Közel öt évvel azután, hogy az Egyesült Királyság az EU elhagyására szavazott, a tömb alapvető kérdéssel néz szembe: melyik ország lesz a következő, amely távozni fog? – írja Ayaan Hirshi Ali az UnHerd oldalon.
Az európai összetartást több komoly kérdés fenyegeti: néhány ezek közül belső, néhány külső. A tömeges migráció és az általa jelentetett kihívás az egyik legkomolyabb ezek közül. Az előző évben ez némileg alábbhagyott a Covid-19 járvány miatt, de a migránsok újra közelednek, főleg Líbiából. Voltaképpen csak idő kérdése, hogy a politikusok újra a migráció „előnyeiről” kezdjenek beszélni az elöregedő társadalom miatt, ám közben nem fognak szólni a kulturális integráció és asszimiláció ügyéről.
Közben az EU-t feszültség terheli a pandémiára adott válasz terén is, különösen a vakcina-elosztás terén. Az EU helyreállítási alapját nehezen fogadták el, és sok tagállam elégedetlen.
Ki fog vajon lépni még egy ország? Ha hiszünk a fogadóirodáknak, Olaszország a legesélyesebb erre, aztán Görögország és Franciaország. De a Brexit bebizonyította, hogy a fogadóirodák nem mindig jósolnak helyesen, így hát nem lehet kihagyni Hollandiát. A szerző úgy hiszi, hogy Hollandia kilépésére is nagy esély van.
Az összes EU-s ország közül Ayaan Hirshi Ali Hollandiát ismeri a legjobban, ahol a szerző 2003 és 2006 között parlamenti képviselő volt. Az egyik leginkább meghatározó emléke az volt, amikor néhány frissen megválasztott holland képviselővel elmentek a brüsszeli EP-ben. Az ebéd 11:30-kor kezdődött, a legjobb pezsgőt itták luxus étkek mellett, egymás után hozták a borokat. A „munkaebéd” 3:30-ig tartott. Visszatérve a holland parlamentbe, és az ottani büfé szerény szendvicseit fogyasztva a szerző elgondolkodott, hogy ki fizetett ezért a botrányos luxusért?
A hollandok az utóbbi években egyre inkább megkérdőjelezik az EU-tagság pénzügyi előnyét. 2018-ban Hollandia 4,485 milliárd eurót fizetett be az EU-ba, cserébe pedig Brüsszel 2,470 milliárd eurót költött Hollandiára. Az EU honlapja szerint az „EU-s költségvetésnek nem célja a vagyon újraosztása”, de a Hollandok ezt nem hiszik el.
Az elmúlt évtized során a hagyományosan spórolós hollandokat egyre inkább zavarja az EU költekezése. Erősíti ezt, hogy Hollandia a legnagyobb befizető az EU-ba az egy főre leosztott befizetés terén. Eközben a holland parlament küszködik az egészségügy és a nyugdíjrendszer fizetésével. A holland egészségügyi hatóságok szerint a saccolt egészségügyi költségek 2020 és 2040 között évi 200 milliárd euróra fognak nőni a 2019-es 106 milliárd euróról.
Még fontosabbak azonban a nemzeti szuverenitást érintő kérdések és az érzékeny politikai ügyek feletti hatóság. Kedd reggelente én és a többi képviselő belügyi és külügyi kérdéseket vitattunk meg. Természetesen néha heves vitáink voltak, de ez főleg akkor volt így, ha közölték velünk, hogy egy döntést nem mi, hanem egy névtelen, távoli EU-s bürokrata hoz majd meg.
Egyre inkább úgy találtuk, hogy nem a miénk az utolsó szó azokban a kérdésekben, amelyek fontosak voltak: a bevándorlás, a terrorizmus, a mezőgazdaság kérdéseiben, stb. És ez nem csak ránk volt jellemző. 2005-ben a közös EU-s alkotmányról két országban tartottak népszavazást – Hollandiában és Franciaországban –, s a terv elbukott.
Persze vannak különbségek az Egyesült Királyság és Hollandia között, melyek nem teszik egyszerűvé a „Nexitet”. Az Egyesült Királyság sosem vezette be az eurót, míg Hollandia ezt már húsz éve megtette. Hollandia jobban is függ a közös piactól, mint az Egyesült Királyság. Továbbá utóbbi a világ hatodik legnagyobb gazdasága, míg Hollandia a 17-edik. A Hollandok Európa kapujaként tekintenek magukra, és nem egy szigeten vannak.
Eközben mióta már nem vagyok képviselő, az EU és Hollandia közti feszültségek csak romlottak – írja a szerző. Ebben a hónapban az I&O Research, a holland kormány kutatóhatósága jelentést közölt, miszerint a hollandok 43%-a elégedetlen az EU működésével, és csak a 37%-uk elégedett. A jelentés szerint a „Nexitet” nem támogatja a többség, de azt igen, hogy ha szavazás lenne, akkor a 61% szavazna az EU-ban maradás mellett. Ugyanez a szám kevesebb mint egy éve 72% volt. Ez az EU iránti támogatás komoly csökkenése.
A 61% azért is megdöbbentő, mert kisebb, mint ahányan a britek között a maradást támogatták egy évvel a Brexit előtt (66%). És tudjuk, hogy az hova vezetett – írja a szerző.
A szerző szerint a Brexit azóta megmutatta, hogy nem történt katasztrófa az Egyesült Királyságban, és a szigetország jobb oltakozási stratégiája jobb érv az „irányítás visszaszerzése” mellett, mint bármilyen kilépési kampány. A szerző szerint nem kizárt, hogy a britek sikeresek kilépése a hollandokat is ebbe az irányba fogja lökni.
