Mint azt lapunk is megírta, a Hajóágyú műsorban nemrég „alija-versenyre” hívta ki Jakab Pétert Ambrózy Áron, a Pesti Srácok újságírója. Megkerestük az újságírót, hogy elmondja: mire gondolt kérdésével, és ő maga tervez-e Izraelbe költözni?
Miért hívta fel Jakab Pétert az „alija-versenyre”, és mit remél elérni?
Hirtelen ötlet volt. Nyilván maradt egy kis tüske bennem a jákobozás nyomán támadt vádaskodások miatt, főleg azért, mert jórészt olyanok hazudoztak rólam a lapjaikban, akik ismernek, és tudják, hogy még a jobboldali körökben előforduló szalon-antiszemitizmus is távol áll tőlem. Meg egy picit tényleg érdekel, hogy egy régi, még az új múlt életbe lépése előtti jobbikos belsős froclizásból (ugyanis a saját párttársai szívatták mindig ezzel kedélyesen Jakab Pétert) hogyan lettek hirtelen zsidó felmenők. Illetlenség mások felmenőivel foglalkozni, pironkodom is miatta, de most már kíváncsi vagyok rá, hogy igazat mond-e Jakab, vagy csak ez jutott eszébe a Jobbik néppártosodása nevű folyamat során, mint mentő körülmény, a korábbi zsidózások és egyéb bunkóskodások miatt.
Járt-e már Izraelben, mit gondol Izraelről, és tényleg fel fogja-e venni az állampolgárságot?
Nem jártam, és ennek főként anyagi okai voltak. Habár ha rátérnék a parizeres menüre, biztos össze tudnék spórolni annyi pénzt, hogy a környező országoknál távolabbra is elutazzak.
Izraelt egy frankó nemzetállamnak látom, akikkel már csak azért is érzek némi lelki rokonságot, mert őket sem barátok veszik körbe, és mégis megmaradnak.
Az állampolgárság felvétele anyámon múlik, ő tud izraelita nagyszülőket igazolni, de nem hiszem, hogy szeretne alijázni. Bár ha élesedik a verseny, akkor kénytelen lesz.
Az Ambrózy névről a legtöbb olvasónak Horthy kabinetfőnöke juthat az eszébe. Mit kell tudni a dédszüleiről, akiket a PS-cikkében emlegetett?
Pedig az Ambrózy Béla, a magyar méhészet megalapítója is eszükbe juthatna. De legalább nem Ambrózy-Migazzi Lajosnéra gondolnak, aki a rossz nyelvek szerint a zsidósággal nem éppen baráti viszonyt ápoló Tormay Cécilnek volt a szeretője. Ambrózy Gyuláról annyit viszont érdemes leszögezni, hogy németellenes volt, és tudtommal semmi szégyellnivaló tettet nem követett el.
A dédszülők kapcsán a Nagyszombatról kitelepített Gold családra utaltam, akik később Gácsra magyarorsítottak. Amiből lehet sejteni, hogy szegény zsidók voltak, mert a kezdőbetű maradt. A vagyonos zsidók mind valami menő nevet találtak maguknak, a Goldoknak a Gács jutott.
A családi legendárium szerint pusztán opportunizmusból keresztelkedtek ki, mert az anyakönyvezetői munkakörnél elvárás volt a római katolikus felekezethez való tartozás, de aztán később megkedvelték a disznóhúst is. Mindenesetre nagyanyámnál a kereszt mellett a menóra is fontos dísze a lakásnak, anyám pedig, miután végeztem a Winnetouval, az Exodust nyomta a kezembe nyolc éves koromban. Meg nagyfater úgy gondolta, hogy a Tanay név a talmud-tudósokra utal, de erre sosem talált bizonyítékot.
Szóval szerintem nincs nagy jelentősége a dédszülők felekezeti hovatartozásának a családi sztorikon kívül, a közéleti tevékenységemre is csak annyi hatást gyakorolt, hogy mindig lojálisabban álltam a zsidókhoz, mint az eltérő pedigrével rendelkező pályatársaim. Az emlegetett PS-cikkben is csak azért került elő, hogy a sok ökörnek értésére adjam, nem antiszemita megfontolásból jákoboztam Jakabot, ahogy nem sátánista megfontolásban nevezezem néha Szájer Józsefet Slayer Józsefnek. Sokat értem el vele… De sajnos most már rajtam ragadt a bélyeg, úgyhogy én is előhúztam a cilinderből a Csubakka-védelmet, hogy hát hogyan lehetnék antiszemita ilyen génállománnyal. A mostani kihívás sokkal elegánsabb és kifinomultabb válasz lett volna akkor.
