, vallásszabadság” – mondta Lapid hétfőn a Külügyi Tanács előtt. „Elkötelezettek vagyunk a klímaválság, a nemzetközi terrorizmus, a rasszizmus és a szélsőségesség elleni közös küzdelem mellett”.
Úgy tűnt, hogy a megjegyzések szakítást jelentenek Izrael előző kormányával, amely Benjamin Netanjahu, akkori miniszterelnök alatt az EU-n belül egy közép-kelet-európai tömbhöz csatlakozott – a Donald Rumsfeld által „új Európának” nevezett térséghez -, amelyet erőskezűek és jobboldali populisták által irányított országok vezettek, és amely ellenezte Brüsszel olykor liberálisabb politikáját.
Netanjahu évek óta úgy tartotta az úgynevezett Visegrádi Csoportot, mint Izrael-párti védőbástyát a Jeruzsálem által Izrael-ellenesnek tartott brüsszeli és nyugat-európai irányvonal erőltetésére irányuló kísérletekkel szemben. Ezzel egyidejűleg az EU többi részével való kapcsolatok is csorbát szenvedtek.
„A ’régi Európában’ az embereket bosszantotta Netanjahu politikája, hogy a visegrádi csoportra támaszkodva blokkolja az Európa Tanács Izraellel kapcsolatos döntéseit” – magyarázta Emmanuel Navon, a Jeruzsálemi Stratégiai és Biztonsági Intézet munkatársa. „A helyzet az, hogy valóban elég sikeres volt az ’oszd meg és uralkodj’ taktika alkalmazásában, amely valóban blokkolta azokat a döntéseket, amelyek például az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe való áthelyezését és a Trump-tervet voltak hivatottak elítélni”.”
A visegrádi csoportot Lengyelország, Magyarország, a Cseh Köztársaság és Szlovákia alkotja.
Magyarország, amely nacionalista külpolitikát folytatott, és elutasítja azt, amit páneurópai posztnacionalizmusnak tekint, a Netanjahu-kormány idején többször is megmutatta, hogy kész Izraelért kiállni. Egyedüli európai uniós országként vétózta meg az EU külügyminisztereinek nyilatkozatát az Izrael és a Hamász közötti májusi konfliktus idején, amely azonnali tűzszünetre szólított fel az „elfogadhatatlan” civil áldozatok okán.
A nyugat-európai nemzeteket különösen aggasztja a nacionalizmus erősödése Európában – magyarázta Maya Sion-Tzidkiyahu, a Mitvim Izrael és Európa közötti kapcsolatok programjának igazgatója. Netanjahu ezt a különösen érzékeny pontot feszegette Európához való közeledésével.
„Ez olyan, mintha az ujjunkat az EU szemébe döfnénk ” – mondta Sion-Tzidkiyahu.
Új kezdet
Külügyminiszterként és várakozó miniszterelnökként Lapid arra törekedett, hogy újraindítsa a kapcsolatokat a főbb európai országokkal és magával az EU-val, Izrael legnagyobb kereskedelmi partnerével és fontos stratégiai szövetségesével.
Hétfői angol nyelvű beszédét azzal kezdte, hogy „új kezdetet” kért.
Josep Borrell, az EU külügyi vezetője korábban kifejezte saját óhaját, hogy új útra terelje a kapcsolatokat, és Lapid látogatását „lehetőségnek nevezte az újrakezdésre, az Izraellel való kapcsolat újraindítására kétoldalú kapcsolataink szempontjából, de a közel-keleti helyzetre vonatkoztatva is”.
Borrell a kapcsolatokat „meglehetősen megromlottnak” nevezte.
Beszédében Lapid kitért Izrael biztonsági aggályaira is, és elismerte, hogy nyitott a párbeszédre és az izraeli politika kritikájára. Mégis azt követelte, hogy beszélgetőpartnerei legyenek tudatában annak, hogy „ez a párbeszéd figyelembe fogja venni, hogy az otthonom támadás alatt áll” – mondta, megismételve az előző kormány nyelvezetét.
Netanjahutól és az alatta szolgáló külügyminiszterektől eltérően Lapid teljes mellszélességgel támogatta a palesztin államiságot, bár elismerte, hogy az erre irányuló erőfeszítések nem haladnak előre, és hogy Izrael csak egy olyan demokratikus palesztin állammal hajlandó békét kötni, amely valóban a konfliktus lezárására törekszik.
