A zsidóellenes erőszak kirobbanása számos izraeli arab városban, illetve a lakosok támogatása a Hamász irányába, mely éppen rakétákkal lövi Izraelt, arra készteti Izraelt, hogy újragondolja az integráció politikáját – írja Doron Matza a BESA Center oldalán.
Újra megtörténik: Izrael arab lakosságának egy része ismét az „önmegsemmisítés” feliratú gombra csapott – írja a cikk. A lodi és ramlei pogromok, ahol zsinagógákat rongáltak meg és gyújtottak meg, ahol elpusztították a magántulajdont, és ahol tömeges randalírozás történt, az arab lakosok támogatása a Hamász iránt
– ez mind a 2000-es évek randalírozásait idézik, amikor az izraeli arabok tömeges erőszakos tetteket követtek el zsidó szomszédaik ellen.
Az utóbbi hetek egyértelmű jeleket mutattak ebbe az irányba. Izrael arab vezetése, melyet a Közös Lista vezet, megadta az alaphangot, mikor támogatta a jeruzsálemi arab zavargásokat és feltámasztotta a „megszállás” kérdését, ami az elmúlt években eltűnt a retorikájából. A Közös Lista viselkedésének kiváltója Manszúr Abbász Rá’ám iszlamista pártja, mely komoly eredményeket ért el a Kneszetben a gazdasági integráció programjával. Abbász így világos kihívást teremtett a korábban kommunista Hadas pártnak, mely Ajman Odeh alatt a Közös Lista szíve és lelke.
Szélesebb perspektívában az erőszak a nemzeti identitás-politika előtérbe kerüléséhez, Biden elnök progresszív kormányának létrejöttéhez és az izraeli politikai rendszer, főleg Netanjahu gyengeségéhez is köthető – írja a szerző.
Ezek a tényezők, kiegészülve a covid-krízissel, lehetővé tették, hogy megkérdőjelezzék a létező status quót, melyet az utóbbi évtizedben relatív politikai és biztonsági stabilitás jellemzett. Most ismét a nemzeti identitás került a középpontba.
Ellentmondásos módon az arabok mostani erőszakossága és a politikai vezetésük új militáns jellege egy pozitív évtized után történt, már ami az állam kapcsolatait illeti az arab kisebbséggel.
Az utóbbi időben főleg a társadalmi-gazdasági kérdésekkel, nem a nemzeti- és identitáskérdésekkel foglalkoztak. A Netanjahu-kormány ötéves terve az arab szektor számára, mely 10 milliárd sékellel számolt, volt ennek a folyamatnak a csúcsa. Ennek eredménye is volt a Rá’ám politika sikere.
Eközben azonban negatív folyamatok is érlelődtek a felszín alatt. Az identitáspolitika visszatérte arra kényszerítette az „öntelt, hedonista” izraelieket, hogy ráébredjenek a kemény regionális és otthoni valóságra, ideértve a „gazdasági béke” – vagy legalábbis annak hard power és vörös vonalak nélküli verziójának – illuzórikus mivoltát – írja a szerző. A hazai izraeli politika terén ez a régi bal-jobb törés visszatérését hozza, amely az elmúlt években elhalványult a személyekkel foglalkozó (Netanjahut elűzni akaró) politika javára.
Ezen körülmények között az arab-izraeli réteg forrásponthoz ért, mely súlyosságában nem kisebb a 2000 októberi krízisnél. Hatásai nyilván évek múlva is meghatározzák majd a zsidó többséggel való viszonyt. Az ideiglenes kormánykoalíciós tárgyalások berekesztése Naftali Bennett és Abbász között ennek jele. A lehetősége annak, hogy jövőbeni kormányok is az arab szektor gazdasági integrációját keressék, csökken.
Nem ez az első alkalom a szerző szerint, hogy a palesztin-arabok megnyomták az „önpusztítás” feliratú gombot, elütve a kinyújtott zsidó kezet. A zsidó-arab kapcsolatokban ez már többször megtörtént. 1947-ben, a felosztási tervet az arabok elutasították, és megkísérelték elpusztítani a frissen létrejött Izraelt. 2000-ben Arafat kezdett terrorháborút, 2006-‘7-ben pedig az izraeli-arab vezetés vetette el a zsidó államiságot.
Ezen alkalmakkal a palesztin viselkedés éppen az ellenkezőjét érte el annak, amit akart. Nem csak hátravetette a palesztin ügyet, de mindig zsidó-cionista feltámadást hozott. Izrael újra történelmi pillanat előtt áll, és távol kell maradnia a felzárkóztatási politikától, melyet az elmúlt években űzött. Újra le kell fektetnie határait az arab lakosok előtt annak, hogy mi megengedett, és mi tilos – és különösen meg kell tennie ezt a Hamásszal és a gázai lakossággal.
Borítókép: Ahmad GHARABLI / AFP
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
Minden zsidó munkáltatónak meg kell szüntetni arabok foglalkoztatását.
Érthető, hogy a kollektív bűnösség a legegyszerűbb megoldás, nem kell válogatni, nincs vele macera. Erről a zsidóság tudna és tud mesélni. Csak tanultunk valamit belőle az érintettek egy részét is beleértve? Vagy ezzel megszűnik létezni a 2 milliós arab lakosság, vagy mennek gettókba, nem fognak lázadozni, hogy ha még munka se lesz? Kétséges. Ez miért lenne jó bárkinek is?
Jól hangzik azonban a valóság a tapasztalat. Amikor a zsidó társadalom azt hiszi, hogy lehet megbékélni, kiegyezni akkor szembe fordulnak vele a muszlim arabok. Aki egy kicsit ismeri az arab társadalmat azt tudja, hogy az események mögött ott vannak a klánok akik nélkül semmi nem történhet.
A 2006-os választáson a Hamasz több mint 80%-al győzött. Ez már egyértelműen kollektív felelősség.
Tömeges megnyilvánulást nem lehet egyéni felelősségként kezelni.
Erről nem fogsz meggyőzni, de értelek. A hazai nácik is megmagyarázzák pillanatok alatt, hogy nem előítéletesek, hanem tapasztalat alapján gyűlölnek másokat. Így megy ez. Nekem teljesen más a világnézetem és elfogadhatatlannak/embertelennek tartom a kollektív felelősségre vonást.
Másrészről eddig az volt a narratíva az apartheides vádakkal szemben, hogy az izraeli arabok beilleszkedtek, részt vesznek az ország ügyeiben, orvosok, ápolók amik csak akarnak azok lehetnek stb. Néztem az IDF videókat, ahol mutogatták az arab muszlimokat, akik mint besorozott büszke izraeliek meséltek családjukról és magukról és hogy készek megvédeni Izraelt. Most akkor ez nem igaz? Vagy az igaz, hogy ez amit ma látunk az a többség műve és ők a kisebbség? Vagy hirtelen mindenki meggyűlölte az arabokat mert egy részük radikalizálódott ? Azok meg a zsidókat? Itt valami nem stimmel. Ha ezt a Moszad ennyire benézte vagy a belbiztonság ott nagy a baj. Ezt nem hinném.
Az egeszsegugyben dolgozok tobb, mint fele (apolok, gyogyszereszek, orvosok)…azonnal bezarhatnad a korhazakat es a rendeloket. Es persze meg nagyon sok szolgaltatast.
Es mit is ernel el vele? Meg nagyobb gyulolkodest, feszultseget.