Egy újfajta pogromot segít elő a nyugati elit, amely ha nem is vesz részt a zsidók elleni háborúban az utcán, a kezeit mosva nem tesz semmit annak megállításáért – írja Melanie Philips a Jewish News Syndicate oldalán.
Az antiszemitizmus árja, amely ellepte a világot az utóbbi hetek alatt, a zsidóellenes gonoszság tengelyének műve, amely kontinenseken ível át, és az egész zsidó közösséget célponttá teszi Izraelben és a diaszpórában egyaránt – írja a szerző.
Ez az iszlám világ és a nyugati baloldal szövetségének eredménye, amely közös ügyet talált a zsidó néppel szemben, papíron a palesztin ügy kapcsán.
Az Egyesült Királyságban és Amerikában is a csúcson tartanak az antiszemita atrocitások. A zsidókat éttermekben és az utcán támadják, a közösségi médiában és kocsikonvojokból gyalázzák, zsinagógáikat megtámadják és gyermekeiket az iskolákban zaklatják.
A támadások kiváltó oka, hogy Izrael 11 napos harcot vívott Gázában, hogy megállítsa a több ezer rakétát, melyeket városaira lőttek.
Dacára a Hamász háborús bűneinek, a nyugati média csak hozzátett azzal, hogy újrahasznosította a Hamász propagandáját és tévesen mutatta be Izraelt úgy, mint aki ok nélkül öl palesztin gyerekeket.
Ezt, amit Philips „nemzetközi neo-pogromnak” nevez, elősegítette a nyugati elit, még akkor is, ha nem vettek benne részt az utcán. A kezeiket mossák, és nem próbálják megállítani azt.
„A vékony fátylat tehát lerántották a kétszínű nyugatról. A fátyol alatt pedig egy olyan kultúra lapult, amely többségében vagy ellenséges a zsidókkal szemben, vagy pedig érdektelen a sorsuk iránt.”
A nyugati kultúra a szerző szerint egyetlen más népet sem kezel így. George Floyd halála a „fehér privilégium” hangos elítélését vonta maga után. A tömeges migráció kapcsán nem a migránsokat ítélik el, hanem azokat, akik megállítanák azt. Csak azt antiszemitizmus terén néz félre a többség, kevés kivétellel.
„S mégis, a diaszpóra zsidóságának reakciója erre szörnyen gyenge volt: felháborodott tiltakozás a támadásokkal szemben, miközben nem veszik tudomásul az események komoly következményeit.”
A szerző szerint ennek példája egy podcast, amit egy brit zsidó csinált. Az erőszakos muszlim fenyegetésekre úgy reagált, hogy de hiszen ő neki semmi köze sincsen Izraelhez, mert öt generáció óta Nagy-Britanniában élnek a felmenői, és nagy hozzájárulásokat tettek a brit társadalomhoz. Most pedig meg kell magyaráznia a gyermekeinek, hogy vannak, akik a származásuk miatt utálják őket, az anticionizmus zászlaja alatt.
Erre a szerző ezt feleli: üdv a zsidó népben, barátom. A zsidóknak mindig ez volt a sora, és mindig ez lesz. Erről szól az antiszemitizmus. Nem tudna vajon róla ez a brit zsidó?
Philips szerint azonban ez a zsidó nem volt egyedül. Rengeteg brit és amerikai zsidó ugyanilyen módon reagált. Megdöbbentek az antiszemita támadásokon.
A szerző szerint viszont csak a támadások mértéke megdöbbentő, nem pedig a tény, hogy zsidókat támadnak a diaszpórában. Idézi, hogy 2000 és 2005 között is antiszemitizmus volt az Egyesült Királyságban, amikor a második intifáda során izraeli zsidókat robbantottak fel. Philips szerint sokan már akkor rádöbbentek, hogy Auschwitz után csak egy félévszázados nyugalom következett, és most már újra „normális” dolog zsidókat utálni.
Most sokan teszik fel a kérdést: de ugye csak néhány muszlim szélsőségesről van szó? És nem Izrael, aki tényleg hibás, hogy nem köt kompromisszumot, és persze Netanjahu tényleg jobboldali, és Izrael apartheid állam? „Ezeket a hatalmas ostobaságokat és elismételt propaganda-vádakat egyre többször hallani brit és amerikai zsidóktól az elmúlt hetek során” – írja a szerző.
Philips szerint egyre több zsidó fiatal hiszi el a hazugságokat Izrael viselkedéséről. Próbálnak megfelelni a kulturális és politikai erő birtokosainak, és megfosztották az antiszemitizmust annak valódi jelentésétől, mikor egyenlőségjelet tettek közé és az iszlamofóbia közé.
Nagy-Britanniában, ahol az egész politikai vezetés rettegve menekült az iszlám szélsőségesek elől, most megdöbbenve látják ezek a fiatalok, hogy a rendőrség nem védi meg őket, amikor a muszlimok nyíltan a zsidók megölése mellett kiabálnak. Amerikában annyira rettegnek attól, hogy iszlamofóbnak, BLM-ellenesnek vagy palesztin-ellenesnek nevezik őket, hoyg a zsidó közösség többsége lefagyott a támadások hatására. Ők is úgy viselkednek, mint a nyulak, amikor szembejön az autó reflektorfénye.
A megfelelő válasz az lenne, hogy a zsidó közösségi vezetők megnevezzék a tényezőket, melyek az antiszemitizmust hajtják. Rá kéne mutatni, hogy a zsidó jelenlét Júda-Somronban nem illegális. Be kéne mutatni tényekkel, hogy a létezik náciszerű palesztin antiszemitizmus. Meg kell vádolni a palesztin ügy támogatóit, hogy népirtó, rasszista fanatizmust támogatnak.
De a diaszpóra zsidó vezetői hallgatnak ezekben az ügyekben. Nem csak az a baj, hogy sok zsidó elhiszi az Izraellel szembeni hazugságokat. A nagyobb gond, hogy sok diaszopóra-zsidó „meg akar felelni” a körülöttük lévő társadalomnak, és nem akarják elismerni, hogy ami velük történik, az teljesen elfogadhatatlan. Azért nem ismerik ezt el, mert akkor szembe kéne nézni a társadalmi kerettel, amelyet felépítettek annak tagadására, hogy mindig zsidók lesznek a társadalomban, vagyis kívülállók, akiket csak feltételek mellett tolerálnak – véli a szerző.
Az amerikai zsidók többsége elhitte a liberális univerzalizmust és elutasította a zsidó nemzeti gondolatot. Ezek a rettegő diaszpóra-zsidók nem is veszik észre, hogy a szörnyet etetik, amely fel akarja falni őket. Zsidó identitásuk nem fogja túlélni ezt a tapasztalatot.