„Nem titok, hogy támogatom a kétállami megoldást” – mondta. „Sajnos azonban erre jelenleg nincs terv”.
„Van azonban egy dolog, amit mindannyiunknak észben kell tartanunk. Ha végül lesz palesztin állam, annak békeszerető demokráciának kell lennie. Nem várható el tőlünk, hogy részt vegyünk egy újabb, az életünket fenyegető veszély kiépítésében” – mondta.
Lapid a palesztinok életének javítását célzó lépéseket sürgetett, és kijelentette, hogy minden olyan lépést támogat, amely a palesztin gazdaságot előremozdítja.
A Gázai övezetre térve Lapid azt mondta, hogy a Hamász „emberi pajzsként” használja a gázai lakosokat, miközben túszul ejtette őket.
„Ez nem mentesít minket a felelősségünk alól, hogy mindig megpróbáljuk minimalizálni az áldozatok számát az ártatlan civilek között” – mondta. „A gyerekeknek nem szabadna meghalniuk a felnőttek háborúiban”.
Hangsúlyozta az iráni fenyegetést, a világ első számú terrorizmus-exportőrének nevezve azt az országot, amely soha nem mondott le arról a céljáról, hogy atomfegyvereket szerezzen.
Lapid azt is kifejtette, hogy az iráni proxy csoportok, mint például a Hezbollah, milyen fenyegetést jelentenek Izraelre.
Amellett, hogy lendületet adott a kétoldalú megállapodásoknak, Lapid azt is igyekezett elmagyarázni az uniós minisztereknek, hogy mit képvisel az új izraeli kormány, amelyet ő állított össze.
Azt mondta, hogy a Naftali Bennett, volt telepes vezető által irányított új kormány, amelyhez szélsőbaloldali csoportok is csatlakoztak, eltörli a hagyományos jobboldali-baloldali keretet Izraelben.
„A legfontosabb üzenet az, hogy különböző emberek, különböző véleményekkel párbeszédet folytathatnak és együttműködhetnek anélkül, hogy filléres alapú játszmát játszanának. Ez új, de egyben visszatérés a liberális demokráciák alapvető gyökereihez: olyan döntések meghozatala, amelyekkel nem lehet egyetérteni, anélkül, hogy gyűlölnénk azokat, akikkel nem értünk egyet.”
Oded Eran, az EU korábbi nagykövete és a tel-avivi Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézetének vezető kutatója megjegyezte, hogy a sokszínű szereplőgárda segíthet Izraelnek a kapcsolatok befoltozásában.
„Izrael nemcsak új kormányt, hanem új politikai koalíciót is alakított” – mondta. „Ez nyitást jelenthet Izrael és az EU közötti kapcsolatok javulásához” – magyarázta.
Az üvegplafon
Lapid átvette a külügyminisztériumot Gabi Ashkenazitól, egy volt tábornoktól, aki politikailag a Jesh Atiddal volt szövetséges, amíg a kék-fehérek nem csatlakoztak Netanjahu kormányához.
Ashkenazi jelentős erőfeszítéseket tett az Európával való kapcsolatok javítására, és 13 hónapos hivatali ideje alatt ott is jó fogadtatásban részesült. De ez nem volt elég ahhoz, hogy leküzdje a Netanjahuval szembeni ellenérzéseket.
„Volt egy üvegplafonja” – magyarázta Sion-Tzidkiyahu – „és ez az üvegplafon Netanjahu volt”.
„Nem voltak hajlandóak Ashkenazinak – pozitív hozzáállása és a vele való jó kapcsolatuk ellenére – nem voltak hajlandóak egy Társulási Tanács ülést rendezni.”
Izrael 1995-ben írta alá az EU-val való kapcsolatát meghatározó társulási megállapodást, amelyet 2000-ben ratifikált, és amely előírja, hogy két fél évente egyszer találkoznak a Társulási Tanács keretében a közös érdekű kérdések megvitatása céljából. A felek legutóbb 2012-ben találkoztak, amikor Avigdor Liberman volt a külügyminiszter.
Izrael 2013-ban mondta le a Tanácsot, amikor az EU feldühítette azzal, hogy új szabályozást adott ki, amelynek értelmében egyetlen olyan izraeli szervezet sem kaphat uniós finanszírozást vagy működhet együtt az EU-val, amely a zöld vonalon túl működik vagy kapcsolatot ápol bárkivel a Zöld Vonalon túl.
