A zsidóellenes erőszak kirobbanása számos izraeli arab városban, illetve a lakosok támogatása a Hamász irányába, mely éppen rakétákkal lövi Izraelt, arra készteti Izraelt, hogy újragondolja az integráció politikáját – írja Doron Matza a BESA Center oldalán.
Újra megtörténik: Izrael arab lakosságának egy része ismét az „önmegsemmisítés” feliratú gombra csapott – írja a cikk. A lodi és ramlei pogromok, ahol zsinagógákat rongáltak meg és gyújtottak meg, ahol elpusztították a magántulajdont, és ahol tömeges randalírozás történt, az arab lakosok támogatása a Hamász iránt
– ez mind a 2000-es évek randalírozásait idézik, amikor az izraeli arabok tömeges erőszakos tetteket követtek el zsidó szomszédaik ellen.
Az utóbbi hetek egyértelmű jeleket mutattak ebbe az irányba. Izrael arab vezetése, melyet a Közös Lista vezet, megadta az alaphangot, mikor támogatta a jeruzsálemi arab zavargásokat és feltámasztotta a „megszállás” kérdését, ami az elmúlt években eltűnt a retorikájából. A Közös Lista viselkedésének kiváltója Manszúr Abbász Rá’ám iszlamista pártja, mely komoly eredményeket ért el a Kneszetben a gazdasági integráció programjával. Abbász így világos kihívást teremtett a korábban kommunista Hadas pártnak, mely Ajman Odeh alatt a Közös Lista szíve és lelke.
Szélesebb perspektívában az erőszak a nemzeti identitás-politika előtérbe kerüléséhez, Biden elnök progresszív kormányának létrejöttéhez és az izraeli politikai rendszer, főleg Netanjahu gyengeségéhez is köthető – írja a szerző.
Ezek a tényezők, kiegészülve a covid-krízissel, lehetővé tették, hogy megkérdőjelezzék a létező status quót, melyet az utóbbi évtizedben relatív politikai és biztonsági stabilitás jellemzett. Most ismét a nemzeti identitás került a középpontba.
Ellentmondásos módon az arabok mostani erőszakossága és a politikai vezetésük új militáns jellege egy pozitív évtized után történt, már ami az állam kapcsolatait illeti az arab kisebbséggel.
Az utóbbi időben főleg a társadalmi-gazdasági kérdésekkel, nem a nemzeti- és identitáskérdésekkel foglalkoztak. A Netanjahu-kormány ötéves terve az arab szektor számára, mely 10 milliárd sékellel számolt, volt ennek a folyamatnak a csúcsa. Ennek eredménye is volt a Rá’ám politika sikere.
Eközben azonban negatív folyamatok is érlelődtek a felszín alatt. Az identitáspolitika visszatérte arra kényszerítette az „öntelt, hedonista” izraelieket, hogy ráébredjenek a kemény regionális és otthoni valóságra, ideértve a „gazdasági béke” – vagy legalábbis annak hard power és vörös vonalak nélküli verziójának – illuzórikus mivoltát – írja a szerző. A hazai izraeli politika terén ez a régi bal-jobb törés visszatérését hozza, amely az elmúlt években elhalványult a személyekkel foglalkozó (Netanjahut elűzni akaró) politika javára.
Ezen körülmények között az arab-izraeli réteg forrásponthoz ért, mely súlyosságában nem kisebb a 2000 októberi krízisnél. Hatásai nyilván évek múlva is meghatározzák majd a zsidó többséggel való viszonyt. Az ideiglenes kormánykoalíciós tárgyalások berekesztése Naftali Bennett és Abbász között ennek jele. A lehetősége annak, hogy jövőbeni kormányok is az arab szektor gazdasági integrációját keressék, csökken.
Nem ez az első alkalom a szerző szerint, hogy a palesztin-arabok megnyomták az „önpusztítás” feliratú gombot, elütve a kinyújtott zsidó kezet. A zsidó-arab kapcsolatokban ez már többször megtörtént. 1947-ben, a felosztási tervet az arabok elutasították, és megkísérelték elpusztítani a frissen létrejött Izraelt. 2000-ben Arafat kezdett terrorháborút, 2006-‘7-ben pedig az izraeli-arab vezetés vetette el a zsidó államiságot.
Ezen alkalmakkal a palesztin viselkedés éppen az ellenkezőjét érte el annak, amit akart. Nem csak hátravetette a palesztin ügyet, de mindig zsidó-cionista feltámadást hozott. Izrael újra történelmi pillanat előtt áll, és távol kell maradnia a felzárkóztatási politikától, melyet az elmúlt években űzött. Újra le kell fektetnie határait az arab lakosok előtt annak, hogy mi megengedett, és mi tilos – és különösen meg kell tennie ezt a Hamásszal és a gázai lakossággal.
Borítókép: Ahmad GHARABLI / AFP
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