Jeruzsálem válaszul megfogadta, hogy nem ír alá további megállapodásokat az Európai Unióval, amíg az „nem tisztázza” új rendeleteit. Az úgynevezett iránymutatások körüli heves viták nyomán abban az évben nem tartottak Társulási Tanácsot.
Az EU és Izrael kapcsolatai 2015 novemberében újabb csapást szenvedtek, amikor az unió arra utasította tagállamait, hogy címkézzenek fel bizonyos, az 1967 előtti vonalakon kívül gyártott izraeli termékeket. Az izraeli tisztviselők felháborodtak, és az antiszemitizmus vádjai közepette a kétoldalú kapcsolatok csökkentésére esküdtek fel.
A következő években az európai fél volt az, aki megakadályozta a találkozókat. Navon szerint nem az EU mint intézmény akadályozta a tanácskozásokat az évek során, hanem egyes államok, különösen Franciaország.
A Társulási Tanács nem egy díj, amelyet Izraelnek ki kell érdemelnie – hangsúlyozta Sion-Tzidkiyahu -, hanem egy régóta fennálló jogi megállapodás, amelynek értelmében minden évben találkozni kell.
„Ha az EU mindenféle nem demokratikus, konfliktusokkal küzdő, földet elfoglaló állammal tart Társulási Tanácsot, akkor nincs ok arra, hogy a ne tartson hasonlót Izraellel ” – hangsúlyozta.
Elakadt kétoldalú megállapodások
A felek a kétoldalú kapcsolatok előmozdításának más módjairól is megállapodhatnak. 2005-ben a két fél megállapodott egy úgynevezett cselekvési tervben, egy fontos kétoldalú megállapodás során, amely „Izrael fokozatos integrálására törekedett az európai politikákba és programokba”.
2008-ban az EU és Izrael megállapodott a cselekvési terv korszerűsítéséről, de a néhány hónappal később a Hamász ellen a Gázai övezetben kitört izraeli „Operation Cast Lead” hadművelet – és a telepépítésekkel kapcsolatos folyamatos viták – miatt Brüsszel befagyasztotta ezeket a tárgyalásokat.
A 2005-ös cselekvési terv, bár erősen elavult, az év hátralévő részében érvényben van.
Vannak jelei annak, hogy Franciaország enyhíti Izraellel szembeni politikáját.
Franciaországban az elnök határozza meg a külpolitika irányát, de a külügyminisztérium, amelyet gyakran Quai d’Orsay-nak neveznek, szintén befolyásos szereplő. Jean-Yves Le Drian, francia külügyminiszter különösen kritikus volt Izraellel szemben a hivatali ideje alatt.
Navon szerint a francia külügyminisztérium állt annak a törekvésnek a hátterében, hogy megakadályozzák Izrael csatlakozását a Horizont Európa programhoz, a 2021-2027 közötti európai kutatási és innovációs keretrendszerhez.
Emmanuel Macron, francia elnök meleg, személyes kapcsolatot ápol Lapiddal, ami új megközelítést eredményezhet.
Chili Tropper, kulturális miniszter a múlt héten Cannes-ban találkozott francia kollégájával, Roselyne Bachelot-val, hogy megvitassák Izrael csatlakozását a Kreatív Európa programhoz. A Kreatív Európához való csatlakozással Izrael több millió euróhoz juthatna hozzá művészeti és kulturális kezdeményezésekre.
Izrael és az EU előrelépést tehet a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi övezetről szóló megállapodás aláírása felé is, amely bizonyos ágazatokban hozzáférést biztosítana Izrael számára az európai piachoz, és kényelmes szabályozási környezetet teremtene az európai befektetők számára Izraelben. Jelenleg Grúzia, Moldova és Ukrajna DCFTA-országok, az EU pedig Tunéziával és Marokkóval folytat tárgyalásokat.
Izrael és az EU kereskedelmi kapcsolatai továbbra is az évtizedes társulási megállapodásban foglaltakra támaszkodnak.
A két fél a partnerségi prioritásokról szóló megállapodás aláírására is törekedhet, amely meghatározza a kapcsolatok fontossági sorrendjét a következő 3-5 évre.
Nincsenek illúziók
Európában nincsenek illúziók arról, hogy elképzelhető-e egy teljes körű békefolyamat – magyarázta Eran. „Megértik, hogy a palesztinok politikai vezetése nincs abban a helyzetben, hogy döntéseket hozzon az izraeli-palesztin konfliktus megoldására vonatkozóan”.
„Az európaiak megértik ennek a kormánynak a korlátait” – mondta Sion-Tzidkiyhau – „hogy nem stabil. Van egy határ, ameddig nyomást gyakorolhatnak. Nem akarják, hogy szétessen, akkor Bibi visszatérhet”.
Bizalomépítő intézkedéseket fognak azonban szorgalmazni.
„Az EU készen áll arra, hogy új paradigmát vizsgáljon, és nem mond le a kétállami megoldás stratégiai céljáról” – magyarázta Eran.
Navon szerint Lapidnak magánbeszélgetéseiben változásokat kellene követelnie az EU megközelítésében, cserébe az európai prioritások terén való előrelépésért.
„Úgy gondolom, ki kellene használnia ezt az alkalmat arra, hogy nagyon világos üzenetet küldjön a ’régi Európának’, különösen Franciaországnak az ENSZ-ben való szavazásról” – mondta. „Franciaország az elmúlt néhány évben szisztematikusan Izrael ellen szavazott minden nemzetközi szervezetben, legyen szó az Emberi Jogi Tanácsról, a Biztonsági Tanácsról, az UNESCO-ról, bármi másról”.
Franciaország továbbra is tervezi, hogy részt vesz a dél-afrikai Durban IV. konferencián, amelyet olyan európai országok, mint az Egyesült Királyság, Hollandia, Ausztria és Magyarország elkerülnek, mert attól tartanak, hogy az antiszemitizmus jellemzi majd.
Még ha a közeljövőben nem is kerül sor megállapodások aláírására, Lapid látogatásának puszta ténye arra kényszeríti az izraeli kormány minisztériumait, hogy alaposan átgondolják az EU-val való kapcsolatot és a prioritásokat. Az EU is arra kényszerül, hogy megvizsgálja az Izraelhez fűződő kapcsolatait.
„Az EU és köztünk lévő kapcsolat mindkét fél számára előnyös” – hangsúlyozta Sion-Tzidkiyahu.
NATO, Egyiptom és egyebek
Lapid hétfőn Jens Stoltenberg, NATO-főtitkárral is találkozott, mielőtt egy sor kétoldalú megbeszélést folytatott volna több európai kollégájával.
Lapid kifejezte, hogy szeretné elmélyíteni a kapcsolatokat a NATO-val, és kész támogatni a szövetséget a hírszerzés, a kibernetika, a terrorizmus elleni küzdelem, az éghajlatváltozás, a tengeri biztonság, a rakétavédelem és a polgári vészhelyzet-kezelés terén.
Meghívta továbbá Stoltenberget, hogy látogasson el Izraelbe.
Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete az Egyesült Államok, Kanada és 28 európai nemzet katonai szövetsége, amelyet 1949-ben alapítottak.
A Stoltenberggel folytatott egyórás megbeszélést követően Lapid egyenként 15 percet töltött Heiko Maas, német külügyminiszterrel, Jean Yves Le-Drian, francia külügyminiszterrel, Sigrid Kaag, holland külügyminiszterrel, mielőtt befejezte megbeszéléseit Jakub Kulhanekkel, a Cseh Köztársaság vezető diplomatájával.
Vasárnap este Lapid a Külügyek Tanácsának ülése alkalmával találkozott egyiptomi kollégájával, Sameh Shoukryval.
Az egyórás megbeszélés során a két diplomata az izraeli-palesztin kapcsolatokról tárgyalt, és Shoukry hangsúlyozta, hogy béketárgyalásokat kell kezdeni, és ki kell törni a felek között fennálló patthelyzetből.
Az új izraeli külügyminiszter interjút is adott egy hivatalos egyiptomi médiumnak. Az utóbbi években nem fordult elő, hogy egy magas rangú izraeli tisztviselő interjút adjon egy, a rezsimhez kötődő csatornának, és ez azt jelzi, hogy Kairó nyitott arra, hogy a hivatalos izraeli álláspontokat közvetlenül az egyiptomi nyilvánosság elé tárja.
